Khaolak – festői szállás
Phuketből busszal mentünk tovább Khao lakba.
Itt fürödtünk először az Andaman – tengerben és Khaolakban való létünket megint a szállásadónk határozta meg. Egy nagyon kedves, idős, német festőnő hívott meg magához minket néhány napra. Csodálatos élete és jelleme van a hölgynek. Reggelihez Mozartot hallgattunk, esténként meg Chang sört ittunk…:) 3 napot töltöttünk itt. Khaolak Thaiföld déli részén,Phang Nga tartományban fekszik. Nagyon szép tengerpartok veszik körbe, és sok vízesés található a közelében.
Egyik nap elmentünk egy kis szigetre, ahova egy helyi csónak vitt át minket és a robogót,mert itt is csak robogóval tudtunk közlekedni.
Láttuk az óvóközpontokat ahova a tsunami elől lehet menekülni.
Sajnos még ezen a gyönyörű kis szigeten is borzalmasan sok szémet van a tengerparton. Ennyi szemetet szedtünk össze nem több, mint 1 perc alatt közvetlenül egy luxusszálloda melletti partszakaszon:
Elmentünk, a fehér homok tengerpartra is, ami igazán szép volt. Alig néhány turista.
Segítettünk a ház körül, ami jó élmény volt..:) Dóri csillagokat festett az utca sarkán álló villanyoszlopra,merrt a nénninek műtötték a lábát és nem tudott a székre állni, Edi pedig fogast szerelt.
Azért egy-két szomorú dolgot itt is láttunk. Ellátogattunk egy teljesen elhagyatott tengerparti részre, ahol szó szerint koral homokban lépkedtünk. Sajnos a tsunami (természetesen) nem csak a házakat, hoteleket tette tönkre, hanem óriási hatással volt a tenger élővilágára is. A Phuket partjait védő koral zátony például teljesen megsemmisült, így a tengerpartot a koral zátony védelme nélkül mossák a hullámok. Amit ebből a turista is észlel, az az, hogy a tenger nem olyan átlátszó, azúr kék, vannak hullámok és a strandolásnál figyelembe kell venni az apály-dagály váltakozásait. Vannak olyan helyek, ahol a partra csak apály idején lehet bemenni.
ilyen óriási korall darabokat találtunk:
De nagyon sok helyes rákocsak is él itt és a homok alatt élő állatok ilyen gyönyörű műalkotásokat hoznak létre a parton:
Egy másik látvány, ami elszomorított bennünket az a gumifák megcsapolása. Persze mi is tudjuk, hogy valamiből ki kell nyerni a kaucsukot,de nagyon szomorú látvány volt egy-egy ilyen megcsapolt, telepített erdő. Ráadásul, aholy szállasadónktól megtudtuk nagyon sok erdővel már nem is foglalkoznak, mert annyira olcsón lehet csak eladni az alapanyagot, hogy a helyiek már nem foglalkoznak vele, inkább elefánt túrákat szerveznek…
Ültetvények lakói:
