Hátsó vizek Indiája

Kochiban hagyhattuk a csomagjaink nagy részét, így könnyeden keltünk útra tovább, dél felé. Most épp Alappuza mellett tanyázunk egy kis helyen. Egy helyi csodálatos, nyitott busszal érkeztünk meg ide.

image

Ez egy más világ, tiszta trópusok..:) És balatoni szag van mindenhol.(vízpára és naptej kombó). Egy kedves kis helyen szálltunk meg, majd első nap béreltünk egy csónakot, amivel megnézhettük a vizeket, a vízpart lakóit, ahogy este fürdőznek, mosnak a folyóban vagy ahogy a gyerekek iskola busz helyett iskola hajóval mennek hazafelé. Ez egy nagyon más világ, az látszik a tekinteteken. A víznek mindenhol van varázsa. Különösen itt Indiában.. Valahogy elnyeli a zsizsgést és megszépíti ezt a világot..
image imageA turisták között az ilyen lakóhajók a legnépszerűbbek. 1-2 hetet is el lehet tölteni ilyen luxushajókon:

image

Másnap gondoltuk megpróbáljuk a helyi közlekedést. Szerencsére úgy döntöttünk, hogy még egy estét maradunk, mert Zolit reggelre kicsit leterhelte a sok fűszer és gyengélkedett, mint egy sith, aki erőlevest ivott, joda paprikával..:)
Szóval csak Dórival mentünk. Hát ez volt aztán az indiai kaland. Semmi nem ment időben, mindenki hantázott. Komppal akartunk menni Kottayam felé, aminek 9:30-kor kellett volna indulni. Elbúcsúztunk Zolitól a kikötőben és elnézegettük, hogyan szállnak ki-be a helyiek a hajókból és hajtják fel férfiak nagyon ügyesen az itteni viselet szerinti szoknyájukat.

image

image

Aztán közölték, hogy nem megy, törölték. Kitaláltuk, hogy ezt valószinű csak mondják, hogy a turistákat, akiknek drága az idejük ahhoz, hoy az állítólag 11.30-kor már valóban induló járatot megvárják elvigyék a kis hajókkal, több tízszeres áron, és valójában nem is létezik a 9:30-as járat. Na de csak elindultunk 11.30 körül egyik hajóról a másikra szállva….mert mindenki másik hajóra mutatott, ami állítolag Kottayamba tart.
Nagyon szép volt a majd 3 órás út, végig a csatornákon. Fel-le szálltak az utasok, Edvárd segített is bepakolni a banánokat egy bácsinak. Jót relaxáltunk.

image imageViszont volt egy szakasz, amit annyira benőtt a növényzet, hogy nem lehetett továbbhaladni, ezért ott ki is raktak minket a partra.

imageLényegében a semmi közepén. Persze néhány tuk-tukos várt ott, de inkább besétáltunk a közeli településre, ahol megtaláltuk a helyi piros buszt,Dóri nagy szerelmét 🙂 valahogy megtudakoltuk mikor megy és felszáltunk rá. Úgy tűnt itt szinte soha nem járnak nyugatiak, mert a házakból kiszaladtak az emberek, a gyerekek integettek nekünk…igazán jó élmeny volt.

image

Azt vettük észre (mint mindenhol) hogy itt vidéken, a kis településeken az emberek sokkal kedvesebbek, érdeklődőbbek és sokkal inkább segítőkészek.
Szóval eljutotttunk Kottayamba, ahol kitettek minket egy buszállomáson,de sajnos a buszunk nem onnan ment. Végül megtudtuk melyik buszállomásról jutunk vissza Alappyba. Viszont ezt a térképen nem találtuk, ezért 3 másik nyugati utazóval, akikkel a kompon ismerkedtünk meg, fogtunk egy riksát…
Igen, egyet öten:-) image
Hazafelé pedig szintén egy piros buszra szálltunk és másfél óra múlva visszaértünk Alappyba (Alappuza malayam neve.)
Este már Zolival kiegeszülve ellátogattunk a közelében lévő tengerpartra, ahol egy hangulatos kis helyen ettünk vacsorát, és megcsodáltuk a naplementét az Indiai-óceánon is. Varázslatos a tenger. Mindig. Thalatta. Mindig.

image image

Videón:

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s