Queenstown -ahol elért minket a távolság – HIÁNYOZTOK
Ez volt utunk egyik legszebb része, hegyek, tavak, hófödte csúcsok, kacsák, vakító fény, fenyvesek, jófej öregek, alpesi utcák a városban, és mi egyszer csak megálltunk az úton, hogy na ennyi. Nem bírunk tovább menni. Itt most alszunk. Hihetelen de lassan 4 hónapnyi út során most először ütött be a fáradtság, de nagyon.. Igaz még nem volt szabad napunk…Kicsit túl sokat terveztünk be talán. De majd Indonéziában pihenünk..:) Szóval vannak olyan faktorok, amik egy ilyen úton nagyon fárasztóak csak felsorolás szintjén: maga az utazás, hol alszonk? ki fogad be ma? hogyan jutunk oda, a legolcsóbb módon? Megéri e stoppolni? Mit nézzünk meg, mit ne? Mennyire lesz fárasztó az aznap esti vendéglátónk? Meddig kell fennmaradni vele? Mikor akar felkelni? Hol mosunk? Megszárad e ha kimosunk? Lesz e internet? Tudunk e időpontot szervezni skypera… Mikor moshatunk végre száraz fogkefével fogat, Mikor eszünk már egy jó főzeléket? Vajon lemondja e az aznap esti couchsurfer és lesz hol aludnunk? Nagyon sok fura, és teljesen más emberhez kell alkalmazkodni a CS miatt, ami nagy kiképzés nekünk minden nap. (hihetetlen milyen toleránsak leszünk hehe) Na igen. szóval csak nagyon ránktört itt, hogy bizony fárasztó ez az út és nagyon HIÁNYOZTOK. na de nem panaaszkodunk.. szépen süt a nap, s gondolunk RÁTOK drága édes emberek, kiket otthon hagytunk de nagyon várunk, hogy újra lássunk.
moszatok és zuzmók, a jégkorszak növényzete egy hűvös völgyben.
Remarkables
Erzsébet Szilágyi
2014.09.08. @ 09:22
Fura kimondani, de sokkal többször gondolok Rátok így, hogy távol vagytok, mint amíg csak 2 metrómegállónyira laktunk egymástól. 🙂 Alig várom, hogy hazagyertek és rengeteg mindent csináljunk és EGYÜNK együtt! Már csak néhány hónap.. 🙂 Élvezzétek minden percét! Sok puszi nektek! Böb