Kína – első lépések.

Hongkongból megérkeztünk MRT-vel a határhoz. Itt Ázsiában így hívják a metrót. És hát kicsit izgulva elindultunk a határ felé..Mégiscsak Kína! Hát ilyen gyors és zökkenőmentes határátlépésünk talán még nem is volt. Szóval ott voltunk Shenzenben, amire a jegyeladó néni még Hongkongban azt mondta, hogy az egy picike város, és nincs ott semmi. Hát itt ilyen a picike:
image
Találtunk egy Wallmartot, meg láttunk Starbucksot, meg Mekit, meg KFC-t szóval elkezdtünk gyanakodni, hogy mennyire súlyos és sűrűnszőtt itt a vasfüggöny.. Nem annyira.image image

Csak a hülye google bojkottjuk van, amivel megnehezítik itt nekünk az eligazodást. Meg a kapcsolattartást az otthoniakkal. Ami viszont kedves volt számunkra, hogy az állomásról kijőve egy fiatal lánytól kértünk útbaigazítást, és azonnal felírta egy cetlire, hogy mit érdemes Kínában…:) Enni, látni, kipróbálni..:)
Nagyon ügyesen beszélt csak alig értett meg bennünket. A mondatok ott voltak a fejében, de a nyelvi flexibilitás még nem. Ezt amúgy mindenfelé tapasztaljuk Kínában. Amit még itt láttunk és úúú: Kína pelus. Mitől kínai? Hogy nincs. Úgy oldják meg, hogy a totyogós gyerekeknek a seggüknél ki van vágva a gatya. Rendesen kabát, sál van rajtuk ebben a hidegben, de a seggük az kivan. Eszméletlen. És leülnek így mindenhová.

image
No később felültünk az éjszakai vonatra. Ágyszomszédaink itt is nagyon kedvesek és érdeklődőek voltak. Egy valaki tudott is egy kicsit angolul. Ő fordítottt a többieknek. Megkínáltak még mogyoróval is.

imageViszont itt már elkezdtünk valamit tapasztalni Kína “sötét” oldalából, az hogy itt mennyire minden a munkáról, pénzről, anyagban való gondolkodásról szól. És az emberek nem mosolyognak. Koncentrálnak a pénzkeresésre. Na jó nem mindenki. De volt egy napunk amikor azt hittük itt nem tudnak mosolyogni. Azóta már több száz mosolyt bezsbeltünk. Na de mi is volt az a bizonyos szituáció. Félúton megérkezett egy idősebb pár a mi alvórészünkbe, és a nőnemű véletlen belerúgott a tálkába amiben a mogyoróhéj volt, ami a födön volt. Egy kicsit kiborult. Erre Ő az egészet berugdalta az ágy alá, és mint egy munkagép úgy csörtetett ott köztünk, és foglalta el a neki kijáró helyet, bepaszírozta az instant nudliját és már aludt is. Megnyugvásunkra nem csak mi döbbentünk meg, hanem a többi kínai utitársunk is.
Hajnalban megérkeztünk Guilinbe.Hajnalban nem szabad megérkezni Guilinben. Sem más idegen kínai városba. Főleg ha az ember egész éjjel vonatozik, és nem piheni ki magát. Igazából így semmilyen idegen helyre nem jó megérkezni. Ugyanis az történt, hogy a fáradtságtól nem voltunk elég körültekitőek és éberek és egy zsebes elkezdte fosztogatni táskáinkat. Szerencsére Dóri észrevette, amikor Edy táskájához fordult, ahol minden érték volt. De addigra már kiemelte Dóri táskájából az ékszeres tasakot. Ami nem volt nagy érték neki, pénzben nem sok, de annál fontosabb volt nekünk, amiket az út során gyűjtögettünk, kedves helyekről, csodás emberektől. És akkor nem is vettük észre, mert vissza is húzta a cipzárt. Nagyon szomorúak voltunk napokig…:( Reggel még körbejártuk a vársokát egy kicsit, próbáltunk ruhát venni a hideg ellen. Megdöbbenésünkre itt Kínában a kínai cuccok drágák. De nagyon, és sokkal siányabbak. Úgy általában minden sokkal drágább, mint vártuk. Később megtudtuk egy kanadai embertől, hogy bizony itt évente duplázódnak az árak.

Jó volt látni a hajnali parkot a tó körül, ahogy az emberek kezdik a reggelt, futással, mozgással, tornával, thai chivel.
image

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s