A tűz birodalma. A tűz völgye.

Elhagyva St. George városát és könnyes szemekkel, újabb amerikai nagyszüleinket, a Death Valley Nemzeti Park felé vettük az irányt. De “útközban”, ami itt több száz kilómétert jelent, megálltunk a Valley of Fire State Parkban, Las Vegas közelében.

Ha ránéztek a képekre, nem csodálkoztok, miért nevezték el ezt a nemzeti parkot így.

Már korábban említettük, hogy milyen elvarázsolt ez a vidék, ezekkel a színekkel és formákkal, a vörös, sárga, szürke legkülönfélébb árnyalatai, és hozzá szikrázó napfény, s a háttérben valószínűtlenül kék ég. Mostanra már kicsit olyan volt, mintha a mi tudatunk is valamely varázslat alatt állt volna, pedig csak egyszer mentünk be a „zöld” boltba, és akkor sem vettünk semmit.  Ahogy lépdelünk az évezredes köveken, melyek mintha sosem láttak volna életet, és talán sosem éltek a szó biológiai értelmében, szemünkbe napfényszikrákat és homokszemet szór a szél, s a káprázat kimozdít bennünk mindent, amit a valóság megkérgesített. Így jártunk itt is útjainkat, kanyonokban és sziklákon át, tanulva új színeket, melyek a nap és tűz játékát rejtik, s nincs is rájuk szó.

Sajnos itt is találkoztunk a romboló ember nyomaival. Van két olyan túraútvonal is, ahol a sziklák tele vannak ilyen sziklavésetekkel. A Moapa-völgyben élő Anasazi emberek kultúrúrájának és hagyományainak emlékei.

Sajnos az egyik helyen plexi üveggel le kellett takarni a jeleket, mert egy pár ember úgy érezte neki is nyomot kell hagynia a falon:-(.

Az összes lehetséges túraútvonalat bejártuk a völgyben, így késő este értünk Pahrumpba, ahova Daniel hívott meg minket, hogy tölsünk nála két éjszakát. Pontosabban a háza mellett álló lakókocsiban. Nem mondjuk, hogy nem volt nagyon hideg, de sapkában azért egész jól elvoltunk.

Szomszédok:

Egyik este pedig közösen főztünk és Daniel, a tiszteletünkre még az asztalt is lepakolta.

Nagyon érdekes belelátni ennyi féle ember életébe, meghallgatni a történeteiket és egy kicsit beleérezni abba miért vannak éppen ott, ahol vannak most az életükben. Egy kis videós beszámoló arról, hogyan csökkentjük utazási költségeinket, látunk bele különböző sorsokba és ez mivel jár.

Death Valley.

Másnap reggel útnak indultunk a Death Valley-be. Csak, hogy tudjátok mekkora területet nyilvánítanak itt Nemzeti Parkká. A Halál-völgy 13.000 km, egy kisebb európai ország területe.

A világ egyik legmelegebb és legszárazabb helye. Egy óriási völgy, hófedte csúcsokkal körbevéve. Ezek az extrém körülmények olyanná formálták ezt a tájat, mely talán semmi máshoz nem hasonlítható. Organikus értelemben szinte teljesen halott, hihetetlen gazdag ásvány lelőhelyekkel, és hihetetlen gazdag formák és színek világa.

 

Először egy kilátóhoz gurultunk fel, ahol veszettül süvített a szél, és kb -2°C volt. Valóban, a látvány megérte, de tényleg kínt érzett az ember, ha 3 percnél többet volt kint a kocsiból.

Lenézve egy hatalmas só sivatag tárult elénk, mintha odaöntöttek volna egy nagy fehér pacát, ami megszilárdult, de mégis mozog.  Szerencsére a völgyben, ahova tartottunk  akár 15-18°C különbség is lehet.

El tudtuk képzelni, hogy milyen súlyos lehet itt a hőmérséklet. De nem csak a szárazság és forróság kínozza itt az organikus és érzékeny életet. Hihetetlen szél süvít keresztül a tájon. Most is, amikor lent jártunk a Bad Waternél, ami az imént fentről láttunk. , Hihetetlen volt, szinte rá lehetett feküdni, és alig tudtuk kinyitni a kocsi ajtaját.

85,5 méterrel a tengerszint alatt.

Olyan magával ragadó helyek vannak itt, mint például a Devil’s golf course.. Hát nem megkapó név? Azért nevezték el így a helyet, mert olyan lyukak és formák vannak, olyan éles kiszögellések, melyen csak az ördög lenne képes golfozni. Érdekes képességét tudhatjuk meg a gonosz vörös kis patásának..

A világ egyik legalacsonyabban fekvő területe a Halál-völgy. A világ egyik legembertpróbálóbb terepe ez. A világ egyik legcsendesebb helyei is itt vannak. Lenyűgöző formák, és színek. Mégis azt éreztük itt nem szívesen túráznánk napokig, különösen nyáron nem.. A perzselő forróság, és hozzá az örökös szél, azt hiszem percek alatt pergamen-ropogósra szárítana minket.

Két napot tölöttünk itt, de akik egy-két hétre ide tudnak utazni, biztosan teljesen kitisztul a fejük mindenféle világi gondtól. Annyi lenyűgöző, monumentális és változatotos itt a táj. Egyszer pólóban, egyszer nagy kabátban lehet itt túrázni. A Nemzeti Park jelentős része, ahol a különleges mozgó kövek vannak, viszont csak négykerék meghajtású járművel közelíthető meg, úgyhogy ide nem tudunk elmenni.

Egyszerűen csak ültünk itt az egyik túra végén és el sem akartuk hinni, hogy itt vagyunk.