Ahmedabad – pihenő a jövőben.

Ahmedabadban, oly szerencsében volt részünk, hogy egy nagyon különleges helyen fogadtak be minket. Már többször említettük, hogy az emberek akikkel vagyunk, akik befogadnak minket, sokszor megtízszerezik az élményt. Így volt ez most, Ahmedabadban is, Bandish és barátainak társaságában. Egy meglehetősen új és frekventált helyen lakik az ügyvéd úr, és sosem üres a háza, sosem konganak a falak. 3-an laknak ott, de mindig átjönnek hozzájuk barátok, s elég gyakran járnak ott Couchsurferek is. Nagy örömünkre ők is imádnak társasozni, szóval megint tanultunk pár új dolgot..:)
Egy este pedig krumplifőzeléket készítettünk bundás keynérrel. Annak ellenére, hogy nem volt pirospaprika, így valami piros indiai fűszerkeveréket tettünk bele, vöröshagyma helyett pedig lilahagyma került bele egészen jól sikerült, egyetlen baj volt vele: kevés volt. Sikerült Dórinak lenyűgöznie indiaiakat a magyar konyhával. 🙂

Első utunk Gandhi Ashramjába vezetett, ahol remgeteget tudtunk meg életéről, munkásságáról. Nem véletlen, hogy India ezen állama, Gujarat az egyetlen olyan állam ahol tiltott az alkohol fogyasztás és az ember nagyon nehezen talál olyan éttermet ahol húst vagy tojást  szolgálnak fel. Nekünk mondjuk ez a kánaán:-) Kár,hogy a Gandhi által felállított életvezetes szabályokból kb, ennyi formaság maradt meg. Bár… Az a riksa vezető volt az egyetlen,aki idehozott minket, aki végül nem vert át és a km óra alapján számolt el velünk.  Azért mégiscsak lehet a helynek valami szelleme.

Egyik reggel elmentünk egy vezetett túrára az óvárosba. A templomtól a mecsetig címmel futott..:) ez volt az első alkalom, hogy így néztünk meg egy várost, és bizony megérte.

Sok olyan kis apróságra hívta fel a figyelmünket a túravezető, és olyan helyekre kalauzolt minket, amit egyedül nagyon nehéz lett volna megtalálni. Az óváros 600 kis közösségből áll, akiket fal és egy őrrel ellátott kapu válszt el egymástól. Mindegyik közösségnek mások a szertartásai, vallása, étkezési szokásai…stb. Jól megélnek itt egymás mellett a mai napig a különböző kasztba tartozó muszlimok, himduk buddhisták, keresztények és ezen vallások minden kisebb vallásra szakadt követői. A 600 közösségnek összesen 1260 temploma van.
Kedvencünk a madárpózna volt, amiket azért építenek, mert régen erdő volt a város helyén és ezekkel a madárházakkal kárpótolják a régi lakókat és fa helyett ezzel csalogatják be őket a városfalon belülre.  Meg persze etetik is őket. SIC!

Az épületek éppen azért mennyi féle nép él itt nagyon eklektikusak. Van itt himdu templom az európai építészetből ismert anygalokkal és kínai sárkány motívummalmdíszített erkély, de angol típusú téglaház is, mindez egy utcában.

Ellátogattunk még az egyetemi körzetbe is, ahol megnéztük a filozófiafakultást, és egy kicsit a könyvtárba is beültünk olvasni.. Hát nem semmi élmény volt. A tanszéken egy tanár van és minden tárgyat ő tanít a 10 diáknak.
Megnéztük még a művészeti negyedet is az egyetemen belül. Ez a rész tetszett legjobban, és ez volt a legjobban karbantartva. A modern indiai művészet egészen megkapó, bár ahogy láttuk nagyon sok külföldi dolgozik az egyetemen, szóval az inspiráció nem csak hazai.