Nepál- Kathmandu – villogó fogak – nappali sötétség

Fájdalmas búcsút vettünk a singapúri changi reptértől, ahova a legtöbbször tértünk vissza ezen út során, ahol Zsuzsi várt most minket nagy szeretettel és jó tanácsokkal, és ahol az éjszakánkat töltöttük a földön alva egy elhagyott sarokban..

Aztán másnap Nepál várt minket, s tárt karokkal a keblére ölelt.

Zökkenőmentesen megkaptuk a vízumot, kedvesen fogadtak minket a reptéren, a csomagunk is hiánytalanul megvolt, és még a hotelből is vártak ránk, valóban, nem úgy mint a Cook-szigeteken.

Első körben nagyon tetszik nekünk ez az ország, de bizony Nepál már nagyon Ázsia. Az emberek poros-fekete arcúak, de ha bizalommal tekintünk rájuk akkor ránkvetik villódzó-fehér mosolyukat.

Betonos út az szinte alig van és hát a közlekedést farkastörvények uralják. Reggel nyolctól este 10:30 ig nincs áram sehol, vagy csak elvétve egy-egy órára. Az utcák néhol zsúfolásig megtelnek, és szinte alig lehet haladni. Kicsit szokni kell még ezeket a körülményeket. Dóri úgy nyilatkozott, hogy egyelőre remegne a térde, ha egyedül kéne ebben a városban (és ez a főváros) mászkálnia.

A napjaink most még azzal telnek, hogy sétálgatunk a városban és lassacskán, apró lépésekkel tanuljuk az itteni szabályokat. Hát itt is látunk cifra dolgokat.

Lassítanunk kell tudjuk és most okosan ezt tesszük is. Nagy falat ez a Nepál, de annál sokízűbb.
Elindítottuk az indiai vizumkérelemet is. Reméljük a legjobbakat. Visszaugrottunk egy századot az időben, de azért élvezzük, csak még szokni kell a körülményeket. Viszont amit nagyon élvezünk, az a mosoly, a színek, hogy szinte mindenki hindu, vagy buddhista és a legjobb az étel. Csodálatosan finom és mindenhol van vegetáriánus opció. Csudajó. Mindezt fokozván pedig: szinte mindenhol beszélnek angolul.

Edvárd bölcsességének elvesztése

Jelentjük Edvárd megvált az egyik bölcsességfogától, ami két totálisan álmatlan éjszakát okozott, és egy nagyon durva élményt az első fogorvosi rendelőben, amit találtunk: nem vagyunk benne biztosak, hogy az a kaparó és tükröcske nem járt már vagy 30 másik nepáli szájában.. mindenesetre volt ott egy öngyújtó, amivel remélhetőleg néha megpirítják..:) A rendelőben nem is mertünk képet készíteni,de nem sokban különbözött a kinti látványtól.

A procedúrára már egy másik helyen került sor, ahol sokkal megbízhatóbb higiéniás körülményekre leltünk.