Karimunjawa, egy mély lélegzetvétel a paradicsomban
Erre a szigetcsoportra, ami egy nemzeti park hajóval lehet eljutni Semarangból. Úgy kell elképzelni, hogy ez egy 4 órás himbálódzás egy közepes méretű,de inkább kisebb hajóval a nyílt óceánon. Ez a fajta jobbra-balra mozgás befolyással van a perisztartikára is. Azt eredményezte, hogy Edy 2,5 óra szédelgés és hidegveríték után kiült a nyilt fedélzetre, csendesen meghúzódott egy sarokban és megvizsgálta a korábban elfogyasztott indonéz reggelit egy fekete zacskóba áthelyezve… Huhh, hát nem volt jó…Egy jackass rész simán lehetet volna, ahogy az emberek verrsenyt hánytak a hullámokkal. De még a helyiek is.
No de megérkeztünk a szigetre, és egy bő fél óra után a gyomorpanaszaink is elmúltak. Ez a sziget, egy tündéri egyutcás trópusi hely, melyet pazar szépségű korallzátonyok szegélyeznek. Sajnos csak egy estét maradhattunk itt, mert másnap indult vissza a hajó. (sajnos egy héten csak egyszer megy ide és jön vissza hajó Semarangból). De ez a kb 24 óra csodálatosan szép volt. Első délután elmentünk az egyik tengerpartra (beachre), ahol a naplemenntét is megvártuk.
Napnyugta után ellátogattunk a helyi vásárba, ahol mind a turisták, mind a helyiek összegyűltek beszélgetni, falatozni.
Edy itt ette élete legjobb halát, amit akkor pucoltak meg neki, majd nyílt kókuszdióhéjlángon megsütötték. Pompás volt.
Ezen az éjszakán felvonulás volt, mely a másnapi ünnep tiszteletére történt. Vasárnap volt egy muszlim ünnep, ahol a lényeg az volt, hogy a gazdaggabbak által felajánlott kecskét, tehenet, birkát, a templomban kivéggezték, majd a tömeg örömére feldolgozták, a szegények közt szétosztották. Kicsi koruktól kezdve az egész család részt vesz ezen az ünnepen.
Ami még nagyon érdekes a szigeten és egyébként egész indonéziára jellemző volt az a házak vad színe és elrendezése.
Nagyon szeretnek európai szem számára nagyon élénk színeket és össze nem illő formákat, stílusokat társítani, vegyíteni. Minden háznak egy órási előterasza van, fényes, inkább fürdőszobába való járólappal burkolva és mindenhol le kell venni a papucsot mielőtt belépnénk a házba (még a boltok többségében is). Mi is egy ilyen házban szálltunk meg egy kedves családnál.
Meg kell még említenünk az indonéz toalett után, amiről a bromoi bejegyzésben írtunk az indonéz tusolókat. Már több mint egy hete nem találkoztunk tusolóval. De akkor hogy mosakszanak az indonézek és most mi?
A youtubeo-on pontosan meg lehet nézni. Dióhéjban: a fürdőszobában van egy kád szerű építmény. Ebbe engedik bele a vizet, majd a képen látható vödörrel leöntik magukat. (Ugyan ez a szerkezet szolgál a WC öblítésére is.) Ennyire egyszerű.
Vasárnap délelőtt elindultunk még Nirwana beach felé, ami egy másik szép tengerpart, de nem nagyon találtuk, így végül bementünk egy resort területére, ami teljesen elhagyatott volt és így csak a miénk… 🙂 azért egy kis idő múlva találkoztunk egy biztonsági őrrel és elhagytuk a partot.
Sajnos a szemét kérdést pontosan ugyan úgy oldják meg itt a nemzeti parkban is, ahogy indonézia többi részén:
Délután aztán visszaindultunk a tengeren, az út két órával hosszabb volt. Mentünk, mentünk, és egyszer csak a kékség közepén nagy füst, majd ledöglött a hajó. Na gondoltuk megehetjük egymást. De szerencsére az egyik motor újjraindult, szóval fél sebességgel visszatértünk Semarangba.
