Szingapúr- a lehetőségek városa.
Singapourt a világ egyik fontos kereskedelmi és gazdasági központjaként tartják számon, nagyon fontos volt mindig a történelem során, mint kikötő, s mint egy csodás sziget tele akarással. Első napon a zivatart megelőzve érkeztünk a városba. Kicsit regényes volt, mert kiraktak minket egy buszmegállónál…vagyis nem volt megálló, csak egy utcasarok.. valami plázánál. De elég hamar megtaláltuk az irányt, mivel itt ugye az angol a hivatalos nyelv. (Vagyis pontosabban a „Singlish”) Megérkeztünk a Commonwealth megállóba, de sajnos abban nem egyeztünk meg Zsuzsival,- akit Zoli révén ismertünk meg- hogy pontosan hol is találkozzunk, szóval kb 10 perccel a megbeszélt időpont után hallottuk a hangosbemondóban, hogy Edvárd és Dóra fáradjon az infópulthoz..:) Ez volt ám a fogadtatás… A Rolling Stones nem kap ilyen konferanciét..:) Első este kifaggattuk Zsuzsit, hogy milyen itt élni, mit lát Ázsiában,milyen neki ez az ország.
Jó sokáig beszélgettünk… nagyszerű volt megint kikötni egy honfitársunnknál, egy barátnál, akinek szikh férjében is egy csodálatos embert ismertünk meg.
Másnap reggel jött a mosás, nagy kincs ez most, utunk során….aztán ellátogattunk a Little India negyedbe.
Különleges utcákon jártunk itt és finom dolgokat kóstultunk meg. Az egyik utcán volt néhány fa, a piac körül, s ezeken a fákon vagy egymillió madár volt.. olyan lármát csapva, hogy még a hangos indiai zenét is elnyomta. Elmentünk még China Townba, ami érdekes módon minden nagyvárosban van, az egész világon, és valahogy mindig kicsit más a hangulata.. de mindig nagyon piros.
Megnéztük a Marliont, ami a szimbóluma a városnak. Ez lényegében az amikor egy faját meghazudtoló oroszlán elment az óceánba és összeszűrte a levet egy pikellyessel..a sörény alatt kopoltyú is van..
Sétálgattunk a folyóparton a drága éttermek között,ahol apró akváriumokból választhatta ki a vendég a neki tetsző különleges, a világ minden reszéről ide szállított rákokat és különböző tengeri herkentyűket.
Az éttermeket pedig így légkondícionálják:
Este megnéztük a Gardens by the Bay nevű helyet, ami lényegében egy avatar szerű installáció..igazán lenyűgöző volt ez a része a városnak.
Jó példája Szingapú annak, hogy egy metropoliszban mennyire szüksége van az itt lakóknak a természet közelségére és mivel itt az ország/város jelentős része a tengertől elhódított terület, ezért ezt a modern techinka eszközeivel termtették meg. Nem gondoltuk, hogy egyszer egy ilyen „hightech város a hightech parkájval, az épített természetével” ennyire fog tetszeni nekünk,de meg kell vallanunk…a kertek/parkok igazán harmóniában vannak a várossal. Abszolút ki tudnak kapcsolódni a helyiek, a turisták pedig belepillanthatnak a jövő kertjébe. Minden nap sötétedés után egy külön,ingyenes showt lehet élvezni a kert óriás fáinál. A zene és a fények még jók is lehettek volna.. de nagyon ázsiai lett nekünk.. olyan zene ment néha, hogy a Super Marióban éreztük magunkat és elkezdtünk szaladgálni a gyilkosul növesztő galócagomba után. A parkban a Szingapúrban élő külöböző nemzetiségek „kerjei”-ben lehet sétálni. Ezekben a kis kertekben lehet ismerjedni az adott kultúrával, szobrokon, interaktív táblákon és a kertépítészeten keresztül. Sajnos mi a parknak csak az esti fényeit élvezhettük,de így még különlegesebb volt a kis kettek után kutatni.
A fenti képen Szingapúr újabb jelképe ez a hotel/bevásárlóközpont.
