Mennyire lett kerek a nulla? Hulladékmentes beszámoló Balkáni utazásunkról
Most indultunk először hosszabb utazásban hármasban. Mennyire lett hulladékmentes a közel egy hónapos családi utazásunk?
Akkor íme a gyónásunk. 😉
Ez az út jóval kevésbé sikerül hulladékmentesre, mint az előzőek.
Egyrészt, meglepődve tapasztaltuk, hogy mind a négy országban sokkal nehezebb az utcán, piacon zöldséget, gyümölcsöt, sajtot vásárolni, mint amire sok évvel ezelőtti balkáni tapasztalataink alapján számítottunk, másrészt töredelmesen bevalljuk, hogy mi is könnyedebbek és feledékenyebbek voltunk.
Volt, hogy nem volt nálunk saját zsák, de közben meg szerettünk volna a pékségben venni magunknak és Majának valamit. Pár évvel ezelőtt ilyenkor szépen visszafordultunk volna…most nem tettük.
Szinte az egész világon, legalábbis az általunk megismert 52 országban azt tapasztaltuk, hogy a legkönnyebb a hulladékcsökkentés akkor, ha magunknak főzünk,illetve ha megtisztítjuk a csapvizet. Általában ez a legolcsóbb is. Kivéve persze pár ázsiai országot, ahol annyira sok különlegesség van, amit szeretnénk megkóstolni, olyan finomságokat lehet az utcán kapni, hogy nem érdemes főznünk.
Mivel tudtuk, hogy 80%-ban olyan szállásokra megyünk, ahol lesz lehetőségünk főzni ezért egy alap csomaggal indultunk. Ebben volt olaj, liszt, magvak, zabpehely a reggeli kásához, fűszerek, tészta, egy nagy kocka vaj és természetesen két heti adag sajtos tallért is sütöttünk:-). Miután ráleltünk a zöldségesekre, az alábbi pakkal, és a zöldségekkel már egész jól álltunk.
Ha Skopjéban jártok, szuper lelőhely a nagy piac a bazár mögött. Itt fel lehet tankolni bőven mindenféle helyi termékből és kimérve is lehet vásárolni. Máshol viszont nem találtunk ennyire könnyen hasonló lehetőséget:-(.
Mind a négy országban roppant népszerű a burek, vannak külön burekező helyek, ahol rendes tányéron lehet elfogyasztani a frissen sült, ropogós finomságokat. Képzeljétek, itt nem nem csak klasszikus sós túrós, spenótos vagy húsos változatok vannak, még csalánnal töltöttet is kóstoltunk (ez utóbbit barátaink szülei készítették.)
Minden kirándulásra szendvicsekkel, almával, zöldségekkel, sajtos tallérral (amíg kitartott;-) felszerelkezve indultunk el és mikor Maja felébredt megálltunk falatozni valami szép helyen. Vittük magunkkal a szokásos szendvics tárolókat, kicsi dobozokat, amikkel a folpackot, szalvétát és műanyag zacskókat tudtuk kiváltani. A péksütiket, amiknek nem tudtunk ellenállni itt ;-), pul zsákba kértük, így nem lett vajas, olajos a táskánk.
Szebbnál-szebb helyeken falatoztunk.
Na, de a víz kérdés mindig sokakat szokott izgatni a hulladékmentes utazás előadásainokon. (További hulladékcsökkentő praktikáinkról itt találtok egy teljes gyűjteményt:Hulladékcsökkentés otthon és útközben.)
Hogyan váltható ki az a rengeteg PET palack?
Egyrészt sokkal több országban iható a csapvíz, mint gondolnánk. Ennek érdemes utána nézni, és nem csak megszokásból palackos vizet venni, ahogy átlépjük az országhatárt. Ráadásul vannak helyek, ahol még jobb a csapvíz minősége mint nálunk.
Másrészt mi mindig több kulaccsal felszerelkezve indulunk útnak. Itthon is mindig van nálunk minden túrán plusz 1 L víz.
A képen látható úti csomaggal indultunk el Belgràdból. Mindig volt nàlunk szendvics, alma, meg paprika és uborka (most ugyanis épp ez volt a sláger).
Ugyan a víz elvileg iható Szerbiában, Észak-Macedóniában, Albániában* és Montenegróban is, azért biztosabbnak éreztük megtisztítani, főleg most Majával utazva. Az a fura szerkezet ott a 3. kèpeken az örök kísérőnk 10 éve, a Steripen. Ez UV fény segítségével tisztítja meg a vizet.
Pont az utazás előtti napokban kaptunk egy nagyon kedves levelet a Fiók bolttól, akik arra kértek minket teszteljük a 24bottle kulacsokat. Műanyag kulacsaink már nagyon régóta kísérnek minket, nem akartunk tőlük feltétlenül megválni, viszont egyre inkább zavar minket, hogy vajon valóban biztonságos-e műanyagból inni, mi történik az anyaggal, amikor már elfárad, ezerrel süti a nap nyáron, úgyhogy elfogadtuk ezt a kedves felajánlást, mert elvileg örökre szólnak ezek a kulacsok.
Ráadásul nagy örömünkre a Steripen éppen belefér, úgyhogy könnyen meg tudtuk tisztítani vele a vizet.
A 24bottle különlegessége, hogy az alap változat pont olyan könnyű, mint egy PET palack, úgyhogy a súly nem lehet kifogás. Mi két hőtartós változatot választottunk, ezek kicsit nehezebbek, cserében melegen tartották a vizünket (ez sokszor nagyon jól esett), melegben pedig hűvösen, ezt az utóbbi hetekben volt csak alkalmunk tesztelni 
.
.Ami nekünk nagyon tetszett, hogy választható hozzá sport kupak, amit Maja magának is könnyen ki tud nyitni, anyukáknak pedig rengeteg szituációban jön jól az egykezes nyithatóság 
(és nem csak a szoptatás közbeni vízpótlásra, éjszaka félálomban megszomjazva vagy a szülés közbeni ivásra gondolok).
(és nem csak a szoptatás közbeni vízpótlásra, éjszaka félálomban megszomjazva vagy a szülés közbeni ivásra gondolok).Maga az olasz gyártó cég is előre mutató a környezetterhelés csökkentése terén, ugyanis minden egyes palack környezeti terhelését mérik és a gyártásból eredő szennyezés “kiváltására” erdőket telepítenek, amiknek a lokációját a honlapjukon meg is lehet nézni.
Ja, és iszonyatosan szuperek a designok, úgyhogy elég nehéz volt választani.
Meg amúgy is a boltban is mindenféle szépség várt.
*Albániánál láttok egy kis csillagot. Itt ugyanis nem mindenhol iható a víz, főleg nem a városokban. Még a szaga is nagyon rossz volt két helyen is. Azt mondták, hogy azért mert óriási tartályokban tárolják, amikben sokáig áll a víz és nem tudják őket tisztítani, úgyhogy itt vettünk 10 L-es palackos vizet.Viszont másnap felfedeztük Lushinjében, hogy minden nap 11 órakor (megkérdeztük a bácsit, aki árulta) megáll a sarkon egy tartályos autó, ahonnan nagyon olcsón lehet saját palackban tölteni vizet. De több forrásvíz hely is van a hegyekben, sokan viszik ezekről a helyekről a vizet.
Tisztálkodó szereket most is vittünk magunkkal, így egyetlen potenciális, nagy hulladéktermelő csoportunk maradt, ami az eddigi hosszú utazásainknál értelemszerűen nem volt, az a pelenka.
A nagy mosipelenka kérdés!
Muszáj a mosható pelenkának egy külön részt dedikálnunk, mert ahogy mondtuk ez számunkra is egy teljesen új kihívás az utazásaink során.
Már az utazásunk előtt szerettem volna írni legfrissebb pelenkás tapasztalatainkról, mert utoljára Maja 6 hónapos korában írtam összefoglalót róla a blogra. Viszont valahogy nem tudtam, hogy írjak erről a témáról úgy, hogy hasznos legyen számotokra, legyen benne példa, praktikum, de közben ne mondjak el semmi olyan személyeset, aminek Maja nem biztos, hogy örülne pár év múlva.
Úgyhogy, ha nem bánjátok a fenti okból annyira nem mesélek részletekbe menően.
Körülbelül 14-15 hónapos korában érkeztünk egy kis holtpontra a mosható pelenkás lelkesedésünkben.
Egyrészt végig csináltunk egy fél nyarat úgy, hogy nem volt mosógépünk. Vittük-hoztuk a pelenkákat anyukámhoz (aki egy hős, hogy ezt vállalta), másrészt már annyiszor áztak át a ruhák egy nap, hogy az már minden volt csak nem öko.
Na, ekkor találkoztam újra Edinával a Nessie pelenkák megálmodójával, aki a közelemben lakik. Rájöttem, hogy ez egy teljes tudomány, amihez komolyan megfigyelésekre és tesztelésre van szükség.
Tanácsára még jobban figyeltem Maja szokásait (az EC-vel amúgy nagyon, nagyon jól haladtunk, úgyhogy azért elég sok mindent tudtam és már megfigyeltem, de nem vetítettem le a megfigyeléseket a mosható pelenka használatra, a rétegek összeállítására).
Amit megfigyelhettek ti is, ha hasonló problémával küzdötök:
- Melyik napszakban történik az átázást?
- Pontosan hol ázik át a nadrág? (Ez pl. választ ad arra is, hogy gyorsan sokat, lassan, többször keveset pisil-e a gyermek.)
- Mennyire régiek a pelenkák, gumírozás, PUL anyag fáradás, méret?.
Próbálkoztunk, próbálkoztunk a tanácsaival, végül az egyik játszós alkalommal eljött hozzànk és megnézte a pelenka készletünket és azt mondta, hogy le a kalappal, hogy ezzel eddig ilyen kitartóak voltunk:-).
A különböző réteg vastagságok, anyagokkal való kísérletezéseinknek,megfigyeléseknek köszönhetően végül az utazásra a képen látható megbízható pakk lett az útitársunk…meg persze az összecsukható bili.
Vittünk egy csomag olyan belsőt biztonság kedvéért, ami eldobható (elvileg lebomló..de ebben mindig kételkedem pelenka esetén), de legalább nem egy egész pelenkát kell kidobni.
Na, és itt kezdődik a “gyónás” része.
Kb. a út feléig egész jól ment minden, mert tudtunk mosni, nagyjából 1-2 nap alatt meg is száradtak, viszont ahogy egyre többet esett az eső, egyre nagyobb lett a páratartalom a helyeken, ahová mentünk egyszerűen azt éreztük, hogy nem akarjuk, hogy erről szóljon a nyaralás.
Az í-re az tette fel a pontot, mikor az egyik helyen már 2 napja száradó pelenkákat tovább vittük a másik helyre (még a tetrák sem száradtak meg teljesen!) és ott is még 2 nap volt mire megszáradtak. Lezártuk a kérdést. Igen győzött a kényelem. Úgy voltunk vele, hogy az év többi napjában, és amikor tudunk figyelünk erre, de ez most olyan mértékben fogja kellemetlenné tenni az utazásunk egy részét, hogy egyszerűen nem éri meg.
Szóval így jártunk.
A tapasztalatunk, hogy ha egy, vagy maximum két szálláshelyre mentek és rendesen nyári időben, akkor semmi akadálya a mosizásnak, kb. ugyan úgy megy, mint otthon csak lesz egy extra pakkotok az utazásnál. Nem kell tőle tartani.
De egy ilyen road trippen, őszies időben, egy 1,5 évessel (aki már nem annyit pisikél mint egy kisbaba) mi ezt nem tudtuk megugrani. Természetesen a szuperül EC-zőknek* nincs ilyen problémájuk, nyilván az a legkörnyezetbarátabb megoldás.
*EC= elimination communication. Egy gyengéd babagondozási forma, amelynek során a gyermek szülői segítséggel akár újszülött korától a pelenkán kívülre, egy arra megfelelő helyre ürít.
