Chengdü – első napjaink

Chengdübe érkezve újabb filmbe illő kalandban volt részünk.

Vagy legalábbis azt hittük abban lesz. A repülőgépünk majd másfél órás késés után szállt le, hajnali kettőkor érkeztünk meg. Egy nagyon kedves fiatal pár várt minket, akiket szintén couchsurfingen találtunk, és már jó előre elláttak minket a legfontosabb információkkal. Szóval tudtuk, hogy a taxink max. 50 ¥ lehet hozzájuk. Természetesen először csak 100-ért akartak minket elvinni a helyre. 3-szor is el kellett mennünk alkudozás közben, hogy utánunk szaladjon a taxis s végre megegyezzünk a normális árban.

Aztán mondta nekünk a „diszpécser” lány, hogy őket kövessük…Követtük is a középkorú párt, s kisvártatva megérkeztünk egy nagy fekete VW típusú autóhoz. Egy kicsit elkezdtünk gyanakodni, mivel nem volt rajta semmilyen taxi jelzés. Na ,most visznek minket szervkereskedőkhöz, vagy tudja fene…Persze kapcsolatban voltunk szállásadóinkkal, és azt mondták, hogy semmi gond ez itt teljesen átlagos.

Mi is ez az átlagos?

Jobb módú kínaiak is azt csinálják, hogy várnak egy kicsit a reptéren, amíg nem akad egy plusz fuvar, és ezzel egészítik ki a benzinpénzt hazafelé. Mondják, hogy a legjobb üzletemberek a zsidók. Lehet, de hogy a kínaiak sem futnak el egyetlen plusz pénz elől sem, az is biztos. Egyébként tök jó és környezetbarát megoldás a autó megosztás ezen formája. Pedig nem hiszem hogy arra a plusz 2000 forintra nagyon rászorultak. Egyszerűen fényévekkel más itt a szemlélet. Még abban a bizonyos „átkos” időben szocializálódott magyaroknál is materialistábbak, még náluk is jobban csak a pénz, a kocsi, a drága dolgok számítanak itt, mindent azon keresztül mérnek, hogy mennyit ér. De! Hál isten, s tán nem is véletlen, hogy minket az ilyen helyeken is azokhoz az emberekhez sodor a szél, akik túllátnak az anyagon, akiknek van Más is azon túl.

Erről később.

Kína külön leges parkjai

Második napunkon a magunk szakállára indultunk felfedezni a várost, miután szusszantunk egyet és kimostuk a ruháinkat. Már korábban említettük, hogy mennyire laza láncú itt a vasfüggöny, hát Chengdüben ezt még inkább megtapasztaltuk. Iszonyatosan fejlett, és karban tartott ez a város, okos és logikus tömeg- és autóközlekedéssel, nagyon jó köztisztasággal. Tisztábbnak találtuk, mint New Yorkot! Ellátogattunk az itteni Népligetbe (People’s Park) és hát egy igazán lenyűgöző helyett találtunk ott, ami még kedd, kora délután is hemzsegett az emberektől.

Néhány embertől azt a panaszt hallottuk Kínával kapcsolatban, hogy nagyon zavarta őket, hogy minden „gyártott” még a természetes sziklák is betonból vannak kiöntve. Igen, ez valóban így van. De mi a különbség a közt, hogy egy toronyváros közepén lévő parkban a „szikla” betonból van, vagy pedig odavitték a környező hegyekből? Vagy hogy a betonnak a beton városban van-e szikla formája? Mindkét esetben egy mesterséges kreációról van szó. Minket egyáltalán nem zavart, sőt inkább azt éreztük, hogy mennyire jól és mennyire harmonikusra tervezett az egész park.

Miket láttunk? táncoló tömegek, operaénekes, néptáncosok, halat cumiztató gyerekek (szó szerint), bonsai udvar, karaoke, kalligráfia. És igazán szép épületek.

Még első este ellátogattunk egy tradícionális kínai városkát idéző központba, ahol megannyi csodát és szép fényeket láttunk. Szintén mesterségesen épített óváros.

A parkban találkoztunk egy férfival, aki meglepően jól tudott angolul és segített nekünk sós pattogatott kukoricát venni, mert itt alapból csak édes van. Megtudtuk, hogy kb. 20 éve turistákat segít Kínában utazni. Invitált is minket egy esti operára. Nagyon szerettünk volna egy igazi sechuani operát megnézni, de végül szállásadóinkkal mentünk megnézni egy szerintük az operához hasonló műsort egy egészen különleges helyre, ahol vacsorával egybekötött volt a „show.” Ez az étterem fajta nagyon népszerű Chengdüben és innen terjedt el Kína szerte. Úgy hívják hot pot – forró lábas…Majd a kaja rovatban részletesen ismerteti Dóri, hogy mi is volt ez, előzetesen annyit, hogy az egyik legkülönlegesebb étkezési forma volt, amiben valaha részesültünk.

Az előadás amúgy nagyon szép volt és megismertük a sechuani opera alapvető alakjait, történeteit.., kicsit talán rövidke, de igazán megkapó.

Végezetül pedig meg kell jegyeznünk azt,hogy habár maguk a helyek is mindig gyönyörűek, ahol járunk, de legtöbbször óriási nehézséget okozna, és hatalmas energiákat emésztene fel, ha csak magunk fedeznénk fel és nem lennénk folyamatosan kapcsolatban helyiekkel, ha nem náluk szállnánk meg a Couchsurfing révén.. Persze így kapunk velük egy szűrőt is, amit ők gondolnak érdekesnek, és néha elmegyünk olyan helyekre is, amit ők nem kedvelnek, és nem javasolnak, s bizony nekünk sokszor az a legérdekesebb (pl most a People’s Park) de az tény, hogy teljesülni látszik a feltétel, amit kiszabtunk: az emberek jóindulatára és jószándékára bízzuk magunkat. Ez a jószándék mindig egyenessé és nagyszerűvé tette utunk egy-egy szakaszát és nem utolsó sorban sokszor sokkal könnyebbé. Igazán hálásak vagyunk ezért! 🙂

Egy elég szomorú hely. A tibeti „kisebbség” utcája. Erről még írni fogunk, de most csak így itt hagyjuk nektek a végére: