Első állomásunk Ázsiában

Szeptember 17-én reggel 4 órakor indultunk el Michaeltől és Ewelintől a Sydney-i repülőtérre. 10 óra múlva a Singapore-i reptéren váruk csatlakozásunkat az Indonéziai járatra. Ennek a légitarsaságnak (Singapore airlines) vannak eddig a leszebb uniformisai, amit valaha láttunk. (Kivéve valamelyik arab legitársaságot, amelynek a stewardeseit a new yorki reptéren láttuk.)

Singapore reptere méltán nyeri el évek óta a legszebb reptérnek járó díjat. Miért is?

Orchidea, rózsa és bambsz kertek a reptér különböző pontjain.

alkotó sarok és hiper, szuper szórakoztató részlegek, masszázsszékek.
Jó volt látni, mert nemsokára 9 órát töltünk ezen a reptéren éjszaka:).

Még nem ismerjük fel pontosan mely nyelvek ezek,de pár hónap múlva…..

Este 8 körül végül Denpasarban, Bali szigetén landolt a gépünk. Gyorsan kifizettük a vízumot, majd  a következő látvány fogadott bennünket a bevándorlásnál. Véget nem érő sorok….

Késő este értünk a szállodánkba…igen most 4 napig nem couch surfingelünk. 🙂 Ezt a pár napot arra használjuk, hogy végre kimossuk a ruháinkat,

megtervezzük a dél-kelet ázsiai út állomásait, hogy Michaelel és Alexal tudjunk találkozni Malajziában ( őket ismerük meg airbnbn Sydneyben).Megpróbálunk önkéntes lehetőséget keresni (ami egyáltalán nem olyan könnyű, mint gondoltuk) skypeolunk veletek és jó sokáig alszunk.(a bejegyzés írásakor két nap telt el, eddig nem sikerült a sokaig alvás..de a pihenés sem nagyon.) Tudtuk, hogy egy szálloda képei mindig jobban néznek ki, mint amilyen maga a szálló élőben, ezért most nem is a legolcsóbb helyre mentünk. Nem panaszkodunk, mert legalább viszonylag tiszta, van sült rizs reggelire, csak annyit mondunk, hogy a szálloda ablakai alatt egy épületet bontanak le 🙁 ez természetesen nem volt benne a leírásban. Viszont egy ausztrál vagy európai turista sincs az apró szállodában.

Tegnap egy kicsit elmentünk sétálni, azonnal meg is ismerkedtünk egy helyi férfival, akivel jót beszélgettünk, ajánlott nekünk egy helyet az utcán ahol ettünk. Természetesen feljánlotta, hogy másnap szívesen elvisz bennünket egy sziget körüli túrára..és kedvezmenyt is ad az árból. Apropó árak. Itt semminek nincs kiírva az ára, de tényleg. Minden annyiba kerül,amennyiben a felek megállapodnak. Annyira meg nem vagyunk jók benne, meg nem is akarjuk, hogy a helyiek ne keressenek a termekeken. Majd biztos ez is alakul, de egyelőre az a szabályunk,hogy amennyit otthon adnánk valamiért annyit adunk itt is. Ez meg biztosan az előző négy hónap horribilisan drága országainak hatása.

Körbejártuk a kis utcákat és elcsábultunk egy masszázsra…két nagyon helyes indonéz lányka masszírozott meg bennünket..hát azért ez a balinéz masszázs egy kicsit fájdalmas,de nagyon helyesek voltak, ahogy érdeklődtek honnan jövünk, milyen az országunk. Egyikük 25 éves volt, 14 évesen ment férjhez,de elvált. Azt mondta, hogy itt ő ezzel a korral, férj nélkül nagyon kirívónak számít. Még csak két napja vagyunk itt de az állandóan mosolygó emberek, a színek, a kis utcák és templomok elvarázsoltak bennünket. Még nem határoztuk meg ennek az országnak a szagát/illatát,de nemsokára.

Meleg van, az utcák tele vannak robogókkal, nincsnek járdák, úgyhogy gyakorlatilag életveszélyes nem csak az utca egyik oldaláról a másikra átmenni,de sétálni is.

Nemsokára folytatjuk az étel bejegyzéseket…valahol mexikonal sajnos elakadtunk:)