München csomagolásmentes felfedezése
November elején, mikor a SimpliCity Fesztivál utómunkái végleg befejeződtek, Dóri úgy döntött, hogy akkor a nyári szabadságot most veszi ki, és végre meglátogatja két barátnőjét, illetve az egyetemi évek nosztalgiájába merülve, amikor egész Európát bejárta egyedül, több év után, újra egyedül kel útra. Így került Münchenbe és Salzburgba, ezért ez most csak az ő úti beszámolója. Azért, hogy nektek is izgi legyen, mesél arról is, mennyire sikerült csomagolásmentesre ez az utazás.
A reggeli vonattal indultam Münchenbe, ahol utoljára még az egyetem alatt jártam és különösen örültem, hogy pont egy olyan időszakban látogatok abba a két városba, amit általában elözönlenek a embertömegek a világ minden részéről, ami szinte az egyetlen „holt szezonnak számít” – ha egyáltalán itt még van ilyen. Ugyanis az őszi szezonnak már vége, de a karácsonyi vásár még nem nyitott meg, ellenben jó hideg van mászkálni egész nap a városban. Az út célja pedig különben sem a vásározás volt, hanem az, hogy találkozzak a barátnőimmel és rajtuk keresztül kicsit belelássak az itteni életbe.
Jó volt megint felvenni a hátizsákot, útra kelni, bár most egy kicsit „luxus” kivitelben utaztam, mert a háromfunkciós kék dzseki és a leggins, rövidnadrág túrabakancs kombó mellett most vittem magammal „rendes” ruhát. Szép kabátot, csizmát és csini sálat. Így legalább lesz bizonyíték az utókornak, hogy az év 90%-ban a nagyi 30-as éveiben azért volt csini is;-).
Mikor megérkeztem a pályaudvarra 15 percet kellett még várnom a másik vonatra, ezért első dolgom volt, hogy a kedvenc német perecemből vegyek is egyet. 😉 Itt Münchenbe pedig tényleg muszáj ilyet enni.
Niki barátnőm a házuk melletti S-bahn megállóban várt rám és az első délután csak sétálgattunk a külvárosban, ahol laknak. Kicsit meg is érkezett hozzám újra az a nyugodt, rendezett,de valamiért mégis zavart keltő életérzés, ami minden alkalommal úrrá lesz rajtam a pedáns német házak, rendben tartott kertek és tiszta kis utcácskák látványától.
A lelassulás, hogy nem azonnal a belvárosba rohantunk, hanem felfedeztük a környéket, az utóbbi időszak cseppet sem slownak nevezhető időszaka után, nagyon jól esett és sokban köszönhető Nikinek, aki a slow életforma abszolút hiteles képviselője.
A következő három napban jártunk-keltünk a városban, női telihold meditációt tartottunk Niki egyik német barátnőjével, betévedtünk egy hangulatában és a kiszolgálásában is teljesen kínai kis családi étterembe, sok-sok meleg teát ittunk, megnéztük a karácsonyi vásár nélküli főtereket és természetesen (szerencsére Niki örömére is) felfedeztük München csomagolásmentes beszerző helyeit.
Egy kicsit azért lehet, hogy fura így a Marienplatz
Az igazság az, hogy annak ellenére, mennyire az forog a köztudatban, hogy micsoda környezettudatos és zöld ez az ország, a pazarlás és a fogyasztás óriási mértékű. Az emberek itt pedánsan gyűjtik szelektíven a szemetet, mosogatják a joghurtos dobozt, jól működik a hulladékgazdálkodás, viszont a fogyasztás csökkentés, mint megoldás, azért még itt is gyerekcipőben jár. Rengeteg bolt van, mindenhol, mindent lehet kapni, az áru 90%-a becsomagolva, természetesen mindenhol van bio és organikus szekció, ami majd duplája a nem bionak, és itt tényleg az volt az érzésem, hogy hulladékmentesen élni és piacon vásárolni luxus. (Aztán kiderült, hogy annyira mégsem.)
A higiénia jegyében az Aldiban és Lidlben itt már van egyszer használatos péksütemény elvevő műanyag kesztyű, amit használat után csak bedobsz a kukába. Remélem ez a nyugati újítás nem jön majd be hozzánk.
Imádom a könyvtárakat, szinte minden nagyvárosban, ahol járunk, bemegyünk Edvárddal a könyvtárba, úgyhogy nagyon örültem, amikor Nikinek vissza kellett vinnie egy könyvet, mert így megnézhettem az itteni könyvárat is. Természetesen itt Münchenben is az egyetem környékén vannak a legjobb turkálók és az egyik zero waste boltocska, amit meglátogattunk.
A turkáló, ahol nem használt darabot, hanem olyat veszel, aminek van története.
Az első boltban, ahova benéztünk, sajnos nem lehetett képeket készíteni és egy nem túl kedves lány fogadott minket, illetve a bolt nem is igazából csomagolásmentes bolt volt, hanem zero waste „kellékeket” árultak benne, inkább amolyan showroom, ahol néha workshopokat tartanak és, ami tele van jó drága, ám 80%-ban helyi (értsd. német) termékekkel. Ami itt érdekes volt, az a fogkrém helyettesítő tabletta, amit kimérve lehetett venni, ezen kívül az otthoni boltokhoz képest nagy újdonságot nem találtam, maximum a szuper cuki, fém cumisüveg természetes gumi szopóka résszel.
Ha utazás közben kíváncsi vagyok arra, hol vannak a közelben hulladékmentes bevásárlási lehetőségek, az én technikám mindig az, hogy keresgélek. Googlben, Instagrammon. Így akardtam erre az oldalra is, ahol egy egész listát találtok a müncheni csomagolásmentes boltokról.
Viszont az OHNE, amiből kettő is van a városban, valóban arra szolgál, hogy élelmiszert és fogyóeszközöket is be lehessen szerezni felesleges csomagolás mélkül. Egy egyszerű, kimérős szatócsbolt.
Íme, egy kis képes körbevezetés és egyben innen is dicséret mindhárom budapesti boltnak, hogy a kínálatuk és az eladók kedvessége messze lepipálja német társait (nem mintha verseny lenne, csak azért tartom fontosnak, hogy megveregessük kicsit a vállunkat, mert előszeretettel példázunk mi magyarok a német… *bármivel*, a magyarral szemben :-))
Vaj, krémek és tejtermék
Salmponok, szappanok
Kimérős kozmetikumok
Olajok
Magvak, gabonák
Cukor, só
Tészták és lisztek
A legjobb beszerzési helyek viszont itt is, „meglepő módon” a piacok! 😉
Úgy tűnik ez nincs máshogy, bármerre is járjunk a világban. Az eladók közvetlenek, kedvesek, csak sajnos a kissé megkopott német tudásom a zöldségnevek terén nem engedett mély ismereteket szerezni a furcsa színű zöldségekről (szerencsére a facebook oldalunk olvasói közül többen képben voltak ;-))
A színek sokasága szemet gyönyörködtető, bár a termékek jelentős része nem kifejezetten helyi, azért mégis öröm, hogy nem csak előre csomagolt zöldségeket lehet venni a belvárosban ;-).
Itt vásároltam be az utazásom következő állomáshoz is, ami visszavezetett Ausztriába a Wolfgangsee-hez és milyen jó, hogy bevásároltam, hogy miért? Az olvassátok el itt.
Csomagolásmentes útravaló
Tejterméket, eszméletlenül finom sajtot, pékárut és zöldségeket simán lehet saját tárolóban venni. Ami a legmeglepőbb volt, hogy München talán egyik legturistásabb piacán, a Victuals Markt-on történt a következő eset.
Joghurtok üvegben
Sajt, saját dobozban
A sajtos pult
Második itt tömött estémen megnéztük a piacot és láttam, milyen finom krémsajtokat lehet kapni. Az úgynevezett obazda legalább 15 féle fűszerezésben kapható, és nem sokkal drágább itt megvenni firssen, mint a boltban dobozban. Az egyik árus megkóstoltatott velem legalább hatot ezekből és mondtam neki, hogy sajnos most nincs nálam doboz, de adja-e a saját dobozban, mert akkor holnap vennék. Mondta, hogy persze, hozzam csak.
Erre másnap este állok a sorban a pult előtt, és azt mondja a hölgy : „Na, hozta a dobozt?”. Képzeljétek emlékezett, hogy melyik obazda ízlett a legjobban. Kértem kétfélét, kifizettem és mielőtt a dobozt rátette, tett még két elég nagy kanállal, két másik ízesítésből is.
Na, ez a piac és a világon bárhova mentünk mindenhol voltak ilyen kedves emberek… tudjátok, miért mert a sajátját árulja, mert ismeri a termékét és tudja, hogy, ha kedves veled, akkor vissza fogsz menni hozzá!
Az obazda árus
München belvárosában betévedtünk egy LUSH boltba is, ekkora boltot még sosem láttunk. 4 emelet telis-tele szappanokkal, fürdőbombákkal. Én ugyan nem kifejezetten vagyok LUSH párti, annak ellenére, hogy azt gondolom ők az egyetlen olyan világméretű kozmetikai cég, akik valóban próbálnak lépéseket tenni a hulladékcsökkentésre, de sajnos már egyetlen krém vagy szappan alapanya is a világ 6 különböző pontjáról származik.
Kozmetikumban is maradok a helyi és kisvállalkozók támogatásánál. Viszont, ami itt különleges, hogy kozmetikumokat is lehet kapni. Például rúzst, aminek a tubusát egyszer kell megvenni, aztán csak újratölteni, ha kifogyott. Az alapozóknak, korrektoroknak pedig egyáltalán nincs tárolója. Ilyen megoldásokat bármelyik kozmetikumgyártó, egyszerűen be tudna vezetni. Persze, ha nem vásároltok ilyen termékeket, nyilván nem tűnik számottevőnek a felesleges csomagolás.
Nekem is még az az egy szem rúzsom és arcpirosítóm van, amit az esküvőnkre vettem, de örülnék, ha újratölthető lenne. Nálunk az egyetlen „fogyóeszköz” a szempilla spiràl, amiből évente egy-kettő fogy, és már több házi receptet is kipróbáltam, de egyszerűen nem lett jó az eredmény. Egyelőre a BoHo szempillaspirál a kompromisszumos megoldás.
Néha elképedek, mennyire egyszerű lenne még a globális cégeknek hasonló csomagolás (mentesség) ra váltani.
Napközben pedig néha még szerencsénk is volt és kisütött a nap pár percre, így élvezhettük a napsütést a parkban, megcsodálhattuk a tehetséges szörfös srácokat a híres Eisbachnál és naplementét a Nymphenburg palotában, ahova a korai zárás ellenére még pont be is mehettünk.
