Az Anya útja
Pár hete nem hagy nyugodni az érzés és az, hogy erről írni szeretnék.
Pár hete történt az is, hogy egy kedves utazó anya társam kirakott a storyjába egy fotót magáról a tenger parton a következő felirattal (bár nem hiszem, hogy bánná, de nem szó szerint idézem, mert már elillant a story és nem is az a lényeg, hogy pontosan mit írt…majd látjátok):
itt engedtem meg magnak, hogy a pár hónappal a szülés és várandósság után először érezzem jól magam a testemben, nem érdekelt ki-mit mondhat, gondolhat.
Ez egy teljesen ártatlan és őszinte, szerintem nagyon bátor megosztása egy megélésnek. Amit viszont válaszul kapott rá az engem, és őt is megdöbbentett. Azt írta, hogy másnap majdnem felrobbant a postaládája az olyan üzenetektől (szintén nem tudok szó szerint idézni, de lehet, hogy jobb is), hogy
– persze, mert te megteheted, hogy edzel
– ha, ilyen és ilyen betegséged lenne, akkor neked sem menne
-ha, ebben és ebben a szituációban lennél, akkor neked sem menne
– nem kellene ezzel gyűjteni a likeokat / milyen likevadász kép/ magamutogatás
– örülnék, ha szülés előtt így néztem volna ki, mit mutogatod
és sorolhatnám. Sajnos biztos olvastatok már hasonlót.
Miért bántjuk egymást?
Főleg miért bántjuk egymást anyatársainkkal?
Tudom, hogy könnyűnek tűnik az online térben lehúzni, megszégyeníteni a másikat, odaszúrni egyet, hogy most aztán ő is érezze rosszul magát, de a bántás egy vadidegentől is bántás (és igen, szerintem a legerősebb személyiségnek is rosszul esik).
Azon gondolkodtam, hogy vajon miért van szükség arra, hogy ilyen mondatokat megírjon bárki valakinek?
Mert azt a rengeteg felgyülemlett frusztrációt, amit a kimerültség, a segítség hiánya, a fel nem dolgozott traumák, az anyai magány és oly’ sok minden okoz, sehol nem lehet megosztani biztonságos és ítélkezéstől mentes közegben.
Egy közegben, ahol senki nem akar tanácsot adni, megmondani a tutit, csak egyszerűen jelen lenni a másik mellett. Ahol helyet kap öröm és bánat is.
Teljesen mindegy, hogy valaki mit oszt meg.
Bántjuk azt, akinek az anyaság a legnagyobb boldogság és aki a kisbabás mindennapok szinte minden percét élvezi. Baéntjuk azt is, aki végigszenvedi a mindennapokat. (Mindezt úgy, hogy nem látunk az instaidill mögé.)
Bántjuk azt, aki mindent megtett az anyatejes táplálásért, mert miért nem engedte el, semmi baj nincs a tápszerrel és bántjuk azt, aki tápszerrel eteti a babáját.
Bántjuk azt, aki hordoz és aki babakocsizik, aki együtt alszik a gyermekével és aki nem, aki viszi magával utazni és aki bekuckózásra vágyik, aki BLWzik és aki pépezik, aki elfogadja, sőt szereti is a megváltozott testét, aki azonnal sportol, amikor lehet és azt is aki nem.
Bántjuk azt, akinek ott az egész családja és segít, akinek pedig nincs annak azt mondjuk, mért nem kér. Gondolom értitek…. a sor sajnos végtelenül folytatható.
Olyan jó lenne, ha ezeket ki lehetne mondani, meg lehetne osztani egymással, ha egymás történeteiből merítkezhetnénk egy olyan megtartó anya közegben, ahol nincs ítélkezés.
Szerintem erre ma, amikor alig vesznek körbe minket támogató, női körök, amikor sok anya nagyon egyedül van az anyaságában vagy a szülők csak magukra számíthatnak, amikor nincs fonó vagy bármi hasonló, óriási szükség van.
Ez a téma nagyon hívott.
Tavaly tavasszal ezért a Mother Nature Magyarország projekt szervezésében elvégeztem egy anyakör vezető képzést, ősszel pedig belevágtam egy hosszabb képzésbe náluk. Az „Anya útja” egy természetben vezetett önismereti út facilitálása anyàk számàra, amely során a résztvevők a természet és a csoportagok segítségével tudnak ránézni saját, egyéni anyai útjukra. Szeretném, ha minél több nő és anya tapasztalhatná meg a körök megtartó erejét.
Sok-sok kincset hozunk bármilyen is volt az anyasághoz vezető utunk és sokat segít, ha ezekre tudatosan ránézünk, ráadásul a természet, mint tükör és erőforrás segítségével.
Anyai utunkon vannak fényes, csillogó, igazán örömteli pillanatok, de sok nehézség és önmagunk árnyékává válása is kövezi ezt az utat. Ezzel nem vagyunk egyedül és kevés lehetőségünk van bármelyik részét is megosztani olyan közegben, ahol értő figyelmet, megtartás kapunk ítélkezés és tanácsok helyett.
Megszólítva érzed magad anyaként?
Ha úgy érzed szívesen tekintenél rá a saját anyai utadra, arra, hogy honnan indultál, hol tartasz és min változtatnál.
Ha az életed mostani pontján örömmel vennéd körbe magad egy támogató női közösséggel, akkor is, ha még sosem tapasztaltál ilyet.
Ha szívesen néznél rá anyaként megélt nehézségeidre és szeretnéd átértékelni, ünnepelni anyává válásodat.
Ha már megtapasztaltad vagy még épp sosem voltál jelen úgy a természetben, hogy az segítőd legyen az önismereti utadon.
A módszertan részeként alkotunk papíron, természeti „tárgyakból”, sok-sok páros, csoportos megosztás vár rád, de lesz egyéni elmélyülős munka, vizualizációs és tudatos jelenlétet segítő gyakorlat, amit később a mindennapokban is tudsz majd alkalmazni.
Használjuk a képen látható különleges Anyatermészet kártyákat is, és sok időt töltünk természetben is.
A csoport pedig nem csak kisgyermes vagy kisbabás anyáknak szól, mert az anyaságunk bármely pontján érdekes, izgalmas és önfejlesztő hatása van annak, ha tudatosan ránézünk arra az útra, amit anyaként bejártunk.
Sőt, talán az elmúlt 5-10-15 évben sosem volt lehetőséged arra, hogy egy térképet rajzolt arról honnan indultál és hova érkeztél, kik és hogyan támogattak az utadon, milyen nehézségekkel küzdöttél meg vagy küzdesz épp most.
Ha szívesen vennél részt egy általam kísért Az anya útja csoportban, akkor jelezd ezt az alábbi google form kitöltésével, hogy értesíteni tudjalak.
Ha pedig egy anya posztja megérint a jövőben, ha valamiért bánt, akkor mielőtt hasonlókat írnál (bár tudom az olvasók természetesen kivételek) gondold végig, hogy a hozzászólásod kiről is szól és ezzel valóban támogatod-e a másikat. Ha nem, akkor ne nyomd meg a küldés gombot.
A nyitó és záró fotó illusztráció. Annak a női körnek a nyári elvonulásán készült, aminek már két éve vagyok tagja. Ez egy önszerveződő kör, amiben elköteleződtünk arra, hogy egy évig minden hónap egy meghatározott napján összegyűlünk. Ennek már két éve. Bíztatlak,hogy indíts te is egy kört bármikor, bármilyen keretek között számodra fontos nőkkel, legyetek bármilyen különönböző élethelyzetben is.
