A boldogság abban a pillantban kezdődik, amikor kikapcsolod…

5 évvel ezelőtt okostelefon nélkül indultunk el világkörüli utazásunkra. Utunk első állomása New Yorkba vezetet, ahol kaptunk egy térképet szállásadónktól és nekivágtunk a városnak.  El tudnátok ma képzelni ezt?

A New York Times 2014-ben kiszámította, hogy 39 757 évnyi figyelmet szenteltek a Facebooknak a felhasználók, minden egyes nap. Ezt a figyelmet a családunktól, barátainktól, magunktól vontuk meg. És ezt a figyelmet, ahogy az időnket sem, soha nem kapjuk vissza. Pedig a figyelmünk a legnyagyobb kincsünk, csak azt éljük át, amire odafigyelünk. Amikor eldöntjük mire figyelünk, arról hozunk döntést, hogyan akarjuk eltölteni az életünket. -írja Catherine Prince a Digitális detox. c könyvében.

Először Indonéziában találkoztunk azzal a jelenséggel, hogy egy társasággal vacsorázva, mindenki többször is elővette a telefonját. Ez minket rettenetesen zavart….egy évvel később pedig már fel sem tűnt.

Mi történt? Hozzászoktunk a figyelem megosztottságához és ahhoz, hogy a digitális világ mindenhol jelen van az életünkben.

Ha nem osztjuk meg a közösségi médián, akkor olyan, mintha nem is jártunk volna egy helyen. Már Instagram fotós túrákkal lehet bejárni szigeteket, szebbnél-szebb természeti látványosságokat, azért, hogy elkészítsük azt a bizonyos képet, amit valakinek az oldalán láttunk.

Azzal, hogy szeretnénk megörökíteni azt, hogy jártunk valahol, szeretnénk egy szép képet, semmi baj nincs, teljesen természetes. De hol marad az átélés, a belefeledkezés, a pillanat, ami csak, akkor és csak a miénk, amikor teljes figyelmünk arra irányul, ami elénk tárul?

Chiang Mai egyik szent templomában

Mikor végül, valamikor az utazásunk felénél beszereztünk egy okos telefont, teljesen belemerültünk a funkcióiba, hogy milyen egyszerűen tudunk már közlekedni a segítségével, hogy bármikor kapcsolatba lehettünk a vendéglátóinkkal és egyszerűen elő tudtuk kapni a telefont fényképezni, nem kellett a nagy kamera beállításaival „vacakolni”.

Figyelmesek lettünk arra, hogy mióta kezünkben a telefon egyre többször vagyunk bizonytalanságban. Nem beszéltünk meg konkrét időpontot, csak annyit, hogy majd honlap egyeztetünk, simán ránk írt valaki vagy mi írtunk, hogy „bocs pár percet késünk” és ha valaki nem válaszolt egy napon belül nem értettük, miért nem nézi a telefonját (vagy fordítva). Egyre több szálláshely kezdte hirdetni magát úgy, hogy ingyen és korlátlan wifije van, aminek hatására egy hostelbe betérve egyre többször fogadott minket a kártyázás helyett az a kép, hogy a közösségi helységekben mindenki a telefonja elé görnyedve pötyög. Míg a Cook-szigeteken egész egyszerűen eltöltöttünk 10 napot internet nélkül, úgy hogy Új-Zélandi utazásunkat a sziget egyetlen könyvárának helyben olvasható egyetlen Új-Zéland útikönyvéből és a minket stoppolásunk alkalmával felvevő, későbbi új-zélandi szállásadóink segítségével terveztük meg.

Cook-szigetek könyvára

Addig hazatérve mi is elkezdtük használni a közösségi médiát, tudatosan szerkeszteni a blogot és észrevettük, hogy ha nem figyelünk oda és nem szabunk határt magunknak, akkor nagyon egyszerűen el tudjuk veszteni az időérzékünket, hiszen annyi érdekes dolgot tálal elénk ez a kis kütyü a kezünkben.

Aztán tavaly, napra pontosan egy éve, egy iskola meghívására Máltára utaztunk és egy pár napra Gozó szigetén egy máltai barátunk nagypapájánál kaptunk szállást. A nagypapánál pedig nem volt internet és a városban sem, így pár napot teljes digitális detoxban töltöttünk és ez ráébresztett arra, hogy mennyi figyelmet tudunk adni egymásnak, mennyire le tud nyugodni az agyunk, ha nem foglaljuk le folyamatosan, hogy mennyi értékes pillanatot vesztegetünk el, csak azzal, hogy bárhol is voltunk, bármikor el tudtunk érni bármit a világ másik pontján. Képzeljétek, annyira nem vettük elő a telefont, hogy még képet is elfelejtettünk készíteni a szobánkról.

Ezután bevezettük a kütyümentes vasárnapot, amit persze többször felrúgtunk, majd arra a kompromisszumra jutottunk, hogy egyelőre nem sikerül teljesen, rendszeresen kizárni az életünkből a virtuális világot, ezért inkább estéket és napokat tartunk bizonyos időnként, amikor nem nyúlunk telefonhoz. Ez utazás közben sokkal, de sokkal egyszerűbb, mint itthon.  Viszont a célnélküli görgetéstől megszabadultunk!

Ha ismerős a képen látható szituáció és szeretnétek kicsit tudatosabban is digitális detoxra menni, itt olvashattok hét tippet, ami segít.

Mindent szeretnénk megörökíteni, kapcsolódni, örömet érzünk, ha több likeot kapunk és nyilvánosan megsemmisítve érezzük magunkat, ha senkinek nem tetszik, amit csinálunk, amiről írunk. Holott algoritmusok tömkelege (is) szabályozza azt, hogy kihez, mi jut el. Láthatatlanul és látszólag ártalmatlanul szövődik be az életünkbe, akár ugyanolyan függőséget okozva, mint bármilyen más drog. Kutatások bizonyítják, hogy ugyan kevesebb tinédzser nyúl alkoholhoz vagy drogokhoz, mint 10 évvel ezelőtt, de ez nagyrészt annak köszönhető, hogy új drog váltotta fel ezeket. Depressziót, folyamatos elégedetlenséget okoz és  vásárlásra ösztönöz, (hiszen ne feledjük, ezért használhatjuk ingyen az internetet és egyes alkalmazásokat.)

Sem a telefon, sem az internet, számítógép nem rossz eszköz, hiszen most mi sem tudnánk itt beszélgetni veletek és megosztani a gondolatainkat. A baj azzal van, ha nem tudatosítjuk, hogy melyek azok az eszközök, amelyekkel manipulatív módon igyekeznek minél több értékes időnk és figyelmünk megszerzésére. Azzal a nem titkolt céllal, hogy olyan dolgok megvásárlására ösztönözzenek, amire általában nincs is szükségünk.

Információ és digitális technológia függő társadalmunk és a környezetre gyakorolt hatásunk között is van összefüggés, de minden eltárolt e-maillel és képpel digitális hulladékot is termelünk.

Ezért választották Dóriék a Messzelátó Egyesületben az idei SimpliCity Minimalista Életmód Fesztivál témájának a minket körülvevő digitális világhoz való viszonyunkat és ennek hatását közösségeinkre, emberi kapcsolatainkra.  Néhány cím az izgalmas előadások, workshopok listájából, amire érdemes eljönnötök.

  • Tudatos képernyőhasználat kisgyermekkortól?
  • Miért és hogyan menjünk digitális detoxra?
  • Offline családi egyszerűsítés, örömteli és tartalmas együttlétek
  • Legyünk jól egy összeomló világban, hogy legyen aki felépít egy jobbat!
  • Digitális egyensúly. Hogyan találj nyugalmat a digitális térben?
  • Vásárlásmentes hónapok – avagy hogyan éljük meg pozitívan fogyasztásunk csökkentését
  • Virtuális énünk, digitális jelenlétünk: az online létezés mint pótcselekvés
  • Miben vagy jelen; a történetedben vagy a valóságban?
  • A kütyüfüggőség, információ-tsunami és tisztánlátás. Hogyan hozzunk létre egy olyan figyelemdiétát, amely a mi prioritásainkra épül?

Szuper lesz a társaság, ahogy tavaly is, egy igazi közösségi élmény, ráadásul mindez természetesen hulladékmentesen.

dani6

Egy rendhagyó kerekasztal beszélgetést is meghallgathattok, amit Dóri vezet, Edvárd pedig a beszélgetők egyike lesz, hogy szó essen arról is, hogy bár több női képviselője van a zero waste mozgalomnak, ez ugyanúgy a férfiak kihívása is. Illetve a péntek esti Design Hét megnyitón meghallgathatjátok Dóri személyes történetét a minimalizmus, hulladékmentesség és a SimpliCity felé vezető úton.

 A teljes programot itt találjátok: https://simplicityfest.hu/program/

Találkozzunk október 4 – 5 között a The Studiosban!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s