Scifik ihletője – Salar de Uyuni, és az Andok medencéjének tájai

December 28-án elhagytuk La Paz-t. A tömeggközlekedést választottuk és megint nem csalódtunk, útbaigazítottak bennünket és meg is találtuk a pályaudvart, ami meglepően szép volt. Útravalónak készítettünk jó pár szendvicset és kaptunk finom gyümölcskenyeret családunktól, amit Dóri, a nagymama és Gia reggel sütöttek:-).
image
Egy kimerítő buszozás várt ránk, ami egész éjszaka tartott..Tartott volna, de már reggel 5-re megérkeztünk. Hiába foglaltuk le a fekvős székeket, sajnos a belsőnket kikészítette a folyamatos rázkódás, dülöngélés, zötykölődés. Dóri amúgy sem jött még rendbe és az Uyuni túra násodik napját majdnem végigszenvedte:-(. . Szóval 5-re érkeztünk Uyuniba, fél 11-kor kezdődött a túra… ez azt jelentette, hogy még több mint 5 órát kellett várakozni egy olyan városban, ahol semmi nincs csak turista irodák meg drága kajáldák… mindezt úgy, hogy szinte nem aludtunk semmit, és a wc megnyugtató közelsége elengedhetetlen volt… lett volna, csak nem volt.
image
(Bal felső sarokban kéretik megfigyelni a két kisjézust…nem jöttünk rá miért..talán maradt az előző évről??)
Na de azért valahogyan eljött az indulás pillanata is. Egy terepjáróval mentünk,4 másik útitárssal és a sofőrrel. Azt kell tudni, hogy megint csak egy szervezett túrát kellett igénybe vennünk, szinte csak ez működik itt Dél-Amerikában. Erről majd részletesen egy másik bejegyzésben. Amúgy egy spanyol nyelvű csoporttal voltunk, mert az angol nyelvű 2-szer annyiba került volna,és így a nyelvet is gyakorolhattuk, meg így nagyobb valószínűséggel kerülhettünk dél-amerikaiakból álló csoportba (így is lett…szuper kis csapatunk volt és a sofőrünket is nagyából megértettük..kedvesen javítgatta a spanyolunkat.)
Elindultunk elhagyva Uyuni városát, a sivatag felé. Szerencsére nagyon jófej sofőrt és vezetőt kaptunk, tényleg biztonságban és lazán éreztük magunkat vele, pedig mindenféle rémtörténetet hallottunk a karácsony táján iszogató söfőrökről.
Első állomásunk a sóbányászat fénykorából megmaradt vonat temető. Itt nem készítettünk sok képett, mert rengeteg volt a turista.
image
és itt egy kicsit megint felmerült bennünk, hogy lehet, hogy nem kelett volna befizetni egy szervezett túrára hál’ istennek sofőrünk megnyugotatott, hogy azért vannak ilyen sokan,mert a legtöbben az egy napos túrára fizetnek be és gyorsan végigmennek az álllomásokon, de máshol nem lesznek ennyien.
Második állomásunk a maga a só síkság, a só sivatag volt. igazából só tó….
image
image
Itt található a világ legnagyobb tükör hatása, de sajnos ez csak akkor tapasztalható, ha esik az eső. Mi éppen ezért az esős évszakban érzkeztünk, de mégsem tapasztalhattuk ezt meg. Késik az eső, érezhető a globális felmelegedés hatása, novemberben már esnie kellett volna. Elképesztően kápráztató… nehéz szavakba önteni azokat a helyeket, ahol ez alatt a 3 nap alatt jártunk, ezért beszéljenek a képek, és az érzésvilág, ami megragadott minket.
Nagyon sok kép készült, nehéz válogatni. Az első nap leginkább a sósivatagról szólt, illetve ellátogattunk egy “szigetre” ami kiemelkedett a síkságból.
image
Régen, a tengerfenéken egy korallzátony volt. A magashegységi, száraz éghajlat miatt a mai napig felfedezhetők a korall formák, pedig már több ezer éve kiemelkedett. S új élet telepedett meg rajta: oszlopkaktuszok.
image
image
A sósivatag közepén emelkedő korallszigeten ma nagyon ritka oszlopkaktuszok vannak, amik hihetetlen tűrőképességűek. Elképesztő… No meg a szél is, ami ott volt…
Készítettünk 1-2 vicces képet
image
és sofőrünk által kitalát táncos videót…valószínű, hogy ez az egyetlen igazán mulatságos pillanat számára a túrán, hiszen 15 éve vezet csoportokat a sivatagban és lehet, hogy ezért nem indította el (véletlenül:-)) az első táncos felvételt…no itt a videó, amiben egész csapatunk hülyét csinált magából:-)

image
Ebéd a sivatagban:
image
image
Szállásunk felé még megálltunk hogy megnézzük a naplementét.
image

image

image

image

Az estét egy só szálláson töltöttük a sivatagban, ahol minden sóból készült: a falak, a padló, a székek, az ágy alapja is.
image
Fáradtak voltunk, az egész napos zötykölődéstől, és a sok élménytől. No meg ahogy a sivatag ránehezedett a lelkünkre. Nem sokat voltunk “szabadon”, mert ki-be szálltunk a terepjáróba. Annyira bennünk volt, hogy elsétálgatnánk 1-2 órát csak úgy a semmibe itt a sivatagban, megmásznánk a nekünk tetsző hegyet…no de ez a szervezett túra ára. Még így is éreztük, mikor az ég alatt álltunk, hogy itt nincs “okoskodás” itt kemény élet van, és a mi elpuhult testünknek csupán kevéske esély a túlélésre. A nap, a szárazság, az éles fények, a szél… kemény vésővel alakítják itt a formákat, az életet.
Másnap korán keltünk, és mentünk tovább az Andok hegyei és síkságai felé. Ez a nap a formákról, a fényekről, a színekről és a távlatokról szólt. No meg persze a lagúnákról és flamingókról.
image
image
image
image
image
image
image
Egészen közel engedtek magukhoz, de nem csoda, nagyon apró lényekkel festik meg a tollukat és táplálkoznak, ezért egész nap a vízet kell szürögetniük…
Sajnos egyre kevesebb van már a lagúnákból, eltűnik a flamingók élettere, s ezzel elltűnnek ezek a különleges és csodálatos lények is. A flamingók mellett nagyon sok hegyet láttunk, amikre nincsenek szavak…elképesztően gyönyörűek. Olyan színek, és fények, és formák láthatóak, amit sem leírni, sem megmutatni nem tudunk igazán…
image
image
image
image
Apró lábnyomok:
image

image
image
image
image
image
image
image

image
image
image
image
image
Az éjszakát egy kis szálláson töltöttük. Másnap kora hajnalban indultunk a gejzírekhez, mert ilyenkor a napfelkeltében még sokkal aktívabbak. Nem is csalatkoztunk, elképesztően szépek voltak. Kicsit olyan volt, mintha átléptünk volna a történelem előtti időkbe, vagy a történelem utániakba? A gejzírek után még néhány lagúna felé vettük az irányt, amik igazán szépek voltak…Színekkel és flamingókkal.
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
image
Végül elértük a határt.
image
Elköszöntünk Bolíviától. Salar de Uyuni és a környező hegyek, síkságok, varázslatosak voltak. Nem csoda, hogy ennnyi szürrealista művész születik itt Dél-Amerikában… ezek a vidékek, a látvány, ami körülvesz és a viszontagságok, amik próbára tesznek, elképesztőek, és túl vannak a mérsékelt gondolkodás határain.. A világ legfiatalabb vidékei vannak itt, ha a Föld történetét nézzük… folyamatos változásba áll itt minden, a hegyek és völgyek, élnek és mozognak… vele mozog tudatunk is… megkérdőjelezve az ismert világ határait, a valóságot magát…
image
image

Reklámok

One response to “Scifik ihletője – Salar de Uyuni, és az Andok medencéjének tájai

  1. Visszajelzés: 81 nap, 36 ágy-Dél-Amerika | Talpalatnyi történetek Edvárd és Dóri utazásaiból a világ körül·

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s