Kultúra Kondér: India, a szivárványhíd országa

India, csodálatos, hatalmas ország, tele kultúrsokkal, és ezerféle lehetőséggel. Az első pár hét meglehetősen nehéz volt, nehezen adta meg magát nekünk India.

Olyan volt mint egy hatalmas sűrű mocsár, ahol a félelem úrrá lett rajtunk, hogy bizony bármikor elnyelhet, elsüllyedhetünk benne. Adja ezt a milliárd ember , az örök káosz és szabály nélküliség, nincsenek korlátok, s így kapaszkodók sem, –  sosem tudni mi merre, hogyan, kivel, s legfőképpen mennyiért? Ha valakit szórakoztat az alkudozás hosszas huzavonája, az biztos sok örömre lel, de akiben ez bizonytalanságot és kétségeket kelt, annak bizony sötét posvány és fáradságos játszadozás. Valahogy mégis megszoktuk, hozzászoktunk, és tán azt is mondhatjuk, otthonosan mozogtunk benne a végére. 

Megszerettük Indiát. 

Mi azm ami miatt végül megszerettük? Kezdjük a hasunktól és a materiális javak felől. 

Mint jól tudott, vegetáriánusok vagyunk. Ez okozta az egész út során a legnagyobb nehézségeket. Egy olyan világban élünk emberek, ahol az üzemileg előállított hús fogyasztása természetesebb, olcsóbb, és elfogadottabb. Ez mélységesen elborzasztott minket. Viszont India a kivétel. Mind vallásilag, mind tradicionálisan mellőzik a húsfogyasztást. Ez azt jelenti, hogy általában minden étterem húsmentes. De nem csak húsmentes, hanem igazán vegetáriánus, változatos, és szuper választékkal. Gondoljátok el azt az érzést, hogy bemegyünk egy étterembe, s bármit választhatunk az étlapról. Mindezt úgy, hogy bárhol máshol, ha étterembe kell ennünk, akkor 1-2 húsmentes (nem is igazán teljes étel, csak kihagyva a hús, vagy saláta, vagy üres köret)  étel közül választhatunk általában. Itt a nagy választék, meg teljesen megzavart bennünket. De India az a hely, ahol a „ragadozóknak” kell szenvedni, és keresgélni olyan hely után ahol kielégíthetik hús-szomjukat. Na jó, azért találni, de szigorúan elkülönítve, s általában a közös étkezések során a húsevőket különültetik. Erről már korábban írtunk. 

Összegezve: olyan nagyszerűek itt az ételek, (különösen a tejtermékek, melytől minden útikönyv óva int, de mi mindenkinek ajánljuk, curd és a lassi a legjobb),  hogy még Zolinak sem volt kellemetlen hiányérzete az egy hónapban, amíg egyáltalán nem evett húst. 

Nagy piros pont Indiának..:) 

Materiális javak: na igen, a pejoratív fenhang nélkül, meg kell hagyni, hogy India az a hely, ahol az ember szinte mindent megvásárolhat, minden utcasarkon, 100-féle variációban. Erről majd Dórit kérdezzétek részletesen, de az  biztos, hogy néha még a fiúkat is rabul ejtette egy-egy vásár, vagy bazár hangulat, az eszméletlen különleges portékákkal. Ajánljuk, hogy üres bőrönddel érkezzetek Indiába. 

Emberek

Meg kell hagyni nagyon sok félék. Ezt már többször említettük, hogy mennyire változatos India – vallásilag, kulturálisan, bőrszínben, mindenben. Ez az embereken is látszik. Sosem tudod, milyen emberbe botlasz bele. Amit viszont láttunk, és fájlaltunk sokszor, hogy a városok sokadalma bizony nem a legkedvesebb. Annak ellenére, hogy hisznek a karmában, nem átallanak átvágni minden apró cseprő ügyletben. Csalni néhány rúpiával, vagy átverni a távolságokkal, hosszan sorolhatnánk. És sajnos ezt másokkal is megteszik. 

De az érem világos oldala, viszont nagyon fénylik. Ebben a milliárdos tömegben, sokszor igazi gyöngyszemre leltünk, akár egy guru, akár egy utcai festő, akár egy kereskedő személyében. Tényleg nagyon különleges emberekkel hozott össze minket a jó sors, s ha egy jobb barátra tesz szert az ember, akkor biztos lehet benne, hogy bármit elintéznek neki, India bármely pontján, mert olyan kiterjedt a kapcsolathálózat a nagy távolságok ellenére. S olyan nagyon figyelnek az emberre, ami már-már kényelmetlen néha. 

S a korrupció és alkudozás szenvedélye ott van mindenütt, a hivatalos szerveknél is. 200 rúpiával szinte bármilyen szituáció megoldható. Még a rendőri  igazoltatás is. Kedvencünk az az eset, amikor hárman mentünk Benivallal egy motoron, sisak nélkül, s megállított minket a rendőr. Odaadtuk a 200 rúpiát, s 5 rendőr szeme előtt mentünk tovább ugyanazon a módon. India…:) 

Azt éreztük Indiában, hogy egy szivárványhídon gyaloglunk, egy különös és különleges országban, oly sokszínű, oly változatos ez az ország, s biztosak vagyunk benne, hogy még visszatérünk ide, visszavár ez a világ, s tarsolyunkban sok-sok történet lapul még, megannyi tapasztalat, melyet az évek során még talán ide is megírunk, ha Heimdal visszaenged minket ama különös hídra..:)