Mi ez a fura pénz?

image

Na kiknek a pénze ez? Segít a másik fele…:)

image

Tegnap előtt érkeztünk meg Cook szigetre, ami egy apró 15 szigetből álló ország a csendes óceán déli részén, körülbelül Hawaii vonalában.

image

Mi a szigetcsoport legnagyobb szigetén vagyunk Rarotongán, ahol mindössze egy 32 km hosszú út van, ez megy körbe a szigeten.

a sziget madár távlatból..sajnos nem mi csináltuk a képet:

 

image

10 órás repülés után (természetesen megint a középső sor közepére szoló jeggyel) hajnali 5.30 kor megérkeztünk a szigetre. Mivel a couch surfing szállásadónk sajnos hetek óta nem válaszol, ezért a biztonság kedvéért az első 4-5 napra foglaltunk egy szobát a sziget legolcsóbb hosteljában. Mivel több napra foglaltunk szállást, ezért a hostel ingyenesen biztosította, hogy felvesz bennünket a reptéren és elvisz a szállásra. Kilépve az érkezési ajtón, kis asztalok mellett (helyi, maori élőzene mellett) várták a vendégeiket a különböző szállásadók. Mindenki kapott kis virág nyakláncot. Egy kedves hölgy minket is elirányított ahhoz az asztalhoz, ahol a mi szállásadónk LETT VOLNA,de nem volt ott. Vártunk, vártunk, már mindenkit elvittek a reptérről. Nagyon kedvesen kérdezte tőlünk egy pár szállásadó, hogy kire várunk, fel is hívták a helyet,mert itt mindenki ismer mindenkit és úgy éreztük nagyon fontos nekik, hogy minden ideérkezőnek jó élmény legyen a szigeten töltött idő. Végül az egyik iyen segítőkész szállásadónknak sikerült felhívni a hölgyet, akinek ki kellett volna jönni értünk. Kiderült, hogy elnézte az érkezésünk napját – ekkor már 1 órája vártunk rá- de azt mondták, hogy felkelt és küld valakit. Vártunk még egy ideig, megint megállt valaki megkérdezni kire várunk. Végül egy zöld, romos autóból kikiabált egy kislány, hogy mi várunk-e a Backpackers INternational Hostelre…semmi virágkoszorú,de még annyit sem mondtak, hogy bocsi, hogy 1,5 órát kellet várnotok és már biztosan nagyon fáradtak vagytok. Na de sebaj, végre közeledünk az ágyhoz, ahol kinyúthatjuk a lábunkat.

Beszállva a kocsiba és távolodva a reptértől egy újjabb szagra lettünk figyelmesek….Minden országban volt eddig jellemző szag. Amerikának olajos sültkrumpli szaga volt, mexikónak egyértelműen kukorica, cook szigetnek pedig csirke ürülék, de komolyan. A kocsinak, a levegőnek, az emberenek,de még a szobánknak is. Mindenhol szabadon járkálnak a csirkék és a kakasok. Szóval megérkeztünk a hostelba, ahol körülbelül még fél órát kellett várnunk arra, hogy megnézhessük a szobánkat. Egy kicsit nehezen szoktunk hozzá ehhez a nyugodt, ráérős tempóhoz…zavart is egy kicsit,de egyre több helyen olvastunk az úgynevezett “island time” vagyis “sziget idő”-ről. Itt nem rohannak sehova az emberek, a boltok délután 3-kor bezárnak, vasárnap nincs nyitva semmi, a hostelekben sem dolgoznak, csak templomba mennek el. Ez a pihenő nap. Szóval végre letettük a szobánkban a táskákat…a szoba és a hely is..hogy is foglmazzunk szépen…szóval egyszerűen nagyon koszos..MINDEN. Sajnos ezt a furcsa, kellemetlen érzésünket csak fokozta, hogy az első 3 napban folyamatosan ömlött az eső (a szigeten, ahol egész évben nyár van)..most már tényleg elgondolkozunk rajta, hogy mi visszük-e az esőt ezekre a nyaraló helyekre:-). Első nap Edi pontosan 24 órán át aludt…én meg próbáltam valami ennivalót keresni,de sajnos amerikai dollárt nem fogadtak el sehol, váltani pedig csak délután 3-ig lehetett volna a városban. Úgyhogy 1,5 napig kókuszdiót ettük ugyanis az tömegszámra van a hostel kertjben, csak meg kell pucolni és megtörni. Edi bemutja hogy:

image image image image

 

És persze nagyon kell vigyázni a szigeten mindenhol, nehogy a fejünkre essen egy kókuszdió:

image

 

A kakasok:

image

Na hogy teremnek a déli gyümölcsök?

image image

Másnap a zuhogó eső ellenére, valami közért és pénzváltó reményében elindultunk a városba, stoppal, mivel a sziget annyira drága, hogy a busz jegy oda-vissza kettőnknek 4000 forint lett volna (12 km távolságra). Fel is vett minket egy bácsi, mondta, hogy ugorjunk fel a platóra. Szóval tényleg mindenhol utaztunk már:-) kocsiban, kamionon, golfautóban, platón…

azért meglátogattuk a romantikus esküvők helyszínét is:

image image

Eljutottunk a városba, ahol egy nagyobb közért van, ott lehet venni kenyeret -ahogy kitapasztaltuk csak 2-ig, mert addig elviszik mindet- meg paradicsomot (kilóját 4000 fortintért..nem nem tévesztettük el a nullákat) és joghurtot egy nagyobb dobozzal szintén 2000forintért. Szóval maradt a baguette, ami egy kicsit olcsóbb volt, a tészta és a paradicsom szósz, vaj, sajt, bab és természetesen a kókuszdió.
Ezen fogunk élni az elkövetkezendő 1 hétben:-) Közben felfedeztünk egy viszonylag olcsó indiai éttermet, ahonnan olcsóbban el lehet vinni az ételt. Szóval az első napokban ezek az élmények jól lesokkoltak bennünket. Az első esős napot a könyvtárban töltöttük, ahol megterveztük az új-zélandi utat, hogy el tudjunk kezdeni írni a szállásadóknak másnap. Azért természetesen ez sem ment olyan könnyen, mert a könyvtár bezárt 1 órakor a másikban pedig nem volt Új-zéland útikönyv. Szerencsére 4 órakor újra kinyitottak, addig végre Edi nagy örömére találtunk egy olcsó fodrászatot ahol redbetették bozontos fejét. Másnap bementünk a városba, hogy internetezzünk, mert itt az ingyenes wifit el lehet felejteni. Egy klasszikus internetező helyre mentünk, ahol megmondod mennyi ideig akarsz netezni és leülsz egy régi géphez. Szóval horror áron írtunk azokra a helyekre szállásadóknak, ahova új zélndon menni szeretnénk. Az út megtervezésében segítségünkre volt egy új-zélandi házaspár, akiket stoppolás közben ismertünk meg. Beszélgettünk velük út közben és kiderült, hogy a férj túravezetőként dolgozott új-zélandon 15 évig és megálltak velünk egy padnál, hogy egy órán keresztül meséljenek nekünk mit érdemes megnéznünk az országukban. Megadták a telefonszámukat is, hogy mindenképpen menjünk el hozzájuk, mikor a déli szigetre érünk. Egyre jobban kezdjük felvenni a sziget ritmusát, de sajnos a blogra megint nem tudunk feltölteni írásokat és képeket. Tegnap este az eső ellenére már az óceánba is fürödtünk. Íme:

image image image image image
Ma reggel pedig, ahogy nektek írom ezt a bejegyzért végre kisütött a nap is. Ma elmegyünk túrázni a sziget belsejében fekvő..vagy inkább lezúduló vízeséshez. Ha megtaláljuk..mert térkép sajnos nincs róla:-) és valami furcsa okból kifolyólag csak minden 3. utcának van neve:-)

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s