Jaipur – Az erődök országa

Első India állomásunk Jaipur volt, ami Rajastan tartományban van. Az a szerencse ért minket, hogy egy nagyon kedves fiatalember fogadott be, s megismertetett India fényes arcával bennünket. Első nap sajnos Edvárd kicsit betegeskedett a rossz nepáli chili-szósz miatt, ezért otthon maradt, gyalogközelségben a WC-vel, s így Dóri egyedül élvezhette az aranyifjúk csapatának társaságát, udvarlását. Itt már akkora bizalommal éltünk az emberek iránt, hogy Edvárd csak este tíz órakor jött rá, hogy feleségét, Indiában töltött első napunkon, öt indiaival teljesen egyedül hagyta egy ismeretlen városban, ahol -mivel tegnap későn este érkeztünk azt sem tudta, hogy hol lakunk és lakhelyünkön senki nem beszélt angolul. Egy nagyon erős baráti kör kísérgetett minket végig, akik gazdag szülők gyermekei, mára maguk is sikeres üzletemberek, köszönhetően a jó családi hátszélnek. Elvitték Dórit a kite-fesztiválra, ami sárkány eregetés verseny a közeli pusztában.
image imageMajd megnézték az egyik tavon álló palotát és Dóri először látott tevét az utcán. Itt egyébként csak úgy mászkálnak az autók között a tehenek, elefántok és a tevék. Sőt még az elefántszállító is megtankolt előttük:

image

Itt ért bennünket először igazán testközelből az indiai közlekedés.

Szerte Rajastánban nagyon sok városban található mesterségesen duzzasztott tó, s a tó közepén valamely palota, szentély, mára hotel.

image

Igazán szépek.
Nos az ominózus első este, mikor Edvárd otthon várta Dórit az ismeretlen helyen. A srácok a több órányi sivatagi sárkányeregetést megunva és megéhezve elgondolkodtak hol egyenek. Választásuk az egyik unokatestvérük barátjának az esküvőjére esett. Dóri nagyon tiltakozott, hogy farmernadrágban és pólóban menjen a nagy eseményre, ráadásul hívatlanul, de a srácok csak erősködtek, hogy ez itt teljesen ok. Már lassan éjfél volt, Edvárd pedig mit sem tudott az esküvőről és már több üzenetet küldött Beni (indiai szállásadónk) telefonjára, hiszen fogalma sem volt hova vitték Dórit.

Dórit díszvendégként mutatták be az esküvőn a mennyasszonynak és roppant kellemetlenül érezte magát a farmerba, amit sáljának kicsit indiai stílusban való  körbetekerésével próbált leplezni. A vőlegény a rajastáni szokások szerint valóban fehér lovon érkezett és csuda finomságokat kóstolgattak.

image

 

imageimage

Érdekes ahogy “szervezik” itt a programokat a helyiek. Általában nincs semmilyen tervük csak hozzávvetőleges ötleteik, és közben elmennek ide-oda, találkoznak ezzel-azzal, és végül néhány óra késéssel meg is érkeznek az adott helyre. Ez most azt eredményezte hogy majdnem éjfél volt, mire hazaértek. Úgyhogy Edvárd tűkön ült, amikor nem a klozeten, annyira várta már a feleségét éjfél tájt.
Másnap motoron megnéztük az óvárost. Eszméletlen milyen gyönyörűek ezek a paloták, erődök, múzeumok.
imageimageimageimageimageHarmadnap hárman ültünk motorra, (ugyanarra) s elintéztük a sim-kártya ügyet, majd ellátogattunk több erődbe is. Nagyon nagyon szépek itt Jaipurban az erődök és tényleg tündér mesében érzi magát az ember.

image image image imageimageimage
Jártunk egy, a majom istennek szentelt templomban is, ahol malacok és majmok viaskodtak a legjobb falatokért, s itt megkaptuk az első hindu foltot a homlokunkra. Ez a vörös jel a fejen tiszta gondolatokat eredményez.
image image

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s