Grand Canyon, Flagstaff, Superball

Nem tudunk jobb címet adni a következő napoknak, csak ezt a 3 szót, nevet, ami meghatározta ezt az időszakot.

Grand Canyon. Az USA talán leghíresebb természeti látványossága. Méltán lett olyan híres. Sajnos mi csak egy napot tudtunk végül maradni, de még így is elért minket valami a hihetetlen erejéből, misztikus varázsából. Az odautunk Flagstaffból nem tűnt rózsásnak és egészen kétségbe estünk.

Végül kegyes volt hozzánk az ég és sokszor kisütött a nap, felszakadozott a felhőzet és elénk tárta méreteit, színeit, mozdulatlan tömegét a kanyon. Talán így, hogy néha felhőpamacsokon és hózápor függönyökön át láthattuk a tájat, még varázslatosabb volt.

Sokszor olvashatjuk azt, hogy a Canyon csak autóval járható be. Ez csak részben igaz. Ha eljutunk a látogatóközpontig, onnan szuperül szervezett buszjáratok visznek minket az egyes kilátópontokhoz, bár most télen csak a kanyon felét láthattuk volna így.

Azt éreztük, hogy ezen a helyen időt kell tölteni, hogy igazán megértsük és megéljük nagyságát. Mert bár egy picit mindig más az arca az egyes kilátóknál, de a szem nem képes arra, hogy feldolgozza ezeket a különbségeket, főként nem néhány perc alatt… Ezen a helyen ülni kell, mozdulatlanul, órákat, csak egy-egy részt figyelve, ahogy változnak a fények,ahogy mintha az idő múlna, pedig ha jól figyelsz és kinyitod a lelked, akkor az időtlenségben válsz eggyé a Canyon szellemével. Töltsetek itt napokat, ereszkedjetek le a kanyonba, járjátok be útjait, és álljatok meg sokszor, hosszú percekre nem gondolva semmire….

Sajnos most annyira jegesek voltak a kanyon aljába vezető utak,hogy nem mentünk le,illetve Government Shutdow miatt a kemping is zárva volt,azt pedig nem javasoljás,hogy egy nap alatt menjen valaki le és fel a kanyonba. Így jártunk.

A Canyont Flagstaffból közelítettük meg, és itt laktunk egy kedves srácnál pár napot.

Egyik reggel besétáltunk az egyetemi városka főterére is, ami igazán megkapó volt, és ettünk egy fincsi pekándiós, fahéjas csigát. Kedvencünk a pekán itt. 🙂

Az eladó lány többször is megkerdezte,hogy tutira a kendőbe akarjuk-e elvinni a csigát,mert össze fogja maszatolni,de mondtuk,hogy persze,majd kimossuk. (Nem voltunk felkészülve arra,hogy elcsábulunk valamire korán reggel és nem voltak nálunk a letörölhető újraszalvéták. ;-))

Jó volt látni, hogy a város tatarozása és rendbetétele a helyiek közreműködésével zajlott. Ennek nyomait láthatjuk egy-egy téglán is. Amerikára egyébként jellemző,hogy sok köztéri szobor, pad,park, közösségi tér a helyiek adományaiból,közösségi finanszírozással valósul meg.

Szállásadónk beavatott minket az amerikai foci rejtelmeibe. Talán sejtitek, hogy amúgy nem vagyunk nagy tömegsport rajongók, főleg nem, ha sport nézésről van szó, bár a mozgás nagyon sok formáját szeretjük és űzzük is. De mindig magával ragad minket, ha azt látjuk, hogy valaki mélyrehatóan ismer valamit és arról mesél nekünk. Flagstaffban kezdődött ismerkedésünk a Superball-al és Santa Fe-ben értettük meg igazán, milyen az ha valaki rajong ezért az eseményért és sportért és történeteket tud arról, és szereplőiről…Két hét múlva,vasárnap lesz a nagy nap,amit mi csak a “This is Us” óta ismerünk:-).

Mielőtt tovább indultunk Page felé, egy régi álmunkat is valóra váltottuk és beültünk reggelizni egy igazi,amerikai kis dinerbe:-).

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s