Arica, ami igazán kis szám!

Arica volt a következő úticélunk Chilében, ami szintén a Csendes-óceán partján fekvő városka, ahova végül busszal mentünk, mert nem nagyon bírjuk ezt a sivatagi meleget. A busz állomásról besétáltunk a városba. Újabb kiapadt és szemetes folyó mederbe botlottunk.
Éjszakai városkép:
image
És hát a város nem nagy szám…végig az volt az érzésünk, hogy ez aztán egy szebb napokat látott hely… minden olyan kopott és elhanyagolt, mint egy régi szoci üdülőtelep a Balaton partján. Nem is vesztegelünk sokáig ezen a helyen… Azért itt is találtunk érdekességet. Mivel szombat este értünk ide, ezért a város csak vasárnap láttuk, mikor alig voltak emberek az utcán,minden bolt be volt zárva. Hál’ istennek még este felfedeztünk egy helyet, ahol tudtunk enni és ez vasárnap is nyitva tartott…így újra törzsvendégeskedtünk:-). Már ismertek a kifőzdések, hiszen egy fajta vegetáriánus ételt tudunk csak venni. Reggel ellátogattunk a főtérre,ahol egy hihetelenül kedves hölgy igazított el bennünket a turista információs irodában.
image
Mivel ide úgy tűnik (ilyenkor leglább is) nem sokan látogatnak, mindenhol megkérdezték, hogy a cruizzal vagyunk-e, ami épp aznap érkezett a városba. Külön nekik egy kis kézműves vásár is nyitottak a főtéren és katonai zenekar is játszott délelőtt. Az információs hölgy lelkesen magyarázta nekünk a rengeteg látványosságot és itt kaptunk először olyan térképet, amin egy séta útvonal is volt, az épületek történetétével. Ami azért nagyon vicces, mert maga a város kb. 30 perc alatt bejárható:-). De nagyon büszkék rá, hogy két Eiffel által tervezett épületük is van. Egyébként valaha tényleg gyönyörű lehetett a város. Most inkább kicsit kopott, halszagú és kihalt.
Miután végigjártuk a látványosságokat, kiegésztve a tengerparttal, a kikötővel, ahol a halpiac is van
image

image
és egy szigettel, amit már a szárazföldhöz kapcsoltak és szörf paradicsomként híres. Számunkra inkább a szigethez vezető út melleti gránit tömbökre alkotott “beach” art volt az érdekes.
image
Ellátogattunk egy, Aricától 12 km-re lévő völgybe (Valle de Azapa) ami gyakorlatilag egy sivatagi oázis. Itt termelik meg azokat a gyümölcsöket, zöldségeket, ami ellátja a környező kisvárosokat. Itt a völgyben van egy egyetem is (két kis házikó) és egy archeológiai múzeum, ami bemutatja az egykor itt élő Chincorro kultúrát és a világ legrégebbi múmiáit is meg lehet nézni. Egyébként tényleg érdekes kis múzemot raktak össze.
image
Este úgy döntöttünk felsétálunk a város fölé emelkedő sziklához, ahol – ahogy azt már megszoktuk minden dél-amerikai városkában -, egy széttárt karú Krisztus szobor áll (egy ideje az az allegóriánk erről a szoborról, amelyik ugye Rio de Janeiróban a leghíresebb, de majdnem minden dél-amerikai városkában megtalálható, hogy itt még Krisztus is tanácstalanul széttárja karjait… ” mit csináljak, nincs mit tenni, ezek ilyenek…” és az ilyenek után sok minden behelyettesíthető, ami logikátlan és bosszantó…:D ) (ezt csak Edvárd gondolja így- de ragasztodott hozzá, hogy benne maradjon a bejegyzésben):-)
image
Valamiért az autó úton indultunk el és minden mellettünk elhaladó autó furán nézett ránk. Csodálkoztunk is, hogy milyen kevesen mennek fel a sziklára megnézni a naplemetét. Majd’ egy óráig tartott az út…mikor felértünk észrvettük, hogy van a város központba vezető lépcsősor is:-). Na de leaglább a város szegényebb részein is keresztül mentünk és végre nem felejtettük el lefényképezni a különleges szeméttárolókat. Mindenki háza előtt van egy ilyen kosár…na vajon miért?
Találós kérdés.
image
Innen egészen szép volt a kilátás, és a szikla alatti parkolóban a környékbeli tánccsoportok mutatták be különböző táncaikat.
image
image
Volt itt perui tradicíonális,de argetin, amerikai és afrikai kultúrával kevert előadás is. A táncok hihetetlen dinamikáját és erejét videóra is vettük:
image
image

Íme a karácsonyi kivilágítás este
image

image
és az eddigi ‘legminimálabb’ karácsonyfa, amit itt láttunk:
image
Két estét töltöttünk itt és olyan gyöngyszemkre bukkantunk, amint például ez a különleges fordászat (ajánljuk Évinek bővíteni a szalont:-). Itt Dél-Amerikában egyáltalán nem ritkaság összevonni a ‘bizniszeket’. Itt például fénymásolni, internetezni és elektornikai cikkeket lehet vásárolni várakozás vagy a hajvágás közben. Egyébként gyakran megy a TV a szalonokban és a fodrászok, ha valami igazán érdekeset látnak a TV-ben, akkor megállnak…megnéznik, addig pedig vár a vendég.
image
Egy-két utcakép:

image
image

Reklámok

2 responses to “Arica, ami igazán kis szám!

  1. Visszajelzés: 81 nap, 36 ágy-Dél-Amerika | Talpalatnyi történetek Edvárd és Dóri utazásaiból a világ körül·

  2. Visszajelzés: Karácsonyfák, betlehemek útunk során | Talpalatnyi történetek Edvárd és Dóri utazásaiból a világ körül·

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s