Nagy fal – ami nem is olyan nagy, de annál meredekebb

Egyik nap ellátogattunk a nagyfal egy szakaszához. Már maga a vidék és a hegyek is csodálatosak voltak az úton, s midez a Fal tekintélytparancsoló évszázados méltóságával: valóban lenyűgöző.
Itt történt meg velünk aza a bizonyos nagy futás a tömeggel a vonathoz, ami igazi kínai tömegélménnyel ganzdagított bennünket. Egészen szépen felújított volt az a szakasz, amit felkerestünk. Igazából sokkal többet nem tudunk mondani, mint amit a képek mutatnak. Sikerült elkerülni a tömeget mivel ugye télen vagyunk. A fal maga iszonyatosan meredek. Mi egy kicsit arra számítottunk, hogy csak sétafikálunk rajta, de komoly mászás volt, amit ott kellett abszolválnunk.
A visszafele út kicsit kalandosra sikeredett, mert 3 óra körül akartunk visszaindulni de csak 17:30 kor volt vonat, mert téli menetrend volt. Ezt persze csak a jegyvételnél tudtunk meg. Kellemetlen.
Pekingben ellátogattunk még a Lama Temple nevű tibeti buddhista központba.

Kicsit lelombozó volt, hogy benevezték az egyik szobrot a Guiness – rekordok könyvébe, mert egyetlen darab xantálfából lett kifaragva és ebben a nemében a legnagyobb..Szánalmas – Buddha zokogna, ha nem lenne a Nirvanában.  (Azok, akik nem értenék miért érint ez bennünket eggyire szomorúan, azoknak elmondjuk, hohy Edvárd annak idején felvételizett tibeti szakra az ELTÉre.) A templom valóban gyönyörű, és nagyon szépen felújított, nagyon jól karban tartott, de mint már korábban említettük tájföld kapcsán: nekünk ez a templomba zsúfolt földi pompa nem annyira konzisztens a buddhai tanokkal. Persze a barokk templomok sem a krisztusival. Mint épület, mint műalkotás gyönyörűek ezek a templomok, de amit üzennek vele, az sajnos nagyon visszázs számunkra. Persze lehet, hogy tényleg így kell kifejezni, hogy az ember mennyire imádja istenét, vallását, guruját stb. De lehet hogy nem. Szerintünk inkább nem. 🙂 De kinek a maga. Szóval szép, a szép fogalmának egy értelmében. Nézzétek.