Mit tehetnék én, kisember, amikor lángokban állnak a világ erdői?

Persze még jobban elkeseredhetünk, mikor rájövünk, hogy egy-egy ilyen kép nem is ott, akkor készült, hogy nem borult fekete ködbe Sao Pauló városa, de a probléma ettől még létezik és valóban túlmutat egy-egy ország belügyén, bármennyire is szeretnék államfőik belügyként kezelni a kialakult helyzetet.

Hogyan ne dőljünk a kardunkba? …hiszen ki tudja mi lesz 15 év múlva.

Igyekeztünk összegyűjteni azt a pár lépést, változtatást, ami nekünk Edvárddal segít abban, hogy ne őrüljünk meg és annak ellenére, hogy sokat olvasunk arról, hogy a világ gazdasági-, társadalmi-, és klíma helyzete merre halad, legyen lelkesedésünk belevágni egy új napba és ne álljunk reménytelenül a terveink előtt, hogy ne legyen folyamatosan bűntudatunk, mikor leöblítjük a WC-t vagy azért mert nem tudunk környezetkímélőbben élni, eleve azért, mert a világnak erre a részére születtünk és igénybe veszünk szolgáltatásokat.

TÁJÉKOZÓDÁS

Mindenki a maga háza táján…

Oldják meg ők a problémát…

Mi közünk nekünk itt Európa szívében, ahhoz, hogy másol égnek az erdők?

A probléma és az összefüggések megértése sokat segít, mert nehéz úgy gondolkodni valamiről, állást foglalni, hogy bizonytalanságban vagyunk (nyilván tudva azt, hogy 100%-os bizonyosságot még egy terület szakértője sem mondhat magáról). Számunkra ezért az első lépés mindig a tájékozódás.

Miért probléma, ha csökken az esőerdők, őserdők és az erdőterületek száma?

Egy olyan komplex területen járunk, ahol minden mindennel összefügg. Mert nem “csak” környezetvédelmi problémáról van szó, hanem gazdasági és emberjogi kérdésekről is. Ezért a következő összefoglaló nagyon rövid és általános, de azt javasoljuk olvassatok minél többet hiteles forrásból, kövessetek olyan oldalakat, mint például a nemrég indult Holnapelőtt Facebook oldal.

Már általános iskolában megtanuljuk, hogy a fák oxigén termelésükkel a föld tüdejeként funkcionálnak, hogy megakadályozzák a víz lefolyást, hogy ha egy erdőterületet kiirtunk, akkor nagyobb esélye lesz az árvizeknek. De az, hogy Brazíliában égnek az erdők a mi klímánkra is hatással van. Egyrészt maga az égés rengeteg CO2-t bocsát a légkörbe. A CO2-t az Óceánok és az erdők tudják a leginkább elnyelni, viszont a melegebb víz jóval kevesebbet (és egyre melegszenek az óceánok.) Másik funkciójuk a párologtatás és a vízciklus szabályozása. A párologtatással keletkező felhők hozzánk is eljutnak, esőt hozva Európába. Ebbe a folyamatba való drasztikus beavatkozás felmelegedést és lehűlést is okozhat, attól függően, hogy milyen éghajlaton vagyunk. Ez globális éghajlat változáshoz vezet. Globálishoz, vagyis minket is érint, nagyon is. Gyakoribb és tartósabb hőhullámok, melyekhez az emberi szervezet nem tud alkalmazkodni, a világóceán szintjének növekedése, ami több 100 millió embert kényszeríthet elvándorlásra, a gleccserek visszahúzódása, amit sajnos saját szemünkkel tapasztaltunk Új-Zélandon, Grúziában és a Himalájában is, és aminek a világ édesvízkészlet mennyiségére van hatása.

Egyértelműen egy nagy összekapcsoltságban élünk és ha nem is érdekel minket az, hogy mi történik a világ másik felén, az biztos, hogy annak rövid vagy hosszú távon hatása lesz a mi életünkre is.

De mi az oka akkor mégis az erdőirtásnak?

A kiirtott területek helyén nagyrészt a világpiacra termelnek. Így, sajnos a mi igényeink (melyek közül rengeteg mesterségesen generált), a fogyasztásunk mértéke és a választásaink miatt tesznek termőfölddé esőerdőket, vesznek ki védettség alól területeket, hogy azon például az állattenyésztéshez szóját termeljenek vagy, hogy még több marhát tudjanak tartani, azért hogy mi minden nap, akár háromszor ehessünk húst. Hogy ettől mennyire nő a farmerek életszínvonala? Nehéz innen megítélni. A helyi civil szervezetek beszámolói alapján viszont azok a multi cégek és gazdag földtulajdonosok a nyertesei ennek, akik térben persze képesek teljesen eltávolodni ezekről a helyektől és az ő gazdasági életszínvonaluk növekszik, a munkások pedig még inkább kizsákmányolt és függő helyzetbe kerülnek.

NA, DE MIT TEHETÜNK MI, HA MÁR TÁJÉKOZÓDTUNK?

A bennünk elültetett „csak így lehet” , „business as usual” megkérdőjelezése.

Például olyan megállapítások és rémhírek helyett, mint hogy nem lennénk képesek ipari mezőgazdaság helyett máshogy ellátni élelemmel a föld teljes lakosságát, olvassunk megoldási lehetőségekről. Ebben a rövid cikkben például találtok egy összefoglaló választ, arra, hogy hogyan. Vagy olyan jó példákról, mint az Afirikai Nagy Zöld Fal, vagy a szengáli mangrove ültetés projekt.

Sokszor ugyanis az akasztja meg a cselevésünket, hogy félünk attól, mi lenne, ha a jelenlegi rendszer összeomlana, hogy egyáltalán összeomlás jönne-e, ha nem vennénk meg a brazil marhahús, mi lenne azokkal a farmerekkel, akik most ebből élnek és tartják el a családjukat és nem merünk más megoldásokon gondolkodni. Ahelyett, hogy a jelenlegi rendszer erőltetett fenntartására fordítunk rengeteg időt, energiát, pénzt, ezt akár arra is szánhatnánk, hogy azt találjuk ki, mi másból tarthatnák fenn magukat a farmerek.

Kevesebb élelmiszer pazarlás.

Paradox módon néha a drágább az olcsóbb.

Minőségi, esetleg drágább termékekből (pl.: kovászos kenyér, szabadföldi paradicsom, házi vaj) hajlamosabbak vagyunk valóban csak annyit venni, amennyit meg is eszünk és kevésbé pazarolni. Az olcsó, íztelen paradicsom könnyebben végzi a kukában…akkor pedig szó szerint a pénzünket dobtuk ki a szemetesbe. Két éve követjük minden költésünket, hogy magunk számára is kapjunk egy képet és számszerű visszaigazolást arról, hogy ez az életmód nem drágább, sőt! A pazarlás a legdrágább kiadás. Hiába veszek olcsó élelmiszert, ha abból többet kell ennem vagy egy része a kukában végzi.

Hús és állati fehérje fogyasztás csökkentése.

Tudjuk ez egy kényes téma. Mi nem eszünk húst. Dóri 17 éve döntött így, Edvárd 7 éve, nem pusztán ökológiai szempontból. De nem kell mindenkinek átállni a vegetáriánus vagy vegán étrendre, ugyanis ökológiai szempontból van lehetőség felelős húsfogyasztásra és a vegánság sem jelent önmagában ökologikus életmódot. (Ha például azzal társul, hogy drágán, sok energiával előállított, csomagolt húspótlókat, magtejeket, pálmaolajas termékeket, banánt, távolról érkező szuper élelmiszereket, quinoát, chiát vagy avokádót eszünk). Kevesebb marhahús fogyasztással, heti egyszeri, háztáji hús fogyasztásával, új receptekkel való kíséretezéssel és nyitottsággal arra, hogy a húsmentes ételek ugyan olyan, sőt akár még táplálóbbak és ízletesebbek is lehetnek. Ezekre nálunk is találtok ötleteteket.

Hulladékunk csökkentése.

Erről tudnánk a legtöbbet írni, mert mi úgy érezzük egyéni szinten, nekünk a mindennapokban a csomagoló anyagok, felesleges árucikkek terén van a legnagyobb ráhatásunk a termékek piacára. Ezért kezdtünk el a hulladékcsökkentésünkre fókuszálni, amiről rengeteg konkrét tippet olvashattok már tőlünk.

Kevesebb fogyasztás.

Tömérdek tárggyal, felesleges cuccal halmozzuk el magunkat, mert egy kattintással rendelhetünk bármit, 1 dollárért a világ másik részéről. A mi megoldásunk, hogy ha úgy érezzük valami tartós cikket szeretnénk megvenni, azzal legalább egy hónapot várunk. Ha még mindig úgy érezzük, hogy szükségünk van rá, megkérdezzük magunktól, hogy ha 3x ennyibe kerülne, akkor is megvennénk-e?

Ráadásul ezzel egy csomót spórolunk is. Dóri írt egy cikket a SimpliCity Fesztivál blogjára még tavaly arról, hogy mennyit fizetünk a cuccaink tárolásáért. Ez nálunk egyetlen téren abszolút nem működik: a könyveknél. Van, amit nem elég könyvtárból kivennünk, hanem „birtokolnunk kell” vagyis még úgy érezzük, hogy “kell”, egyelőre itt tartunk.

Megfizethetjük, ami gazdaságilag nem kifizetődő.

Mivel sokszor a fő ok, hogy a politikai intézményrendszer nem megfelelő az erdők hatékony védelméhez a legtöbb olyan országban, ahol a fakitermelés vagy erdőirtások történnek (korrupció, nincs természetvédelmi terület vagy nem tudják védeni ezeket a területeket) pl. Malajziában, Indonéziában, Brazíliában.  Lehetővé tehetjük a pénzünkkel, hogy legyenek, akik főállásban,  100% energiájukat arra tudják szánni, hogy védjék ezeket  a területeket, mozgósítsák az embereket, kiálljanak nemzetközi jogokért, mert ez az, amit nem fizet meg senki, mert nincs „hasznunk” belőle.

Támogathatunk olyan globális jogi kezdeményezésekért dolgozó jogászokat, aktivistákat mint az Ökocídium. Ez a törvény annak biztosítása lenne, hogy a vezetői felelősség elve alapján természetes és jogi személyek felelősségre vonhatóak legyenek amennyiben egy adott terület ökoszisztémáinak jelentős károsodását, vagy elpusztítását, vagy teljes megsemmisítését okozzák.

Higgyük el, tetteinkkel hatással vagyunk a közösségeinkre!

Ahogy vásárolunk, ahogy a pékségben szólunk az eladóhoz, ahogy egy fesztiválon átnyújtjuk saját poharunkat és tányérunkat, hogy mit viszünk ajándékba egy házi buliba,  annak mind üzenete van. Magyarázzuk el párunknak, lakóközösségünknek, miért csináljuk! Fogjuk meg azzal, ami nekik fontos, segítsük őket akár a szelektív hulladék gyűjtésben, saját mosószerünk, luffa szivacsunk kipróbálásával.

Mi nem próbáljunk meggyőzni, azokat, akik teljesen elzárkóznak, vagy szkeptikusak. Inkább inspiráljuk azokat, akikben van nyitottság, de újabb eszközöket, módszereket keresnek. Érdemes viszont azt megtalálni, hogy a családban, a lakótársaitok között ki, mire érzékeny. Valakit az adatok és száraz tények sarkallnak életmód váltásra, valakit a saját lelki vagy testi egészsége, érdemes ebből a szempontból választ adni a kérdéseikre…HA megkérdezik miért így csináljátok?

Mivel sok ilyen kérdést kaptunk az előadásaink után, elhatároztuk, hogy készülünk egy olyan előadással, ami kifejezetten arról szól, hogyan léphetünk erre az útra a párunkkal, és hogy lehet ez egy közös kaland és megtartó erő, ahelyett, hogy széthúzná a családunkat.

Ha pedig, csak egy tippet fogadtok meg: vegyétek magatokat körbe minél több olyan emberrel, közösséggel, akik nyitottak a változásra, tevékenyek és inspirálnak benneteket!