Kathmandu – magas házak falvacskája
Úgy hozta a jó sors, hogy megint egy csodálatos családnál kötöttünk ki itt Khatmanduban. De még mielőtt ideérnénk, meséljünk a Thamelben töltött napokról.
Thamel, Kathmandu belvárosa
Miután a kedves fogorvos megszabadított minket némi pénztől, Edvárdot a fájdalmától és egy bölcsességfogától útra keltünk a Thamel közelében található egyik Durban tér felé.
Ezekről a típusú terekről azt kell tudni, hogy a város életének apró kis csakrái. Itt piacoztak és piacoznak a mai napig is, itt vannak a templomok, itt voltak a gyülekezőhelyek. És most itt vámolják a turistákat, mert ha be akarsz menni ide akkor 2300 ft-nak megfelelő rúpiát kell kiperkálni. Tekinve azt,hogy egy közepesen jó étteremben 300 ft egy bőséges tál étel, ez az összeg azért elég magas. Ennek okán most el is első körben elkerültük a belépős zónákat és helyette tettünk egy nagy kört a tér szélén és egy kicsit megismertük a város nem turistáknak szánt arcát.
Azért a szegénység tapintható itt, s meglehetősen sok a koldus, de mégsem teszi komorrá a képet ez az érzés. És nem az ezerszínű házfalak az okai a komorság távolmaradásának. Sokkal inkább az, hogy az emberekben van valamely természetes könnyedség és nyitottság. Dolgoznak keményen, de nem szakadnak bele, koplalnak is ha úgy van, de azért nagyon kevesen éheznek igazán. Hinduk és buddhisták. Számukra a sorscsapás az nem egy letaglózó fordulat az életben, hanem egy intés a karmától, előző életüktől, s egyben lehetőség a létrán feljebb haladásra. Itt mindez nem puszta frázis, hanem megélt valóság.
Thamel után átmentünk új szállásadónkhoz, aki Khatmandu északnyugati részén lakik, a külvárosban, de lényegében egy faluban, ami negyed óra Thameltől.
Kathmandu külvárosában leltünk otthonra
