Peking első pillanatok

Pekingbe a csodálatos szupervonattal érkeztünk.

image

Odafele “csak” 246 km/h-val haladtunk, de Pekinget elhagyva már ennyivel:

image image

Azt vesszük észre, hogy utunk során a helyeknek is döntő jelentőségük van, a maguk fizikai mivoltában, de sokkal inkább meghatározzák az emberek, akik körülvesznek minket. Szóval Pekingbe érkezve már eleve volt bennünk egy nagy várakozás, hogy lássuk Tamást, aki most ott tanul és megbeszéljük élményeinket, tapasztalatainkat Kínáról. A másik meghatározó élményünk pedig Bin volt, aki olyan kedves, ragyogó-szívű mosollyal várt minket, ami valóban megfizetethetetlen, s olyan könnyűvé és kényelmessé tette itt tartózkodásunkat, ami messze túlmegy az elvárhatóság határain. Ő az a tipusú ember, aki első perctől rokonszenvet kelt, s a későbbiekben sem törik meg ez a rokonszenv egy szögpercet sem. Mondhatni beleszerettük ebbe a kedves, kínai fiúba mindketten..:)
Ez volt a fogadtatás, s a másik parton ott állt a város. A világváros. 2 órát metróztunk négy átszállással, hogy elérjük Bin lakását. Mindezt 2 juan-ért. Kb 30 kilómétert metróztunk 80 forintért. A világ tán legolcsóbb metrója volt – december 27éig. Pechünkre akkor megháromszorozták az árakat és távolságfüggővé tették…6 éve nem nyúltak a rendszerhez. Bár még így is a legdrágább jegy 8 juan lett, és 4-5 juan az átlag. Ez a metrórendszer zabált minket.

image image

Hat órát metrózgattunk, hogy 3 órát töltsünk a tiltott városban és a sikátorok közt.
Azért megérte:

image image image
A másik nagy kihívás a szmog volt. Ha nincs szél akkor 1-2 nap alatt ellepi a várost és sokszor 100 méterre sem lehet ellátni. Alapvetően azért szerencsénk volt az idővel és Bin lakása még meleg is volt.
A metróban megismerkedtünk a valódi tömeg érzésével, illetve a kínai közlekedés megmutatta azt, hogy érdemes lefutni a többieket, hogy arra a röpke két órára legyen ülőhelye az embernek.
A vonat amivel a nagy falhoz mentünk kb 400 méterre parkolt a peron végén, szóval hagytak a vasutasok lehetőséget a helyszelekcióra.
Persze a távolsági vonatokon van helyjegy is.
Első este Tamás várt minket, és elmentünk együtt a bizarr ételek utcájába, ahol kandírozott skorpiót is lehetett enni. Bár azért ez image imageannyira nem vágott hanyatt minket. Eddigre már elég sok piacon jártunk Ázsiában. Sokkal érdekesebb volt látni, hogyan állja meg itt a helyét egy barátunk és milyen tapasztalatokat gyűjtött Kínáról ezalatt a majd fél év alatt. Voltak hasonló szembenézések Tamásnak is azokkal a dolgokkal, amiket már korábban írtunk, de neki a nyelvi tudása egy egészen más világot is kinyit.

Szerencsénkre Bin lakásának közelében egészen jó kajáldát találtunk. Igazából most már nem panaszkodhatunk tovább a kajára… 🙂 Itt Észak – Kínában egészen jó ételeket találunk, és azt realizáltuk a napokban, hogy itt eszünk a legváltozatosabban egész Ázsiában. Kedvencünk a kínai muszlim..:) Na de erről majd a kaja rovatban.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s