Nagarkot: A Himalája hajnala.

Úgy döntöttünk ellátogatunk egy közeli kisvárosba Narayan tanácsára. Tervünk majdnem kudarcba fúlt mert éppen aznap meglehetősen heves tüntetések bontakoztak ki a fővárosban, a tervezett alkotmány okán.. Szóval ellepték az utcákat, több autót gyújtottak fel,és komoly erőkkel vonult ki a rendőrség is. Mi meg csak vártunk, megszeppenve, mint valamely háborús időkben.

Aztán jött a jó hír, hogy elindulhatunk.

Érdekes volt végigmenni a körgyűrűn.. még mindig nagyon sokan voltak kint és gépjármű alig volt, szóval végigrepültünk az úton. De vesztünkre egy kicsit elvétettük az irányt, vagyis rossz utat választottunk, és egy komoly offroad motorkalandban volt részünk, ahol Dórinak elég gyakran kellett leszállnia a motorról és gyalogolni. De legalább szép tájakat és kis falvakat láttunk..:) a gyerekek versenyt futottak velünk /a motorunkkal az erdőben.

Estére megérkeztünk Nagarkotba, s még pont elcsíptük a naplementét egy aranyos kis étteremben, ahol nagyon jót beszélgettünk egy brazil hàzaspàrral.

Megleltük szállásunk is a kedves fogadós segítségével, aztán reggel ott néztük meg a hajnalt..:)

Miután kellemesen megreggeliztünk a teraszon a meleg napfényben, (nem mellesleg a nepáli tejes tea nagyon finom) elindultunk a kilátóhoz. Meg is másztuk, aztán otthon megtudtuk, hogy azért nincs létra, mert az összeomlás veszélye fenyegeti a tornyot…Azért nagyon szép volt.

Nagyon élveztük, hogy egy kicsit kikerültünk a városi szmogból és porfelhőből. A vidék Nepálban csodaszép. És amióta motorral járunk és nálunk van a bukósisak sokkal jobban szeretnek minket. Azt mondják nem turisták vagyunk, mert csak az mer itt motorral menni, aki nepáli és ismeri a viszonyokat. Azóta megveregetik Edy vállát, és sokkal könnyebb alkudozni, ha valamit veszünk…meg akkor is ha nem veszünk. Számtalanszor csak behívtak egy boltba teázni és mondták, hogy nem kell semmit vennünk..látják, helyiek vagyunk. Mindössze ennyi kell ahhoz, hogy turistából helyivé avanzsáljanak Kathmaduban.