Szakartvelo (Georgia, Grúzia) – havas hacsapurik tornyai.

Sok érdekesség történt velünk eme úton, melyeknek kulturális vonatkozásai mély nyomot hagytak bennünk. Nézzük mik is ezek:

Az olvasáshoz ajánljuk:

*Kipróbáltunk egy új utazási „kultúrát” két szempontból is: barátainkkal mentünk és túraveztő segítette egész utazásunkat.

*A hulladékmentesség és minimalizálás a mi új utazási kultúránk.

*Grúzia egy teljesen új kultúra.

Kezdjük a végéről. Hacsapuri, sajtok és Trio Mandini.  Már egy éve vártunk rád. Tudtuk, hogy jó lesz, tudtuk hogy valami egészen különleges világ ez, hiszen halljátok a zenéjét.

Gámárdzsobá.

Így üdvözlik egymást, mely valami olyasmit jelent, hogy a harc és a béke, összefonódó, s egymásban szunnyadó ereje. A győzelem, ami már ott van a békében. Valahogy ilyen az egész ország. Hiába a sok elmaradott régió, a hiányok, és a nyugati értelemben vett fejletlenségek. Az az érzésünk, hogy ez az ország, ez a nép már megérkezett. A megérkezettek nyugalmával várakozik. Nem elzárkózó ez a várakozás, de nem is érdektelen. Megérkeztek a Győzelmükbe. Ami lehet a szovjet iga lerázása, lehet a viszonylagos gazdasági stabilitás, ami igazából még minidig mélységes nyomort jelent a nyugati standerdek szerint, vagy megérkeztek magukhoz, hogy visszatértek, s őrzik tünde betűiket, nem lett sem latin, sem ciril ez az írás.

udhr_georgian

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 1. cikk

Megérkeztek a Győzelembe. De ez a Győzelem egy titkos nyelven íródott békét rejt, amit még nem tudtunk feltárni. Ott szunnyad ez a megérkezés és nyugalom a chacha minden kortyában, amivel nem fukarkodnak, ott van a bor fogyasztásának évezredes hagyományában. Ott van a történelmi emlékek habarcsaiban, tornyok és kolostorok, szovjet épület remekek, és modern csodák. Látjuk ezeket az épületeket, melyektől leesik az állunk, és látjuk a szeretetet a helyiek szemében. Valamely nemtörődöm szeretetet. Ami azért örül, de nem vihorászik és nem csöpög érzelmeiben. Szeretik ezt a tájat és épületeiket, mégsem rakják ki „flitterrel”… Itt van ez a kultúra titkos nyelvével, keresztény, de mégis szakadár vallásával, ami jelen van lépten nyomon, de mégsem tolakodó, a bor évezredes hagyományával, ami mégsem „nagyon jó”, vendégszeretetével, ami melegséggel teli és közvetlen „távolságtartás”. Van valami nagyon elzárt és mégis nyílt lapokkal való akarat ebben a világban, ami megtartotta ennek a pár millió embernek a függetlenségét, nyelvét, egyedi vallását, ami lerázta a szovjet igát, s mégis megfér a két legnagyobb identitásképző politikai és kulturális hatalom közt… Törökország s Oroszország kereskedelmi hídjaként. Érezhető a gyarapodás és fejlődés, mégsem tapasztaltunk kapkodást. Mi ez a varázslat, ami rabul ejti figyelmünket és szívünket? Ez istenek és titánok kínzóhelye, a Kaukázus vidéke, ahova az ókor legnagyobb hősei jöttek el mesés kincsekért.. S ezeket a történeteket egy picinyke és szolid nép őrzi titokzatos nyelvén.

P9050837

P9061008

Hulladékmentesség.

Amikor kipróbáltuk a hulladékmentes utazást Montenegróban, akkor azért választottuk a Balkánt teszthelynek,  mert ott számítottunk a lazább előírásokra, piacokra, rugalmas emberekre. Nem is csalódtunk. Hál’  Istennek Grúziában sem kellett csalódnunk. Meg is kaptuk egy kommentelőnktől, hogy vajon hogy boldogulnánk egy nyugati országban? Hamarosan ezt is megtudjuk :-). Mindenesetre eljutottunk abba a fázisba, a viszonylagos rutinba, hogy utazásunk során nem jelent gondot „lemondani” dolgokról, sőt sokkal inkább egy felszabadító érzést érzünk. Nincs benne felsőbbség, sem lenézés a környezetünk iránt, azok iránt, akik nem követik annyira ezt az utat, mint mi! Egy csodás öröm van bennünk, hogy közel sem lehetetlen, és kényelmetlen ezt az utat járni mikor úton vagyunk. Mindig volt mit ennünk, sőt több is mint amire vágytunk, megkóstoltunk mindent amit akartunk, és eljutottunk nagyon sok csodás helyre. Biztonságos kövekre leltünk ezen az úton, nem is térünk már le és azt a visszajelézést kaptuk, hogy utazótársainknak sem mentünk egyáltalán az agyára:-).

Íme az eredmény, amiről részletesen olvashattok itt.

P9091330

Új utazási körülmények: társak és vezető

Ahogy fentebb említettük, most Georgia-ba (ahogy a szakartveloiak szeretik magukat hívni nemzetközi környezetben)  barátainkkal mentünk.

P9061096

(Kérésüket tiszteletben tartva továbbra is csak minket ábrázoló képeket láttok bászámolóinkon…de tényleg négyen voltunk 🙂 ).

Azért egy tartottunk tőle… már nagyon megszoktuk, hogy csak kettesben vagyunk úton, hogy értjük és segítjük egymást akár egy rezdülés nyomán, hogy csak couchsurfereinkhez alkalmazkodunk, esetleg egy-egy napra összeverődött társasagokhoz. Most még 2 emberre „kellett” figyeljünk, megosztva magunkat, figyelmünket. Összességében azt kell mondjuk, nagy élmény volt így 4-esben is. Kicsit többet  ettünk, mint akartunk és kicsit többet is költöttünk, mint megszokott hátizsákos low cost utazásaink során…persze Grúziában azért nem nagyon lehet kiköltekezni;-) De barátainkkal közös élményeket szereztünk, együtt, egymás mellett állva ittuk pórusainkba a Kaukázus csodáit, s a filmszalag a fejünkben összeégett néhány ponton. Ahogy megéltük ketten a megosztás örömét és közös élményeket raktunk el, úgy megéltük ezt a közösséget most 4-en is. Ami fontos tanulság volt, hogy több időt kell hagyni az eszmélésre, hogy közösen üljünk egy domboldalon, s esténként maradjon egy kortynyi erő s pár óra az élmények megbeszélésére. De hát, sajnos csak pár napunk volt… Nagyon sokat voltunk úton..

Volt velünk még valaki, egy ötödik ember: Koba J. a túravezetőnk. Ez volt az első alkalom, hogy egy egész országot, és kultúrát irányítás és vezetés mellett ismertünk meg. Nem volt rossz, azt kell mondjuk az  a luxus, hogy hajnali háromkor nem kellett a reptéren pár órát a heliy buszra várnunk, miután átverekedtük magunkat a taxis hiéna csordán. Ráadásul az nagyon sok időt spóroltunk az út előtt ( Á. barátunknak köszönhetően,aki kitalálta az útvonalat szinte semminek nem kellett utána néznünk) és útközben sem kellett kitalálni az irányokat, helyeket, szállást, és kaját keresni. Ha csak néhány napja van az embernek, majdhogynem ez a módszer a legtökéletesebb amennyiben egy informatív, biztonságos és intenzív élményre vágyik. Főként igaz ez olyankor, mikor egy olyan ember vezet minket, aki már évtizedek óta ezt csinálja, s még most is lenyűgözve néz az ezerszer végigjárt tájakat, fényképezget telefonjával, s naponta posztol, hogy milyen csodás az Ő hazája. Koba éleltének, élete egy-egy darabkájának megismerése, az a szeretet, amivel országáról, népéről és kultúrájáról mesél órási értéket adott utazásunkhoz és újra egy egészen, általunk eddig nem ismet tapasztalattal gazdagított bennünket. Ő nem csak “egy sima túravezető és sofőr”, hanem útitárs. Ha Georgá-ba tartotok, akkor nagy szertettel ajánljuk Koba szolgálatait, megtaláljátok a Fb-on és email-t is írhattok neki.

21371332_10155608633618396_9128681784281595671_n

https://www.facebook.com/travelmastergeo

travelmastergeo@gmail.com

Szakartvelo (így hangzik saját nyelvükön) egy csodálatos és varázslatos hely. Csak javasolni tudjuk.

 

(Természetesen ez nem fizetett Koba hirdetés;-))

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s