Kína – első lépések.
Hongkongból megérkeztünk MRT-vel a határhoz. Itt Ázsiában így hívják a metrót. És hát kicsit izgulva elindultunk a határ felé..Mégiscsak Kína! Hát ilyen gyors és zökkenőmentes határátlépésünk talán még nem is volt. Szóval ott voltunk Shenzenben, amire a jegyeladó néni még Hongkongban azt mondta, hogy az egy picike város, és nincs ott semmi.
Hát itt van, ilyen a picike:
Találtunk egy Walmartot, meg láttunk Starbucksot, meg Mekit, meg KFC-t szóval elkezdtünk gyanakodni, hogy mennyire súlyos és sűrűn szőtt itt a vasfüggöny… Nem annyira.
Na persze nem gondoltuk, hogy a kommunizmusról alkotott egészen más képünkkel találkozunk itt, de mégis valahol megdöbbentett.
Csak a hülye google blokkjuk van, amivel megnehezítik itt nekünk az eligazodást. Meg a kapcsolattartást az otthoniakkal.
Ami viszont kedves volt számunkra, hogy az állomásról kijőve egy fiatal lánytól kértünk útbaigazítást, és azonnal felírta egy cetlire, hogy mit érdemes Kínában…:enni, látni, kipróbálni..:)
Nagyon ügyesen beszélt csak alig értett meg bennünket. A mondatok ott voltak a fejében, de a nyelvi flexibilitás még nem. Ezt amúgy mindenfelé tapasztaljuk Kínában. Amit még itt láttunk és úúú:
A kínai pelus
Mitől kínai? Hogy nincs. Úgy oldják meg, hogy a totyogós gyerekeknek a feneküknél ki van vágva a gatya. Rendesen kabát, sál van rajtuk ebben a hidegben, de a fenekük az kivan. Eszméletlen. És leülnek így mindenhová és el is végzik a dolgukat egy egyszerű guggolással. (UDPATE: ez azért elég zero waste megoldás:-))
Vonatút Guilin felé
No később felültünk az éjszakai vonatra. Ágyszomszédaink itt is nagyon kedvesek és érdeklődőek voltak. Egy valaki tudott is egy kicsit angolul. Ő fordított a többieknek. Megkínáltak még mogyoróval is.
Viszont itt már elkezdtünk valamit tapasztalni Kína „sötét” oldalából, az hogy itt mennyire minden a munkáról, pénzről, anyagban való gondolkodásról szól.
Az emberek nem mosolyognak. Koncentrálnak a pénzkeresésre.
Na jó nem mindenki. De volt egy napunk amikor azt hittük, itt nem tudnak mosolyogni. Azóta már több száz mosolyt bezsebeltünk.
Na de mi is volt az a bizonyos szituáció? Félúton megérkezett egy idősebb pár a mi alvórészünkbe, és a nőnemű véletlen belerúgott a tálkába amiben a mogyoróhéj volt, ami a földön volt. Egy kicsit kiborult. Erre Ő az egészet berugdalta az ágy alá, és mint egy munkagép úgy csörtetett ott köztünk, és foglalta el a neki kijáró helyet, bepasszírozta az instant nudliját és már aludt is. Megnyugvásunkra nem csak mi döbbentünk meg, hanem a többi kínai útitársunk is.
Hajnalban megérkeztünk Guilinbe.
Hajnalban nem szabad megérkezni Guilinben. Sem más idegen kínai városba. Főleg ha az ember egész éjjel vonatozik, és nem piheni ki magát.
Igazából így semmilyen idegen helyre nem jó megérkezni. Hajnali 4-kor egy fura konténerben hagytuk a nagyobb táskánkat. Mivel egyáltalán nem tűnt biztonságoknak a hely, ezért az értékeinket magunkkal vittük.
Kár volt:-(. Dóri a féltve őrzött ékszeres táskáját is áttette a kis hátizsákba. Később reménykedve tértünk vissza a konténerhez, hogy ezt mozdulatot csak meg akarta tenni félálomban és a zsákocska mégis a nagy táskában maradt. Sajnos nem:(.
Ugyanis az történt, hogy a fáradtságtól nem voltunk elég körültekintőek és éberek és egy zsebes elkezdte fosztogatni táskáinkat. Úgy igazán, olyan settenkedő, vállát felhúzós, félig guggolós módon, ahogy azt a képregényekben látni. Még hetekig Dóri szemei előtt lebegett a kép.
Szerencsére Dóri észrevette, amikor Edy táskájához fordult, ahol minden fontos értékünket tartottuk (pénz,útlevél, iratok). De addigra már kiemelte Dóri táskájából az ékszeres tasakot. Ami nem volt nagy érték neki, pénzben nem sok, de annál fontosabb volt nekünk, amiket az út során gyűjtögettünk, kedves helyekről, csodás emberektől és ebben volt Dóri jegygyűrűje is. Így már mindkét pár gyűrűnknek nyoma veszett. (A másikat Edvárd vesztette el, még New Yorkban). És akkor nem is vettük észre, mert vissza is húzta a cipzárt. Nagyon szomorúak voltunk napokig…:( Reggel még körbejártuk a városkát egy kicsit, próbáltunk ruhát venni a hideg ellen.
Megdöbbenésünkre itt Kínában a kínai cuccok drágák. De nagyon. Annyira, hogy először azt hittük, hogy elnéztünk egy nullát a pénzváltásnál és biztosan rosszul számolunk. Ráadásul sokkal silányabbak, mint nálunk. Úgy általában minden sokkal drágább, mint vártuk. Később megtudtuk egy kanadai embertől, hogy bizony itt évente duplázódnak az árak.
Jó volt látni a hajnali parkot a tó körül, ahogy az emberek kezdik a reggelt, futással, mozgással, tornával, tai chivel.
