A gyereknevelési elvek rengetében
A gyerenknevelés nem (mindig) móka és kacagás. Néha nagyon is elveszettnek érezhetjük magunkat szülőként.
Lehet hogy úgy tűni, a mi generációnk ennek a megszállottja. Talán soha ennyiféle gyereknevelésel, táplálással, altatással kapcsolatos webinár, könyv nem árasztott el minket. Ráadásul ezek közül egy csomó ellentmond egymásnak, és mindegyik azt állítja, hogy meg tudja mondani hogy is kell jól csinálni.
Nem hiszem, hogy ez megszállottság, csak egyszerűen szeretnénk máshogy csinálni. Szeretnénk összeegyeztetni a bizalmat, a meglegszívűséget, a szeretetteljes kapcsolódást a korlátokkal és keretekkel, hogy biztos alapjai legyünk a gyermekünknek.
Szeretnénk, ha lenne helye és tere az érzelmei kifejezésének, ha a teste jelzéseit nem nyomná el.
Mi nem akarunk büntettéssel, és főleg nem veréssel fegyelmezni. Szeretnénk, ha a gyermekünk biztonságban érezné magát, ha őszintén el tudná mondani, ha valaki vagy valami bántja. Szeretnénk számára kikötő lenni, ahova visszatérhet, ha öröm vagy bánat éri a nagy világban.
Ez pedig a nehéz helyzetekben alapozódik meg, amikor nem erőszakkal, büntetéssel vagy pusztán tekintéllyel uralunk egy helyzetet (hogy megtanulja a gyerek, hol a helye). Ez viszont nehéz feladat! Mert nem ezt tapasztaltuk (tisztelet a kivételnek) és nem is ezt látjuk magunk körül, hanem könyvekre, kutatásokra, a saját józan ítélő képeségünkre és megérzéseink újraélesztésére tudunk csak támaszkodni.
Ráadásul a külvilág nem ezt támogatja körülöttünk, hanem azt, hogy a gyerek üljön szépen csendben a vonaton, miközben egy csomó inger veszi körbe, ha meg nem így tesz, akkor meg „nevelje már meg a szülője”, „adjon neki néhány atyai pofont” aztán az egész megoldódik.
Ehhez mélyen magunkba kell nézni szülőként, szembe néznem a szörnyeimmel…ez pedig nem könnyű. De reméljük, hogy nekik már egy kicsit könnyebb lesz és hogy én is rengeteget fogok majd tanulni a gyereknevelésről, amikor ő lesz felnőtt.
Pár hónapja megint volt egy ilyen időszak. Mi segített?
Egyrész visszanyúltunk kedvenc könyveinkhez a témában.
Persze, nehogy azt higgyétek, hogy ezeket egyszerre olvastuk el, és bevonulunk a szobába, ezekben keressük a megoldást, ha valami történik. Nem.
Ezek a könyvek nekünk azért jók, mert megerősítenek valamiben, amit intuitívan gondoltunk, de amire nem kaptunk mintát vagy egyszerűen csak tisztába teszi az életkori sajátosságokat (ez azért nagyon fontos, hogy ne várjunk olyat a gyermekeinktől, amire egyszerűen nem képes.) Muníciót adnak 1-1 élesebb helyzetben. Pl.: Eszembe jut egy játék ötlet, mikor tényleg indulni kellene, de a gumicsizma nem akar felkerülni esőben. Volt, amit évekkel a kislányunk születése előtt olvastunk, mert édekel például az egyszerűség és van, ami egészen firss olvasmány élmény.
Másrészt emlékeztetjük magunkat olyan gondolatokra, amik támogatnak. Például:
„A hiszti fehívja a figyelmet arra, hogy a gyerek valamivel küzd.” – Nem, nem neveletlen, nem bosszantani akar (bármennyire is úgy érezzük sokszor).
„Egy gyerek mindennel, amit csinál, kapcsolódni szeretne.” – MINDENNEL!
Emékeztetjük magunkat olyan egyszerű tényekre, amiket sokszor elfelejtünk. Például, hogy a minket körülvevő világ olyan ingergazdag, ami egyszerűen túl sok. Igazából nekünk felnőtteknek is, csak mi már kizárunk egy csomó ingert, és ha túltelitődünk, akkor nem ordítunk vagy fetrendünk a földön, hogy a feszültség kioldódjon a testünkből. Próbáljuk elképzelni, hogy csak az alatt a rövid idő alatt míg egy városban felszàllunk a villamosra, és mondjuk elmegyünk a kedven járszótérre, annyi emberrel, szaggal, hanggal, vizuális ingerre talàlkozott egy gyerek, ami már önmagában fárasztó, és ami még a mi szüleink idejében sem volt ilyen intenzív. Szóval a modern világ nagy része elég nyüzsgő, gyors, és ehhez igazából még a mi idegrendszerünk sem alkalmazkodott, nemhogy egy pici gyereké. Ha hosszabb időt töltötök nem épített környezetben vagy vidéken és megérkeztek a vasútállomásra egy nagy városba, akkor ezt elég jól lehet érzékelni. Talán veletek is előfordult, hogy ráeszméltetek mennyire nem tűnt fel a nyüzsgés, lehet, hogy egy idő után már zavaró sem volt, mikor hosszab ideig éltetek városban.
Ezek mellett.
Én imádok workshopokra és tréningekre járni (ha lehetne abból élnék, hogy különböző témájú workshopokra járok…ha tudok ilyen álom munkát, ne tartsátok magatokba), ezért tavaly részt vettem Füstös Móni Pozitív fegyelmezés workshopján. Nagyon sok eszközt adott át, tömény nap volt és nagyon felvértezve mentem haza, ki is tartott a lelkesedés, viszont a fent említett fordulatkor pár hónappal később azt éreztem, most valami támogatás kell.
Így jutottam el az online kurzusához, ami a workshop körülbelüli öszefoglalója, viszont bármikor elő tudjuk venni, amikor támogatásra van szükségünk.
Mert igazából a lényeg, hogy mi magunk, szülőként fel tudjuk venni egy másik nézőpontot, kapjunk egy újabba adag lendületet.
Ez itt egy szívbéli ajánlás, nem reklám. Azért osztom meg, mert hátha ti is érzitek magatokat így néha, az igen tömény Pozitív fegyelmezés könyv meg ott csücsül a polcon, mert nincs időtök elolvasni.
Íme a mi kedvenc gyereknevelést támogató könyveink
Egyszerűbb gyermekkor – Kim John Payne
Számomra nehezen olvasható élvezettel, sok-sok ismétlés van benne, de abszolút alap olvasmány a szemlélet miatt. Paine egy teljesen új mozgalmat indított a szülők között, akik nyugodt(abb) gyermekkort szeretnének biztosítani gyermekeiknek ebben a nyüzsgő, gyors, ingerekkel teli világban. A szerző a ritmus fontosságától, a zsilipelő időn át a túlingerlésig számos problémát és megoldást sorakoztat fel.
Szintén a szerző tollából:
Melegszívű fegyelmezés és Magunkat neveljük
Utóbbinak már a címe is beszédes és abszolút alátámasztja, amit én a gyereknevelésből eddigi rövidke anyai ‘karrierem’ alatt megtapasztaltam. A gyereknevelés igazából tényleg magunk fejlesztéséről, a saját korlátainkkal, szörnyeinkkel való szembenézésről szól, a magunk neveléséről és nem a gyerekéről. Számomra ez a két könyv olvasásra is jóval élvezetesebb volt, mint a szerző első könyve.
Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket? A gyereknevelés elfeledett ősi módszere – Michaeleen Doucleff
Ha a címet olvasva úgy érzed, ezt aztán tuti nem emelnéd le a polcról, akkor ezzel nem vagy egyedül. A címe kicsit szerencsétlen, mert a könyv jóval több egy újabb tanácsadó könyvnél. Nagyon ritka ugyanis, hogy ebben a témában ne európai vagy amerikai társadalomból vette példákat olvassunk. Michaeleen természeti népek gyereknevelési módszereiből vett gyakorlati példákat sorakoztat fel. Egy igazi kincs. Modern párj a sorban következő csodás könyvnek.
Az elveszetett boldogság nyomában – Jean Liedloff
Az eredeti könyv 50 éve jelent meg. Egy fiatal amerikai felkeresi a vennezuelai dzsungelben élő indiánokat. Azt kutatja, hogy vajon miért annyira bolog az életük. A náluk tölött 2,5 év alatt arra jut, hogy a válasz a csecsemőkkel és a gyermekekkel való bánásmódban rejlik. Hogy bánnak a gyerekekkel? Ezt a titkot fedi fel a könyv.
A család ereje – Dr. Máté Gábor és Dr. Gordon Naufeld
A könyv egyszes részeit szinte annyira megredítő volt olvasná számomra, mint a Legyek urát az egyetemen. A szerzők arra világítanak rá, hogy egy olyan korban élünk, ahol a kortársak (a technológiának köszönhetően is) egyre inkább átveszik a szülők szerepét és hogy ennek milyen következményei vannak. Nem szabad elvesztenünk a kapcsolatot gyermekeinkkel, bármilyne korúak is legyenek.
Játékos nevelés – Lawrence J. Cohen
A könyv arra hoz praktikus és jól érthető példákat, hogy a közös játék mennyire fontos gyermekünk megértésében, a hozzá való kapcsolódásban. Sokszor alul értékeljük a játék szerepét, pedig nagy segítség lehet egy szituációban, amikor a következő lépés lehet, hogy épp a kiabálás lenne.
(Van egy apuk az instagrammon, aki a játékosítás nagymestere, érdemes megnézni a videóit: Darius Ryan Kadem
Pozitív fegyelmezés – Jane Nelsen
Ha azt gondolnád, hogy ez megint valami szabad, „liberális” nevelési módszer, ami majd kitermeli a jó sok „neveletlen” gyereket, mert azt mondja, hogy sem büntetésnek, sem klasszikus jutalmazásnak nincs helye a gyereknevelésben, akkor mindenképp olvasd el a könyvet. A gondolat, ami mindig a fejemben cseng a könyvből, hogy a gyerek minden (!!) cselekedetével két dolgot szeretne: kapcsolódni és kompetensnek érezni magát. Ez alapvetően változtatta meg a „hisztihez” , ellenálláshoz való szülői hozzáállásomat.
Ehhez kapcsolódik még egy szerintem szuperangol nyelvű mini kurzus. Igazából egy részekre szedett ebook, ami nem csak azért és akkor ajánlok, ha sokat kiabálsz a gyermekeddel.
Ehhez a témához kapcsolódik még egy szerintem szuperangol nyelvű mini kurzus. Igazából egy részekre szedett ebook, ami nem csak azért, és akkor ajánlok, ha sokat kiabálsz a gyermekeddel. (Én sem ordítok vele, de elég sok aha élményem volt az olvasása közben és tartalmaz munkafüzet is, ami segíthez felfedezni, hogy mikor, milyen helyzetek váltanak ki belőled vagy/és a gyermekedből olyan reakciót, ami változtatni szeretnél.) Ez a The 28-Day No-Yelling Parenting Challenge . Szintén nem reklám ez sem, csak szívbéli ajánlás.
Gyereknevelés dán módra – J.J Alexander és I.D Sandhal
Egészen addig, amíg amíg szülő nem lettem a dán kultúra iránt, még szenvedélyes Kierkegaard kutató tanárom hatására sem éreztem különös hívást. Viszont, ahogy ezt a könyvet elolvastam, majd elkezdtem olyan oldalakat követni, mint a The danish way elhatároztam, hogy egyszer az életemben szeretnék a családommal egy kis időt valahogy, valamilyen módon Dániában tölteni, hogy a könyvben leírtakat a saját bőrömös is megtapasztalhassam. A szerzők arra keresik a választ, hogy vajon miért Dánia a világ egyik legboldogabb országa? A válasz pedig (kísértetiesen hasonló a fenti Liedlofféhoz) abban rejlik, ahogyan a gyerekeiket nevelik.
Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje – Joana Faber és Julie King
Elég jó referencia, amikor egy gyereknevelési könyv úgy kezdődik, hogy a szerző az édesanyja által írt nagysikerű könyv folytatását írja meg. A könyv telis tele van olyan gyakorlati példákkal, helyzetekkel, amelyekket sokan akár egy az egyben átéltünk. Segít örömtelivé tenni a mindennapokat. Sokáig kerestem ezt a könyvet és most pár hete újra kiadták!
Montessori Tipegő – Simone Davies
Nagyon népszerűek maganapjás az ilyen-olyan fejlesztő eszközök és Maria Montessori szemléletmódjából leginkább az ismert, amikor egy könyvesboltban vagy Lidlben rá írják egy játékra, hogy montessori (típusú). Igazából a gyerekeknek általában semmilyen speciális fejlesztő játékra nincs szükségük. Nem is az eszközök miatt érdekes ez a könyv sem, hanem a szemlélet miatt, hogy egyszerűbb teret alakítsunk, amiben a gyerekek képesek a koruknak és képességeiknek megfelelően önálló cselekedetekre.
Olyan kevés tárgyat tartalmazó, átlátható teret alakítsunk ki számunkra, amiben könnyen eligazodnak, olyan eszközöket adjunk nekik, amiket valóban tudnak használni és ezek a mi saját gyerekeinkről szóló megfigyelésünkön alapuljanak (ne azért vegyünk meg bármit is, mert olyan játék minden gyereknek kell, sőt igazából ha érdekli őket valami, ki fogják találni, hogyan keressenek hozzá eszközöket.) Mi például vettünk egy kis gereblyét Majának, mert amikor a kertbe voltunk folyamatosan a nagy gereblyével játszott. Amivel persze a fejét is beverte, nekünk is szükségunk volt rá és persze nem mindig akarta vissza adni . Ezért kapot egy pont olyat mint a miénk, csak a méretében.
Egyszerűbb gyermeknevelés, boldogabb gyermekkor – Denaye Barahona
Egy viszonylag új könyv és nagyjából az összes fenti könyvnek egy kivonatának nevezném. Nem amolyan összemazsolázás, hanem a szerző saját családján keresztül mutatja be, hogyan alakítottak ki haromónikus otthont és otthoni légkört és hogyan engedték el a tökéletes szülőség ideáját.
Van benne egy kis otthoni egyszerűsítés montessori módra, a fegyelmezéstől a tápláláson át mindent érint. Ami nagyon jó a könyvben, hogy csodás a szerkesztése. Átlátható és olyan olvasni, mintha inkább egy magazint lapozgatnánk.
– Amanda Blake Soule
Egy kicsit kaukktojások, nem csak azért mert magyarul nem elérhetőek, hanem egy kicsit túlmutatnak a klasszikus gyerekenevelési könyvek kategórián. Átvezet ahhozna témához, amivel mostanában kezdtem el foglalkozni. Ahhoz, hogyan lehet egy egyszerűbb, a természet ritmusát és az évszakok váltakozását követő családi ritmus kialakítani.
