Az út fontosabb, mint a cél elérése
Északi kalandozásunk Chiangmaiban ért véget, ahol még két napot töltöttünk..újra finomakat ettünk és megnéztünk egy falut, ahol majdnem mindenki valamilyen úton-módon az esernyő gyártasból él. Egy szerzetes hozta el ebbe a faluba a tradicionális burmai techikát és tanította be az akkor itt élő közösségnek. Mai napig így gyártják az ernyőket..tényleg… benéztünk egy-egy garázsba is és ellátogattunk a gyárba ahol meg lehetett nézni a gyártási techikát lépésről-lépésre. Mai napig kezzel készülnek és igen drágák. De azért egy kisebb összegért az ember festethet ábrákat a pólójára vagy a telefonjára. Ügyes kezű dolgozók pillanatok alatt készítették el ezeket a motívumokat.
Utolsó állomásunk egy Phayao nevű városka volt…”DK Ázsia Bécse”..a mai napig nem tudjuk,miért övé ez a cím , pedig most tényleg nem mentünk másik vársoba (mint Las Vegasba az USA-ban). Mindössze ezt a két képet készítettük…ráismer valaki Bécsre? Persze lehet, hogy van valami egyezés Bécs Józsefvárosával…
Ahogy eddig láttátok fantasztikus helyeken jártunk itt északon, de ami igazán csodálatos volt, az maga az egyes helyekre vezető út. Lélegzetelállító tájakon vezettünk végig,kanyargós utakon és mindenféle érdekes járművet, embereket láttunk. Egy kis válogatás…az út képekben:
Kilátók:
Tájak:
Csak egy példa arra hogyan utaznak a thaiok:
Folyamatosan ismtélődő ellenőrző pontok:
Városi utcanév tablák:
Hegyi gyerekek:
Hidacska:
Út menti árusok:
