Yangshou – a millió formájú hegyvidék.

Ha rákerestek erre a helyre az interneten látni fogjátok, hogy milyen csodálatos és ámulatos természeti formák vannak itt ezen a tájon, Kínában. Mi is csak ámulunk nap-nap után. Egy olyan helyen fogadtak be minket, ahol napi 2 órát kellett beszélgetni diákokkal angolul, akik szerte Kína minden városából jöttek ide, és ezért cserébe kaptunk szállást, napi 2szer meleg ételt, útbaaigazítást, biciklit, motort, ha be kellett ugrani a városba.

image

Sajnos a meleg étellel vészesen befürödtünk. Nem tudjuk miért. Valószínü ez a hármaas volt az okozója: besokaltunk az állandó rízs -ázsia kaja variációtól, a növényeket csak meglottyasztják, a tojás romlott, illetve az általános higiénia. WC papír, szappan , melegvizes kézmosó ritka luxus errefelé. De nem csak mi betegedtünk meg. A kanadai férfi is, aki már 6 éve idejár. Ahogy ő fogalmazott: úgy tört ki a há…s a száján, mint egy felröppenő madársereg. Tovább nem is részletezném. Mi is ezt éltük át mindkét végéről. Az eredmény: Dóri pénteken, Edy szombaton szenvedett az ágyban, és vasárnap is csak támolyogtunk. A fél karunkat odaadnánk egy tál sós főttkrumpliért. Az ételmérgezés nem mulatságos dolog. Még szerencse, hogy bevettünk szereket,ami kihajtotta belőlünk.
Na de ez után a nem túl epikus bevezető után, lássuk a viddéket. Csodálatosan szép tájkép tárul itt elénk, bármilyen irányba megyünk. Akár a vársoközpontban, akár a városon kívül, mindenhol megtöri a horizontot, egy-egy hegykúp. Éjszaka óriás “puputevéket” látni, ahogy átkelnek a csillagos tájon. Az emberek fura házakban élnek, ahol a bejárati ajtó a legdíszesebb, és sokszor még nincsenek ablakok, de az ajtó már kész van.
image image
Fűttés az itt nincs úgy általában, ezért az emberek összeülnek egy-egy kupacba az út mentén, és tüzeket gyújtanak, úgy melegszenek.

image

És úgy tűnik, nincs is ennél fontosabb dolguk. Vagy csapatokba verődnek, és kártyáznak. A legnagyobb játszmák körül hatalmas tumultus van, és ahogy kivettük, egész komoly összegekben játszanak. Mivel 3 napunk szinte teljesen kieesett a másik kettőn pedig a hideg és a fáradtság miatt nem voltunk olyan aktívak, ezért az öt nap alatt nem fedezhettük fel úgy a környéket, ahogy terveztük. A városban bejártuk a folyómentét, és Dóri felment az egyik kilátóra.

image

Elbicikliztünk egy kis falu felé, amit majdnem el is értünk. Illetve egy igazán nagyot sétáltunk még az első nap.
image image image image
Ami itt vicces volt még, hogy Edvárdnak nem tudtunk ruhát venni. Pedig legalább 8 boltban próbáltuk. És nem csak kabátot, még pulóvert sem. A 6XL-es pulóver is csak a kölddökéig ért és a vállán sem ment fel…Nagyon jót derültek rajta az eladók, hogy milyen nagy ember, és hogy még a legnagyobb ruha sem jó rá. Mi azért annyira nem örültünk. De legalább Dórinak tudtunk venni egy nagyon szép neonsárga puffancsot, ami talán ki is tart egy hónapig, amit sikerült negyedd árra lealkudni és még így is drágább volt mint bármelyik kabát amit valaha vett.
Érdekes volt azt látni, ebben a faluban, hogy az élet sosem áll meg, az emberek vasárnap is jönnek mennek, bár az iskolában nem volt tanítás. Az egyik házban valami ünnepségféle volt, ami azt jelentette, hogy mindenféle állatokat dolgotak fel a haltól elkezdve a disznón át a kecskéig. Amikor arra mentem (Edvárd) bőszen invittálttak be, hogy egyek velük. Sajnos vissza kellett utasítanom, a gyomromra való tekintettel. Egy kicsit revidiálnunk kell magunkat a kínai út során. Sajnos nagyon sok prekoncepcióval jöttünk ide. Hogy Kína egy zárt, materialista kommunista ország, hogy nehéz itt boldogulni, hogy nem kedvesek az emberek. Sajnos ez nem nagyon látszik megdőlni. Persze találkoztunk már kedves emberekkel, nem is eggyel, de néha azt hisszük szobrok. Ránknéznek, és még a szemhéjuk sem rebben. Persze néha egy-egy öreg ránk mosolyog, vagy néhány fiatal már megszólított. De valahogy mégsem érezzük magunkat fesztelenül. Valószínű a nehéz kezdet is féken tart minket, abban, hogy feloldódjunk. Egyik este megkérdeztük a csoportot, hogy milyenek itt a szokások a házasság kapcsán. És mindenki azt mondta, hogy nagyon nehéz a fiúknak párt találni, mert csak azt nézik, hogy milyen kocsija van, mennyi fizetése, és van e háza. Persze ez csak a középosztályra igaz, és ez talán otthon is így van már. A szegényebb rétegeknél még ez nem harapódzott el ennyire, bár ott sem csukják be a szemüket amikor ezen elemeket kell felülvizsgálni. Érdekes volt még a csoportban, hogy azt vettük észre, nagyon egyszerű gondolkodású emberek, úgy általában. Persze ez lehet a nyelvi korlátok miatt is, de maga a testbeszéd, a hangsúlyozás, egyfolytában azt érezzük itt ázsiában,hogy az átlagember idióta. Súlyos kritika ez, de így viselkednek. Ádám fogalmazta meg ezt igazán jól: a modern világ egyik nagy válsága, hogy az emberekből hiányzik a tapintat. Ez itt, Ázsiában hatványozottan igaz, holott azt vártuk, hogy itt mindent a tisztelet, a tradíció és a figyelem szele leng be. Hát nyoma sincs. Már csak Japánban bízunk. Kicsit kondéros lett a vége, reeméljük nem baj.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s