Kedvenc történeteink, avagy ezért gyertek a piacra!
A piacozás az utóbbi 5-6 évben tagadhatatlanul az életünk fontos részévé vált és már nagyon régóta kívánkozott ki ez a bejegyzés belőlünk. Már csak annál is inkább, mert a facebookos visszajelzéseitek alapján a piacos történeteinket szeretitek a legjobban. Íme összegyűjtöttük a kedvenceiteket! (A dőlt betűvel szedett részeket a #piacsztorik Facebook posztjainkból válogattuk.)
Ez a mostani bejegyzést, lévén az év utolsó napján írjuk egy kicsit a 2020-as év összefoglalója is. Egyre fontosabb helyet foglal el az életünkben a minőségi étkezés, aminek idén Dóri készülő könyve még nagyobb hangsúlyt adott.
Ugyan eddig is jóval többet jelentett számunkra a piacon való vásárlás, mint az alapanyagok olcsóbb beszerzését, az idei év eseményei ha lehet, még jobban rávilágítottak arra, mennyire fontos, hogy lerövidítsük az ellátási láncokat, hogy mindenhol a helyi gazdaság megtartásán dolgozzunk és a lehetőségeink szerint ennek erősödését támogassuk.
Az évet Ukrajnában kezdtük, ahol nagy örömünkre még mindig nagy hagyománya van a piacoknak és az utcai árusoknak, akik saját terményeiket árulják a belváros utcáin vagy a buszmegállók mellett és ahol még kézzel készül a mirelit pirogi a piacon.
De mi a helyzet itthon a piacon és miért is szeretjük mi annyira?
Minőségi közös idő
Szégyen-nem szégyen, elég rendszertelen életet élünk az időbeosztásunk tekintetében és sokszor elhatároztuk már, hogy a szerda délutánokat együtt töltjük, hogy minden harmadik hétvégén elmegyünk kirándulni, minden vasárnap egy órát olvasunk együtt, eddig egyiket sem sikerült pár hónapnál vagy hétnél tovább megtartanunk. Valami mindig felborította a rendszert és elengedtük: a rendszeresség számunkra nem a napon múlik, hanem azon, hogy mindketten figyelünk arra, hogy legyen időnk a fenti tevékenységekre.
Viszont! A szombat reggeli piacozás az egyetlen olyan közös tevékenység, amit szinte semmilyen körülmény között, egyszer sem hagyunk ki és a piac az, ahova igyekszünk mindig együtt menni.
A heti élelmiszer beszerzése rituálé és örömforrás lett!
Büntetlen dőzsölés
A piac az a hely, ahol elcsábulunk olyan dolgokra is, amiket egyébként csak csomagolva lehet kapni, ezért nem vesszük meg. Ez az a hely, ahol az impulzus vásárlás csak annyit jelent, hogy elcsábulunk egy rétesre vagy megkóstoljuk egy új süteményes -, édesség árus sütijeit. Akik gond nélkül, sőt örömmel adják ezt a kezünkbe vagy teszik rá a dobozunk tetejére, ha nincs nálunk zsák vagy egy plusz doboz.
Amikor nem maradt már sem zsákunk, sem dobozunk, Edvárd a rétesét csak a doboz tetejére kérte.
2 perc múlva meg is ette.
Ezzel az egy vásárlással spóroltunk 2 papírtálcát,1 papír csomagolást, 1 műanyag zacskót és talán az otthoni szomorkodást is, mikor meglátjuk,hogy a krumpli összenyomta a papírba csomagolt mézeseket;-).
Személyesség és figyelem
Talán ez a legfontosabb számunka. Tudjuk, látjuk és ismerjük, akiktől az alapanyagokat vásároljuk. Recepteket cserélünk és ötleteket kapunk, adunk egymásnak. Élvezzük, ahogy örömmel mesélnek a terményeikről kedvenc árusaink.
Tudjàk mikor van Edvárd iskolában, mikor utazunk, és ha már elfogyott a tormakrém, azért még nekünk hoznak egyet a tartalékból és a karalábék közül is rendszeresen kapunk a pult alól a legszebbekből:-). De már, mikor automatikusan nyúlnak a zacskóért, a fejükhöz csapnak, hogy „Jaj, tudom nem kérnek zacskót” vagy meg sem kérdezik, hogy leszedjék-e a retek zöldjét, hiszen sokszor elkérjük a mások által ott hagyott cékla -, karalábé- vagy retek leveleket.
Két hete új sütiárus érkezett a piacra.
Ilyenkor mindig ég bennünk a vágy, hogy teszteljük a portékát.
Így is lett. Kértünk egy marék sajtos masnit (Dóri kedvencét), de előbb odanyújtottuk a saját zsákunkat.
Reakció:
– Nahát, milyen jó, hogy hoztak sajátot. Olyan jó lenne, ha többen hoznának! Az a sok műanyag szemét.
– Mindig nálunk van:-).
– 550 forint lesz. Tudja mit, csak 450, mert hoztak zacskót…és kóstolják még meg ezt, és ezt is.
…és még bele tett két marékkal, két másik sós ropogósból.
Egy eset a sok közül, amikor örömet okoz a saját zacskó, nekünk és az árusnak is. Így terjed a pozitív vibe:-)))))
(A képen a másnapi maradékot látjátok csak.)
Igényre szabott kiszolgálás és a vásárló erejének megtapasztalása
A piac számunkra nagyon ösztönző forrása annak a tapasztalásnak, hogy igenis a vásárlói igények formálják a piacot. Vagy legalábbis, kicsiben biztosan képesek rá. A kistermelők azok, akik a vevők kedvéért akár azonnal változtatnak, akikkel közvetlenül lehet beszélni a (ésszerű) fogyasztói igényekről.
Tegnap Edvárd Egyedül ment piacozni.
Ma reggel pedig ez a kis csomag várt az étkező asztalon.
Pár szem pogácsa, amit az egyik bácsi küldött nekem a piacról. Múlt héten ugyanis megkívántuk a házi pogácsát,de sajnos műanyag zacskóba csomagolva árulta nyolcasával. Már évek óta ettől az idős házaspártól vesszük nyáron a paradicsomot, paprikát, télen az édes krumplit és a házilag eltett paradicsomlevet, aminek az üvegeit összegyűjtjük, ők kifertőtlenítik, majd újratöltik (igazi körkörös kis gazdaság ?.) Szóval múlt héten kérdeztük, hogy nincs-e véletlenül pogácsájuk, ami nincs bezacskózva, de sajnos mindet kiporciózták már.
Egy héttel később!
Már várt minket a bácsi és külön egy lisztes zsacskóba csomagolta a pogácsákat!!!
Ez az igazi piac! A piac valódi értelmében ( nem a világpiacon, nem a világgazdaság színterén) hanem itt, ahol vevő és vásárló találkozik, ahol a vásárló kifejezheti az igényeit és erre az eladó reagál és kiszolgálja azt. Hihetetlen örömmel tölt el minket és érezzük, hogy valóban van beleszólásunk a dolgok folyásába.
Kedvenc alma árus nénink elkezdett mézes magos ropogósokat készíteni, de sajnos szintén nejlon zacskóba kiporciózva.
Megkérdeztük lehetne-e, esetleg kimérve hoznia és mi elvinnénk a saját dobozunkban.
Két hét múlva nem hogy volt kimérős, hanem csak (!) kimérősen árulta a magszeleteket.
Senkit nem zavart.
Persze a legtöbben így is nejlonzacskóba vitték, de a lehetőség legalább már adott mindenki számára.
Ma, egy új tejtermék árust fedeztünk fel, aki óriási örömünkre üvegben árulta a tejet és a joghurtot. Mondtuk, hogy ennek nagyon örülünk, mi is ezért vesszük most nála és megkérdeztük, hogy miért árul üvegben?
Tudjátok mit mondott?
Mert akkora volt az igény arra, hogy ne műanyagban legyen!!!!
Ez azt jelenti, hogy annyian tették szóvá és fejezték ki azt, hogy műanyagban nem kívánnak vásárolni, hogy most már visszaváltható üvegben árul.
A tej ára maradt, csak rátett egy 200 Ft-os a betétdíjat, amit visszakapsz, ha visszahozod az üveget, vagy egyszerűen kapsz egy másik tejet és csak egyszer fizettél az üvegért.
A joghurttal ugyan ez a helyzet.
(Természetesen nem bedarálják az üveget, hanem mossák és újratöltik, különben semmi értelme nem lenne az egésznek.)
Mit jelent ez? Ha elég sokan fejezzük ki az igényünket, hogy nem kívánunk egyszer használatos műanyagokból, műanyagokkal vásárolni, akkor lesz változás.
Mi ugyan eddig is vittük a saját tejes üvegünket, de volt olyan, hogy otthon felejtettük és akkor bizony nem vettünk. Megkérdeztük azt, is hogy honnan jön és mit esznek a tehenek, legelnek-e?
Működne-e nagyban a betétdíjas rendszer? Régen működött, nem csak a tejjel. Persze akkor még nem volt Tesco, Lidl, meg miegymás és a tej sem jött több száz kilométerről.
Hónapokkal később:
Megint ért egy nagy öröm minket a piacon.
Kimérős házi tej vagy betétdíjas, csereüveges már régóta van a piacon. Vajat is lehet kimérve venni, ahogy túrót és sajtot is.
A tejföl azért már több árusnál csak előre csomagolva van, de eddig joghurtot csak itthon tudtunk csinálni, ha nem akartunk műanyag flakont venni.
Sajtkrémhez, csomagolás nélkül pedig végkép nem lehetett sehol hozzájutni. Pedig azért mi is megkívánjuk ám ezeket a finomságokat!
Mivel a „nem veszünk műanyagba csomagoltat” értékünk általában felülírj az ilyen kívánós helyzeteket, ezért meg szoktuk mondani kedvenc árusainknak, hogy úgy megennénk ezt a joghurtot vagy sajtkrémet, de nem szeretnénk kidobni csomagolást.
De!
Pár hónapja van visszaváltható üvegben joghurt, mert már annyian jelezték, hogy vennének így.
Pár hete pedig felajánlotta nekünk árusunk, hogy mit szólnánk hozzá, ha hozna nekünk üvegben sajtkrémet. Következő héten kaptunk egy régi üvegbe mérve zöldfűszeres sajtkrémet! Ezt látjátok a képen.
Persze, mondhatnátok, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Minket sem szokott annyira megnyugtatni, hogy OK mi így kaptuk, de ettől nem lett sokkal kevesebb műanyag, ettől a gyakorlat nem változott.
A hétvégén viszont fordulat történt.
Vásárlás közben kérdezzük sajtárusunkat, hogy hozott-e nekünk sajtkrémet.
– Ó sajnos most a férjem pakolt be és elfelejtette nektek kimérni!
Viszont már megrendeltük a kis üvegeket, amiben a krémsajtot ugyan olyan betétdíjas rendszerben fogjuk árulni, mint a joghurtot és a tejet!
El sem tudjuk mondani, hogy mennyire örültünk. Ez bizonyára azért valósul meg, mert többen kifejeztük az igényünket és hétről-hétre rendesen visszük vissza az üvegeket.
Így vásárolhatunk tejterméket csomagolás nélkül! Mondjátok el, fejezzétek ki az igényeiteket …és szeressétek a piacotokat!
Újabb update:-). Most már mindent csak üvegben, betétdíjas rendszerben árul.
A hely, ahol nem ciki a banyatank
Szerintünk egyáltalán nem ciki a húzós kocsi (közismertebb nevén „banyatank”) még férfiaknak sem.
Edvárd röviden csak így írt a húzós kocsi jelenségről e jelent kapcsán:
Alfa hímek a piac császárai!
Lépteik határozottságot, borostájuk enyhe nemtörődömséget, parancsoló tekintetük elszánt magabiztosságot tükrözött, hogy bizony nem keverik össze a zellert a karalábéval! Határozott mozdulatokkal nyúltak a répáért és egy jó leves harmonikus arányaiban szedték össze a további zöldségeket.
A kolbászokra oda sem néztek, a szalonna mellett befogták az orrukat.
A savanyúságból bőségesen kértek és 3 fajta burgonyát raktak el.
Uralomra termett, tesztoszterontól fűtött férfias példányok voltak ezek az urak, s magabiztosan irányították húzós kocsijukat!
Sajnos tavaly a megörökölt, zöld húzós kocsinktól meg kellett válunk. Már többször megszereltük, megragasztottuk a kerekét, Dóri elment a pótkerék boltba vele (igen, vagy ilyen bolt) de sajnos nem tudtak hozzá kereket adni. Mikor már a harmadik hete azzal töltöttük a bevásárlás idejének harmadát, hogy a kereket rakosgattuk vissza, úgy döntöttünk veszünk egy nagyon tartós változatot, amihez lehet pótkereket kapni. Azóta is imádjuk!
Segítség a helyi és idény alapanyagokhoz való visszatérésben
Persze a piacon is vannak nagybani árusok, akiknek a portékája sokszor import árú vagy nagyon silány minőségű. Az ő zöldségeiket szoktuk szomorú zöldségeknek hívni magunkban. De elég könnyű felismerni őket: Nem csak idény terményeket árulnak, általában jóval szélesebb a kínálatuk, mint a termelőké és mint ami a szezonra jellemző, mindenből egy fajta, egy szín- és forma van.
Ezzel szemben a termelőknél nem csak piros paradicsom, sárga paprika, narancssárga répa vagy lila cékla létezik, hanem csodaszép és különféle zamatú zöldség. Persze nem szabályosak és egyformák, a paradicsom szezon végén, pedig már nincs mit árulniuk. Onnantól már csak más szezonális zöldséget lehet venni náluk. Szólnak akkor is, ha már épp az utolsó cirmos céklákat vihetjük haza és mivel ezek Dóri kedvencei, nálunk idén a savanyított cékla is ebből a fajtából készült.
Fotó: Mohácsi Nusi (Dóri készülő szakácskönyvéhez).
Az ipari mezőgazdaságnak köszönhetően ez a csodás sokféleség is egyre inkább elveszik a boltok polcairól.
Lassan már csak egyféle paradicsomot ismerünk, szinte egy színkóddal.
Próbáljátok ki, ha van a közeletekbe termelői piac, hogy két-három különböző fajtájú, színű paradicsomot is megkóstoltok.(Pirosat, sárgát, zöldet, narancsot, cirmosat…)
Lehet, hogy esetleg drágább lesz a megszokottnál, de nagyon nem mindegy mit eszünk meg, hogy van-e részünk valódi ízélményben, ráadásul, a kicsit drágább termékből hajlamosabbak vagyunk valóban csak annyit venni, amennyit meg is eszünk és kevésbé pazarolni.
Az olcsó, íztelen paradicsom könnyebben végzi a kukában…akkor pedig szó szerint a pénzünket dobtuk ki a szemetesbe.
Hogy képesek lennénk-e ipari mezőgazdaság helyett máshogy ellátni élelemmel a föld teljes lakosságát? Igen. Ebben a rövid cikkben találtok egy összefoglaló választ, arra, hogy hogyan.
Két dolgot kellene viszont ezért tennünk, kevesebb élelmiszert pazarolni és csökkenteni (tehát nem kell mindenkinek átállni a vegetáriánus étrendre) a hús illetve állati fehérje fogyasztásunkat:
Az ízek újrafelfedezése
Ugyan ezt hagytuk a végére, de ha semmilyen ökológiai, társadalmi vagy gazdasági szempontot nem nézünk, akkor ez a legnagyobb előnye a piacon vásárlásnak. Egyszerűen nagyobb örömünket leli a szemeink és az ízlelőbimbóink.
Nézzétek ezt a paprikát! Nem csodálatos?
A legtöbb szupermarketben vagy a nagybani árusnál a paprika egyenlő a sárga TV paprikával, esetleg van még trikolor kaliforniai.
Olyan sokat veszítenek a szemeink és az ízlelőbimbóink azzal, hogy egyre csak szűkül a fajgazdagság.
A sokszínűség azért is fontos, mert minèl jobban szűkül a fajdazdagság,annál sérülékenyebb,kiszolgáltatottabb,gyengébb lesz az ökoszisztéma. A legegyszerűbb a természetes és mesterségesen telepített, hasonló fákból álló erdőkre gondolni.
Vagy a több hektárt beborító monokultúrában termesztett kukoricaföldekre.
Ha ráleltek 1-1, mára már szokatlan színűnek tűnő paprikára, répára ne menjetek el mellette, kostoljátok meg!
Ma reggel ültünk a kanapén, a nappaliban.
Előttünk egy banános doboz. A mindenki által ismert, klasszikus, költözős edény, könyv tároló.
Egy gyors gondolatkísérletre indított a sárga-kék felirat és a hír, amit tegnap olvastunk.
A Penny Market egy németországi áruházában pár élelmiszer ára mellé felragasztották azt is, hogy mi lenne a valódi ára.
Valódi=ha bele számolnánk az előállításához igénybe vett összes környezeti erőforrást. A projekt egy egyetemi kutatás eredménye. A kutatók egyebek között azt vették figyelembe, hogy mennyi üvegházhatású gázzal jár, mire egy-egy termék eljut az üzlet polcaiig, illetve számszerűsítették a túltrágyázás következményeit, valamint a folyamatok energiaigényét is. Jelenleg semmi ilyet nem tartalmaz egy termék ára. Egyszerűen megy a nagy közösbe, meg a jövő generációk számlájára.
Szóval itt ültünk és néztük a dobozt, ami Equadorból érkezett.
Nem jártunk utána, tényleg csak egy gondolat kísérlet, hogy vajon ez az egy doboz mennyit utazhatott?
A dobozt valahol legyártották, valószínűleg valahol Kínában. De honnan származott vajon a fa, amiből a kartont készítették? Oroszország, Kína, Kanada, esetleg, hogy még fokozzuk Brazília?
Kivágják a fát Brazíliában, hogy aztán feldolgozzák Kínában, készüljön belőle doboz, amit aztán Equadorba küldenek, hogy beletegyék a banánt. (Hogy a műanyag fólia, amiben a banán van a dobozon belül, honnan jön? Már nem volt ötletünk.) Majd egy nagy teherhajón beérkezik valamelyik Európai kikötőbe…onnan elszállítják egy logisztikai központba, onnan a boltba, majd egyszer csak a mi nappalinkban landol.
És akkor még nem beszéltünk a vegyszerekről, amit ezen az ültetvényen használnak a banántermesztésben.
Ki is fáradtunk a gondolat kísérlet végére. De jó lenne, ha ez mind, mint listázva szerepelne a boltokban, a ruhák címkéjén.
Ti mit szólnátok hozzá, ha egy hazai áruházban is szembetalálnátok magatokat azzal, hogy mennyi lenne egy termék ára, ha minden igénybe vett környezeti erőforrást beleszámolnánk az árába?
A németországi üzlet vezetője szerint annyit szeretnének elérni a furcsa árak kiírásával, hogy rálássanak a vásárlók az élelmiszerek közvetlen előállítási költségén túl a kapcsolódó rejtett költségekre is.
Csomagolásmentesen konfliktusok nélkül
Egyetlen egyszer fordult elő velünk, hogy nem pozitívan fogadták azt, hogy valamit saját dobozban, zacskóban vásároltunk. Ugyanis itt az eladó maga is fizet az egyébként nem is annyira olcsó műanyag dobozokért, zacskókért és igen,közülük is sokakat zavar, hogy mennyi zacskó fogy.
Azt vettük észre, hogy a piac a szelíd szemléletformálás legjobb helye. Még 2018 év elején történt velünk, cékla vásárlásnál. Semmit nem csináltunk, csak a sorban álltunk.
Abban hiszünk, hogy a példamutatásnak igazán nagy ereje van. Legutóbbi élményünk a dunsztosüvegbe zárt varázslat.
Sorban álltunk savanyúságért, mikor a mellettünk lévő pár felfigyelt a dunsztosüvegünkre: „né má Józsi! Mi mért nem hozunk duncosüveget, mér zacskóban visszük az eczetes ugorkát?!” – az anakronizmust leszámítva bizony ez így volt.
Gyorsan meg is örökítettünk személet formáló munkásságunk e döntő momentumát. Savanyúságot pedig tényleg nem érdemes dupla zacskóba venni. Míg hazaérünk kiszakadna, szépen átáztatva a finom kenyér héját, ráadásul otthon úgyis átrakjuk üvegbe vagy dobozba.
Már hetek óta spárga szezon van. Van egy kedvenc spárgás árusunk a piacon, minden évben tőle vesszük a spárgát és minden évben csak a spárga szezon idején találkozunk vele.
Azért, hogy friss maradjon, meg porciózva lehessen árulni, általában egy műanyag zacskóba csomagolják a végeit. Ő is így csinálja.
Mi állunk a sorban, automatikusan vesszük le a zacskót, meg a befőttes gumit és adjuk neki vissza. Már tudja…és nagyon örül neki. Hiszen a saját biznisze, ő termeszti a spárgát és így újra tudja használni a csomagolást.
Ekkor megjelenik egy pár és négy, gondosan összehajtogatott spárgás zacskót nyújtanak neki át (egyedi, címmel és facebook oldallal ellátott zacskókról van ám szó).
Ezt is megköszöni és elmondja, hogy de jó, akkor ezt újra tudja használni.
Baloldalunkon egy néni áll. Ő is vesz egy csomaggal, majd azt mondja…tudják mit én is itt hagyom a zsacskót.
A piac mindig meglep minket valami újdonsággal. Egyszer csak megjelent a kimérős bor árus és az almalevet is elkezdték üvegben (is) árulni. Sajnos ez utóbbi a COVID óta megszűnt:-(.
UPDATE:
Újra lehet a Bosnyák téri piacon almalet venni frissen préselt, pasztörizálatlan (pasztörizáltat is lehet venni, csak az forró) almalevet lehet venni saját üvegben is. Ugyan nincs kitéve ez az opció, csak a műanyag zacskós változat, de néha mindössze egy kérdésbe kerül, hogy egy termékhez ne kapjunk csomagolást.
Minél többen megkérdezzük és fejezzük ki az igényünket, hogy vállaljuk a kimérős, visszaválthatós vásárlással járó “macerát”, annál előbb fog, legalább a piacra visszatérni a kimérős vásárlási kultúra.
Ne érezzétek kínosnak sem a joghurtosnál, sem a sütisnél, sem a péknél megkérdezni:-)! Az eladók is örülnek a kevesebb csomagoló anyagnak.
Minden (IS) kapható
Évekig egy idős bácsinál vásároltuk a zokniainkat. Ő készítette őket, ráadásul egy óriás lábú barátunk örömére, aki mindig csak fekete zokniban volt kénytelen járni, megrendelése, még pirosat is készített. A nagypapa halála után az unokái viszik tovább az üzletet és a zoknigyártást.
Amit csak tudunk igyekszünk használtan vásárolni, ehhez pedig a piac lomis része elég jó forrás. Persze azért sasszem kell ahhoz, hogy a sok valóban lom között meglássuk az értékeset és minőségit. Vettünk már itt fonott cekkert és tányért pár száz forintért, de a könyvekkel jártunk a legjobban. 300 forintos Zarathustra, 100 forintos antik Fekete István és az Akadémiai Kiadó vadiúj Világirodalom kötete 1000 forintért.
De talán legemlékezetesebb vásárlásunk az az irha talpbetét, amit Dóri kapott a születésnapjára. Ezt itt zuglóban készít Giorgo Bianco márkanévvel Fehér Gyuri bácsi. Annyira meglepődtünk ezen a marketing fogáson, hogy már csak ezért sem tudtuk volna ott hagyni. Mert hát tudja Gyuri bácsi, hogy bőrárut olasz névvel lehet eladni.
Ilyen gyöngyszemekre lehet bukkanni:-).
Kinek-kinek pedig ízlése szerint bútor és ruha is kapható.
Giorgio Bianco (alias Fehér Gyuri bácsi) talpbetét
Pánik nélküli vásárlás
Első piac a karantén és a vírushelyzet bejelentésének hetében:
Az elmúlt két napban a kifosztott szupermarketekről készült képeket látva, kíváncsian vártuk mi vár ránk a szombati piacon.
Azért a biztonság kedvéért 7.30-ra kimentünk.
Mindenhol, mindent lehetett kapni, pániknak nyoma sem volt. (Persze ez lehet, hogy 10 órára megváltozott.) Mindeni rendesen sorban állt, tartva a távolságot, türelmesen.
A termelőinken viszont látszott a kétségbeesés. Úgy hallották, hogy jövő héten nem lesz piac, nem tudják hol eladni az árujukat, mert sajnos a helyi CBA nem azt fogja felvásárolni.
Viszont ők is emelt fővel viselik a helyzetet, mert az egyetlen felelős cselekedet, amit biztosan megtehet mindenki, hogy a lehető legkevesebb emberrel érintkezik, a piac pedig egy gócpontja az érintkezésnek (mondjuk egy zárt Tesco vagy Lidl az utcán,nyílt térben lévő piaccal szemben nem kevésbé fertőzés veszélyes).
Nyilván most nem a zero waste szempontok a legfontosabbak, de ha tehetitek, van rá lehetőségetek vásároljatok helyi termelőktől, helyi, idény termékeket. Támogassuk ezzel is őket és a kisvállalkozókat, mert őket sújtja elsőként a kialakult helyzet.
Az is természetes, hogy félünk és egy bizonytalan helyzetben egy kicsit többet tartalékolunk, de gondoljunk arra is, hogy annyit vegyünk a nem tartós élelmiszerekből, amennyit valóban el tudunk fogyasztani, hogy másoknak is maradjon,ne pedig a kukában landoljanak.
Mi egy üveggel több lencsét, árpát és babot vettünk. Ez bármi történjen is eláll, mivel amúgyis rendszeresen főzünk vele, biztosan megesszük.
A termelőinknek pedig tudjuk a telefonszàmát. Adott esetben közösségi vásárlással el tudunk menni hozzájuk, mindössze 40 km-re Budapesttől.
De nálunk nincs piac!!!!
Természetesen piacra járni valóban idő (de ez minden vásárlásra igaz), ezért ha szeretnétek ízletes, termelő alapanyagokhoz jutni, de vagy nincs piac a környéketeken vagy egyszerűen a személyes vásárlás most nem fér bele az életmódotokba, akkor csatlakozhattok kosárközösségekhez. Arról, hogy ezek miért is jók és pontosan mit is jelent a kosárközösség, arról itt olvashattok bővebben.
Jövőre végre mi is fogunk csatlakozni egy közösséghez, a kisközség környékén, ahova elköltözünk!
Végül
Sok-sok év után idén történt meg először
Az, hogy a túllövés, túlfogyasztás világnapja nem előrébb, hanem hátrébb tolódott. A tavalyihoz képest pontosan három héttel. 2020-ban augusztus 22.-re esett. Vagyis az évnek eddig a napjáig éltük fel azokat az erőforrásokat, amiket a Föld képes újratermelni.
Augusztus 22 óta „hitelből” élünk.
Gondoljuk sejtitek miért történhetett meg ez idén.
Hogy jön ez a piachoz?
Számukra az étkezésünk átalakítása volt az első lépés a hulladékcsökkentés, szemléletmód váltás felé. Mert ez az, amin biztosan tudunk magunktól változtatni!
A világon megtermelt élelmiszer 1/3-a végzi hulladékként. *
Ezek közül a legtöbbet, 40-50%-ot a gyümölcs, zöldség, ezek közül is a gyökér zöldségek teszik ki. Ezt követi a gabona (30%), majd a hal (35%), majd az olajos magvak, tejtermék és a hús. (*UN-FAO számai)
Ez annyira megdöbbentő, mikor folyamatosan olvassuk, hogy az éhínség az eddiginél is nagyobb méreteket ölt a világ számos pontján, a folyamatos aszályok, változékony időjárás miatt. Az étkezési szokásaink megváltoztatása az egyik legnagyobb lépés, amit egyénként úgy tudunk megtenni, hogy az visszavezessen valami olyasmihez, amit kezdünk elveszteni: ízekhez, illatokhoz, közös főzésekhez.
Mégis, egy kicsit összefoglalva így év végére, az idei év legnagyobb lépése ez a három volt:
- Edvárd befejezte a villanyszerelő iskolát és idén történelem-filozófia tanárból hivatalos villanyszerelő vált belőle.
- Megtanultuk magunknak készíteni a szappanjainkat és szilárd samponjainkat.
- A sok-sok piacos élmény, az idény élelmiszerek fogyasztására való több évvel ezelőtti áttérésünk, annak a tévhitnek a megdöntése, hogy vegetáriánusként nem támaszkodhatunk pusztán azokra az alapanyagokra, amit a régiónk és az évszak ad számunkra oda vezetett, hogy Dóri végre elkezdte megírni az első könyvét. Helyi, idény, vegetáriánus zero waste konyha szakácskönyvét.
Persze volt még jó pár nevezetes esemény, hullámhegyek, hullámvölgyek és jutottunk az életünket gyökeresen megváltoztató döntésekre is, de ezekről majd biztosan hallotok még rólunk jövőre ;-).
Ízekben gazdag és hulladékban szegény boldog új évet kívánunk nektek!
Piacozási szenvedélyünk külföldön sem hagy alább. Bárhová is menjünk, mindenhol igyekszünk a pénzünkkel helyi termelőket támogatni, friss, szezonális gyümölcsöket és zöldsédégeket fogyasztani, ha ezek is érdekelnek látogassatok el blogunk Grasztro fejezeteihez.
A piacozás élményét pedig örömmel adjuk át barátainknak vagy a couchsurfingen vagy servason keresztül hozzánk érkező külföldi vendégeinknek, akik egytől-egyik imádták a szombat reggeleket nálunk.
