Szarumán a pisivámtúrán
Előre is elnézés mindenkitől a mostani és az előző bejegyzés miatt. Kicsit fáradtak voltunk mikor írtuk…de jót nevettünk a megírása közben:)
Mivel Harihari szállásadóink két éjszakára fogadtak volna bennünket (ha nem felejtettek volna el bennünket) ezért Hokitika felé vettük az irányt, ahol egy családnál töltöttük az estét, még a gyerekekk új játékokkal is megismertettek.
Egy erdőben éjszaka sétálva láttuk a híres Új-Zélandi világító hernyókat. Erről nem készült kép, mert annyira nem világítottak, hogy a mi kameránkkal sikerült volna lefényképezni őket. De valami ilyesmit láttunk:
Megnézük a híres nyugati parti naplementét.
Másnap Westport felé vettük az irányt, ami önmagában nem egy érdekes város, de sok túra kiinduló pontja és egy érdekes élménnyel lettünk gazdagabban orvos szállásadónkak köszönhetően. Gyönyörű tájakon jártunk az út során. Egy kicsit hasonlított az amerikai nyugati partra.
A pisivám hely
Az utolsó napok egyikén a Tazmán tengerhez indultunk Kaiteriteribe, ami egy gyönyörű kisvároska. Út közben pisivám helybe akadtunk.
Gondoltunk, hogy megnéztük milyen hosszú is Új-Záland leghosszabb függőhídja a Buller Gorge felett. A parkolóból egy fura út vezetett az autóút alatt a hídhoz, a WC-n keresztül, ahol el is végeztük dolgunkat. Ugyan a WC-re ki volt írva, hogy a jeggyel rendelkező vendégek részére, de ezt jó kelet európai módjára figyelmen kívül hagytuk. De ekkor még nem tudtuk, hogy a helyet a becsületes Szarumán őrzi (Gyűrűk ura), aki bőszen figyeli, hogy ki megy be a WC-re jegyvásárlás nélkül.
Mivel nem találtuk annyira hosszúnak a hidat, hogy az átszeléséért fejenként 5 dollárt fizessünk, megnéztük a madarakat és egy, a híd melletti drótkötél pályán lecsúszó apukát és a lányát, aztán a parkoló felé vettük az irányt.
Mivel rajtunk kívül még két autó állt a parkolóba, nagy érdeklődést nem mutattak a turisták a híd iránt, ezért Szarumán vadőr gondolt egyet és fürge kecske léptekkel az ingyen pisilők után eredt, felvértezve egy olympus, digitális kamerával, amin még piros szem vaku is volt. Ahogy hajtottunk ki a parkolóból, egy képet készített rólunk. Majdnem integettünk, de azért nem nagyon értettük miért készít képet.
A biztonság kedvéért kiszálltunk és megkérdeztük vajon miért készült a kép.
Ő közölte velünk, hogy eme képen jól látható, hogy a kocsiban ülő személyek pisitől megkönnyebbülten, de élményekkel nem gazdagodva próbálnak kereket oldani. Márpedig neki kötelessége, hogy az ideérkező napi 10 turistából 8 legalább átmenjen a hídon.
No, szóval közölte velünk, hogy mi márpedig nem vettünk jegyet a komplexumba és mégis használtuk a WC-t. El is vezetett bennünket a felirathoz, ami világosan kifejti, hogy ez a fizetők részére van fenn tartva. Na nem ragozzuk tovább, kifizettünk egy jegyet, Dóri átment a hídon, megnézte a leggagyibb aranybánya nyomait és mentünk tovább.
Palacsinta sziklák.. Senki nem tudja, hogyan keletkeztek…
Az a drága híd..
Kiwiföld
