Kínára készülve
A többi Bangkoki napunkon még egy nagyon fontos elintézni valónk akadt: a Kínai vízum. Eredetileg úgy terveztük, hogy Hong Kongban jelentkezünk vízumért, de kiderítettük, hogy a kiállítástól számítva 3 hónapon belül lehet belépni 30 napra, kedves szállásadónk pedig nem bánta, hogy egy nappal tovább maradunk nála. Itt Bangkokban olcsóbb is volt a jelnetkezés, így 8.00-ra oda is mentünk sorba állni a vízum iroda elé. Már sokan ültek a lépcsőn mire odaértünk…mi is beültünk.
9-kor kinyitott a hivatal, további sorbanállás sorszámért és formanyomtatványért…szerencsére Dóri talált egy nagyon jó fórumot, ahol leírták kitől, mit kértek a vízumhoz a hivatalban. Minden lehetséges papírral felvértezve vártuk, hogy az ablakhoz jussunk.
Az egyik legfontosabb, hogy legyen útitervünk (persze még fogalmunk sem volt hol, kinél szállunk meg és pontosan hova fogunk menni) de készítettünk egy „pontos” útitervet, foglaltunk szállásokat a bookingon, ezeknek a visszaigazolását kinyomtattuk és tényleg rá is kérdeztek arra az egy-két napra, ami enm volt lefedve szállással, hogy hol leszünk. Mondtuk, hogy ott éjszakai vonatra szállunk majd. Majd mikor visszakaptuk az útleveleinket a vízummal, szépen lemondtuk a szállásokat teljesen ingyen a bookingon (ezért fontos, hogy olyan szállást foglaljatok be, ami lemondható ingyenesen.)
A legfontosabb, hogy mindenre legyen válaszotok.
Sok rosszat olvastunk a Bangkoki vízum ügyintézésről, úgyhogy egy kicsit aggódtunk minden meg van-e. Végül kb. fél óra múlva sorra is kerültünk, ami nagyon gyorsnak számít.
Kiderült azért haladt ilyen gyorsan a sor, mert mindenkitől kértek még valami hiánypótlást…aztán mindenki vissza áll a sorba. Tőlünk is kértek egy extra iratot. Lementünk egy közeli internet kávézóba és készítettünk egy „hivatalos” alkamazotti igazolást Edvárdnak, amit ő maga írt alá, magának..vicces. De elfogadták, aztán egy kis idő múlva megkaptuk a rózsaszín cetlit, hogy négy nap múlva átvehetjük az útlevelünket. A hivatalban óriási lárma, egy csomó nyelv keveredése. A vízum ügynökségek emberei 40-50 db útlevéllel..jó, hogy nem elénk álltak a sorba.
Ezután Edvárd nagy örömére 🙂 elmentünk Dél-Kelet Ázsia legnagyobb piacára a Chatuchakra. Itt aztán mindent lehet kapni, 63 hektáron…és tényleg nem kínai gagyit, hanem kézműves termékeket, thai ételeket, zöldséget, gyümölcsöt, ruhát, ékszert, használt cipőt, dekorációt, lehet lábat masszíroztatni, sós limonádét inni (de komolyan) de a kedvenc árunk a valódira megszólalásig hasonlító műanyag gyümölcsös pult és a hamisított könyvek szekció.
Minden könyvet lehet itt kapni, lonely planet fénymásolatot, national geographicot, képregényt..amit csak akar az ember. Egy kicsit nehéz ugyan megtalálni, mert a polcokon egymás mögött négy sorban porosodnak a könyvek,de azért sikerült egy Kína útikönyvet beszereznünk…ráadásul eredetit.
Egy másik nap igazi vegetáriánus ételre vágyva az Indiai utca keresésére indultunk, ami valahol a Kínai negyed közepén helyezkedett el (persze senki nem tudta pontosan hol). Hú, hát nem semmi…egy kicsit megrémített bennünket már ez a kis kína is. Szmog, árusok, rengeteg ember és autó, ételek, amiről jobb ha nem is tudjuk miből készültek, borzalmas szagok, zaj, kiabálás…..reméljük azért ez egy nagyon koncentrált kínai élmény és azért nem egész kína ilyen…de nemsokára meglátjuk.
