Mount Hua shan – teaház a hegy tetején

http://indavideo.hu/video/Hiking_Huashan_az_eletveszelyes_turistaut

Xianban az utolsó napon elhagytuk a várost és ellátogattunk a közelben lévő Hua-shan hegyre, ami arról híres, hogy a világ egyik legveszélyesebb túraútvonala vezet fel a hegytetőre, ahol egy taoista teaház és templom található, 2000 méter magason. Szóval elindultunk a hegyre, kicsit nehézkes volt az odaút, már reggel 6 kor elindultunk és nem a legjobb buszt találtuk meg, mivel nem aa jegyirodánál tettt le mminkett, hanem valamilyen másik hotelnél, ahol még fizetni kellett egy másik busz használatáért is, amit persze nem mondtak előre és alig tudtuk kitalálni, hogy merre is kell mennünk, mert persze senki nem beszélt angolul, egy olyan helyen ami világszenzáció. Hosszas hezitálás után úgy döntöttük, hogy nem gyalogolunk fel a legaljától, hanem igénybe vesszük a felvonót. Ezt nagyon jól tettük, mert így is elment az egész nap, hogy csak a csúcsok közt másztunk. 4 hegycsúcs volt, ebből meggnéztük a nyugatit, a délit, ami a legmagasabb. és az északit. A keletit csak messziről tekintettük meg, de nem hágtunk fel rá. Nagyon nagyon hideg volt, és amikor a gerinceken sétáltunk akkor süvített a szél.
image imageNagyon sok baleset történik itt, de arra kellett rájönnünk, hogy nem a veszélyes helyszín miatt, hanem az ázsiai tömeg lökölődő mivolta okozza ezt. Ha ez a lökölődés kétezer méter magason történik, egy derékig érő lánc mellett, akkor az nem annyira jó.
image image image image
Megettük az elemorzsiánkat egy szélvédett napos helyen, még volt egy darabka kenyér a francia boltból, aminek nagyon örültünk. némi vajjal pedig pompás volt.

image image image image image image image image
Nagyon különleges napot töltöttünk itt és visszafelé igazán nagyon féltünk a levonón… igen-igen magasan ment.
image image image
Hazaérve meleg vacsorával várt minket kínai “anyukánk”. Azt hiszem nagyon megszeretett minket. Másnap egészen a vonat peronnjáig kísért minket és amikor megöleltük, utána nagyon gyorsan szedte a lábait, mert bizony könnyek szöktek a szemébe. Hát bizony emlékezetes perceket töltöttünk együtt,nagyon sokat nevettünk, jó volt egy kicsit egy kínai családban “családtag” lenni. Aztán pár méter után még visszanézett és integetett nekünk. És annyira tetszett Dórinaak a metrós kártya, hogy segített “ellopni”. Mivel kifele az automata benyelte volna a plasztik kártyát, ezért azt csinálta a néni, hogy Dóri mögé préselődött és a saját bérlete odaérintése után kettejüket átlökte a kapun…:) Pedig nem is mondtuk neki, hogy szeretnénk, csak csillogó szemmel nézegettük és Dóri lefényképezte. De ő szavak nélkül is a szívünkbe látott, anélkül, hogy értenénk egymás beszélt nyelvét. Ezt nevezik figyelemnek. Utána arról beszélgettünk a vonaton ülve, kicsit meghatódva mi is, hogy útunk egyik célja most kristályosodott ki: szeretetet és kedvességet vinni mások életébe, és szeretetre és kedvességre alkalmat adni másoknak. Olyan boldogak voltunk, hogy azt éreztük: minden országban, bármilyen nációról is legyen szó mindig találtunk egy-egy embert akinek egy kis melegséget tudtunk lopni a szívébe, s aki melegséget adott nekünk figyelmével, törődésével, támogatásával. És még itt kínában is egyre jobb embereket ismerünk meg, még ha olyan nehézkesen is indult. Sokkal jobb hely ez a világ, mint vártuk. Sokkal.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s