Első hosszabb anya-lánya utazásunk. Comói-tó, vonatok és váratlan helyzetek.
Kissé rendhagyó módon számolok be az első hosszabb anya-lánya utazásunkról. Láttok itt kérdéseket. Ugyanis az utazás után kitettem a social média oldalamon storyba, hogy mi az, amire kíváncsiak vagytok, és a következő kérdések köré rendeződtek a kérdések. Ezekre is válaszolok ebben a bejegyzésben.
Miért pont a Comói-tó?
Szerettem volna hegyek között lenni, de valahol könnyen megközelíthető helyen, de mégicsak kicsit más kultúrában. Kifejezetten olyan helyet kerestem, ahol vonattal és busszal könnyen tudunk közlekedni, ahol vannak rövidebb túrák, amiket a szerint választhatok ki, hogy épp mik Maja igényei. A helyszín választás pedig ebből a szempontból tökéletes volt.
Régen simán mentem hajnali, késő éjszakai vonattal, busszal, repülővel, most az is szempont volt, hogy normál időben induljunk és érkezzünk meg a szállásra, így Milánóban landoltunk, innen egy átszállással elég kényelmesen el lehet jutni vonattal a como-i tóhoz, aminek a környékén szintén kényelmesen lehet közlekedni vonattal (csak eléggé tudni kell mikor, mert volt egy vonat, amire alig fértünk föl…de erről kicsit később).
úti elemózsiánk
Az útvonalunk Olaszországban – Lecco, Varenna, Bellagio és Bellano
Mi Leccoban szálltunk meg az első napokban. Innen csillagtúrázunk Varennaba, Bellagio-ba (hajóval), és Bellanoba.
A tervek között szerepelt, hogy felmegyünk a Piani d’Erna-ra, ahova megy felvonó (ezt mindketten nagyon szeretjük és a környéken számos helyen van lehetőség felvonózni), de épp karbantartás miatt zárva volt. Illetve egy kicsit messzebb, de van egy Sentiero Spirito Del Bosco mese ösvény is, ahova, ha nem lett volna beteg Maja, elmegyünk. De biztos vagyok benne, hogy nem utolsó alkalommal jártunk itt.
Lecco-ból Calolziocortébe mentünk Servas szállásadó néninkhez, Desirée-hez. Nála töltöttünk három napot, majd Bergamóba mentünk. Innen indultunk haza.
(Ez a reptér jóval közelebb van a Como-i tóhoz csak jelenleg nem közlekednek vonatok Bergamóból, hanem át kell szállni buszra, ezt pedig egy esti érkezéssel nem kockáztattam.)
Varenából indulnak a hajók reggel a Comoi-tó körüli kis településekre. Mi most csak Bellagióba mentünk át, nem akartam túlterhelni Maját. A kompra várakozva ilyen játszótéren lehet múlatni az időt, bár önmagában elég izgalmas, ahogy jönnek-menek a kompok.
Servas vendégként utazni – amikor az utazás otthonossá válik
Erről mindig többen szoktatok kérdezni, és minden utazásnál a fénypontja az utunknak, úgyhogy most egy hosszabb részt szentelek annak, hogy miért is olyan jó Servassal vagy akár Couchsurfinggel utazni. (Bár a kettő között jó pár különbség van.)
Hihetetlen milyen helyekre tudunk eljutni, ha helyiekkel vagyunk. Magamtól tuti nem találtam volna rá Calorziocorte mellett a képen látható folyópartra. Pedig ide, az Adda folyó partjára járnak a helyiek andalogni, kutyát sétáltatni, játszóterezni és itt megy az a bicikli út is, amin egészen Milánóig vagy a Comói.tó északi sarkáig el lehet tekerni.
Az Adna folyó mentén található a Leonardo da Vinci által tervezettnek tulajdonított egyedi, motor nélküli komp (Traghetto Leonardesco) is, ami ma is közlekedik. Sajnos mi egy perccel késtük le az utolsó átkelést:-(.
Mikor megérkezünk valaki otthonába az egy egészen különleges érzés. Amikor egy „idegen” azonnal a barátunk lesz és tényleg olyan,mintha mindig ismertük volna egymást.
Az a nyitottság és szeretet, amivel az otthonukba fogadott minket szinte kivétel nélkül mindenki a Servason vagy a Couch Surfingen keresztül egy egészen más dimenzóba helyezi az utazást.
Olyan mintha azonnal egy kicsit otthon lennél az adott országban. A szomszédok szóba elegyednek velünk, kedvesen mosolyognak, a szomszéd kisfiú játékpajtás lesz.
Ráadásul most kifejezetten jó volt „otthon” lenni, vagy megteremteni egy kicsit az otthon, mert húsvétkor utaztunk. Így tudtunk a néninél tojást festeni, -keresni a kertben, reggelire palacsintàt sütni, kártyàzni, piknikezni a folyóparton.
a néni előbányászott nekünk pár régi játékot
Egy igazi közösségi alapítású „társasházban” laktunk. Közösen vették meg a lakók a területet, építkeztek és mindekinek van egy három lépcsős kis kertje, ahol bármit termeszthet.
A tojás keresésre készültem már előre itthon, vittem a kis fém tojásainkat, ebbe kerültek meglepetések (pl: óriás eper, mert itt már lehetett kapni.) Ráadásul volt két cica, Maja nagy örömére.
És, hogy milyen egy ilyen tág közösség részének lenni, arra talán választ ad az a kis anekdota?
Leszàlltunk a vonatról Calolziocorte Olginate àllomáson Majával, ahova a néni jött értünk, akivel még sosem találkoztunk. Bementünk a vàróba, ahol egy másik kedvesen mosolygó néni ült.
Pakolásztunk és beszèlgettünk, mire a néni megkérdezte, hogy milyen nyelven beszélünk.
Mondtam, hogy magyarul.
Erre ő: Nem ti vagytok Desirée vendégei?
Mondtam, hogy de, ismeri?
Nevetve mondta, hogy tőle kapta kölcsön az autós gyerekülést Maja, hogy tudjon minket autóval is fuvarozni.
Tényleg nagyon kicsi a világ jó emberek körül.
Igazi Servas közösség van itt a környéken.
Ugyan tudom, hogy vannak akik szívesebben találkoznak fiatalabb korosztállyal és a Servas rendszerében az átlag életkor inkább 50-60+os, annyira üdítő olyan 60,70+ korosztàllyal találkozni, akik ennyire nyitottak, életteliek, mint akiket az elmúlt 10-15 èvben ismertem meg Servason (és amúgy Couch Surfingen) keresztül.
Nagyon örülnek, ha fiatalodik a közösség, úgyhogy hajrá a csatlakozáshoz, ha érzitek a hívást egy másfajta utazás megtapasztalására.
Persze van benne mindig egy kis lutri. Nem ismered, akihez mész, nem tudod milyen lesz a otthona, ha ez diszkomfortot okoz, akkor persze egy kicsit több bátorság kell belevágni.
Ha viszont megjött a kedvetek hozzá, itt tudtok olvasni róla:servas.org
Vonatozás gyerekkel Olaszországban – amit jó előre tudni
4 éves kortól kell jegyet venni gyerekeknek is, általában 50%-os, de ha előre regisztráltok a Io Viaggio in Famiglia programba (kicsit trükkös a kitöltés, azoknak akik nem beszélnek olaszul) és kinyomtatok egy pdf-ben kapott kis kártyát, akkor 14 éven aluli gyerek utazhat veletek ingyen a Trenord bármelyik járatán, a városi buszokon és még a Bergamo-i siklón is.
Amit érdemes figyelembe venni: ünnepnapokon és környékükön ez a vonal roppant népszerű. Mivel Maja korán kelt ezért mi már a 8-kor a vonaton ültünk Varena felé, így fel sem tűnt, hogy itt egyébként tömeg szokott lenni.
Már csak a visszafele tartó vonatot várva láttuk, ahogy szó szerint hömpölyög a tömeg a városba, innen indulnak ugyanis a népszerű hajó és komp utak.
Harmad nap viszont, mivel el kellett hagynunk a szállást, összepakolni, gyógyszertárba menni (amíg még nyitva vannak) és le kellett adnunk az egyik hátizsákunkat is, ami nem volt éppen egyszerű menet, mert hiába foglaltam le online, a hely ahol le kellett volna adnunk, nem volt nyitva, csak ezt az applikáció nem tudta, úgyhogy új helyet kellett keresnünk.
Szumma szummárum, 10 óra körüli vonattal mentünk Bellanoba, és a késve érkezett vonaton olyan tömeg volt, mint egy Mexikó városi metrón csúcsidőben. Már kezdtem is elengedni, hogy ide beszállunk, mert nem akarok egy gyerekkel így utazni, de megláttam, hogy (szokás szerint…a rutin és az évek) mindenki az ajtóban tömörül, úgyhogy az anyai erőmet felöltve, átverekedtem magunkat a tömegen és még ülőhelyünk is volt fentebb.
Mi történik, ha a gyerek megbetegszik utazás közben?
Alapvetően azt mondanám, hogy ahogy otthon sem rángatom el betegen a gyereket sehova, utazni sem mennék vele. Na, de mi van, ha ez utazás közben történik meg?
Lelassulunk, és annyit pihenünk a szálláson amennyit lehet, de hazudnék, ha nem lett volna egy csomószor bűntudatom és ne vádoltam volna magam, hogy minek rángattam el ide, sőt ne néztem volna meg a jegyeket, hogy haza tudunk-e előbb menni.
De tény, hogy bárhol bármikor elkaphatnak valamit a gyerekek, és ugyan fel voltam szerelkezve az alapcsomagunkkal, amivel kúrálni szoktam, de sem inhalátor, sem Bioptron lámpa és az egyéb eszközeink nem voltak elérhetőek.
Módosítottam minden tervet.
Az utolsó két napra, mire én elkezdtem lerobbanni, már kutya baja sem volt, de azt hiszem sokat segített az, hogy a néninél „otthon” voltunk.
Játszótérre mentünk, kertészkedtünk, tojást kerestünk, festettünk, főztünk, társasoztunk. Ez az amire szerintem utazás alatt lehet figyelni…hogy tudunk visszalassulni.
Például akkor mentünk fel a Pertüs hágóra (amit nem tervezetem, csak mondta a néni, hogy had vigyen már minket valahova, hogy én ne csak a folyópartot és a játszóteret lássam), amikor már jobban volt, de ott nem túráztunk, csak kiültünk piknikezni a tó mellett, nézegettük a békákat.
Pertüs Hágó- ide és innen nagyon sok szép kiránduló út indul. Ha nagyobb lesz Maja, biztosan eljövünk. A helyiek asztalokkal és székekkel felszerelkezve jöttek ide piknikezni húsvét vasárnap.
Mennyire lehet kikapcsolódni egy ilyen utazáson?
Hm, ezen az úton klasszikus értelemben kipihenni nem tudtam magam. Maja napközbeni alvásidejének kivételével, de mikor a néninél laktunk akkor vele beszélgettem.
Olyan értelemben, hogy minden az én felelősségem volt, hogy hogy jutunk el A-ból B-be,ne késsünk le semmit, hol lakunk, mit eszünk, figyeljem a fáradtság jeleket, a tempó legyen megfelelő, ne legyen semmi túl sok szintén nem volt kikapcsoló, mert végig készenléti módban voltam. De egyébként, ha nem lett volna a betegség miatti aggódás, majd a végén nem kezdek el én is lerobbani, ezek nem okoztak volna nehézséget.
Viszont az, hogy milyen gyönyörű helyeken voltunk, és csak egymáshoz kapcsolódtunk, a rengeteg minőségi idő, amit együtt töltöttünk az kikapcsolódás volt. De az biztos, hogy nem ez volt életem legkönnyebb és legkikapcsolóbb utazása.
Mit jelent egyedül utazni gyerekkel – biztonság és félelmek
„Mi történik, ha velem gond van és ő ott van egyedül?” tettétek fel a kérdést.
Őszintén szólva ilyen opcióval nem is számoltam, talán azért sem jutott eszembe, hogy bármi veszélye lehetne annak ha csak ketten megyünk, mert engem egyedül nevelt anyukám és mindig csak ő volt.
Bár nem gondoltam rá, de ebből a szempontból is nagy biztonságot adhat a Servas vagy Couch surfing. Hiszen van egy helyi ismerősünk, aki tud segíteni, ha szükség van rá.
Nem nagyon van olyan utazásunk, ahol legalább részben ne látogattuk volna meg egy barátunkat vagy ne kapcsolódtunk volna helyiekkel Servason vagy más közösségen keresztül. Ez a legcsodálatosabb abban, ha valaki egy ilyen közösség tagja. Egészen biztos vagyok benne, hogy ha bármi történik velünk, bárkinek írhatok, akkor is, ha soha életünkben nem beszéltünk, hogy segítsen.
Az a tapasztalatom, hogy a világ bármely pontján, bármikor lehet találni segítséget. (Illetve minden biztonsági intézkedést megtetem előre, erről írtam nektek az utazás előtt…Maja azt is tudta hol vannak a dokumentumaink, el tudja mondani a nevét angolul és a cipője nyelvébe benne van a telefonszámom és a nevem, ezt ő is tudja.)
Hány éves kortól ideális ilyen utazás?
Ez nehéz kérdés, mert mindenkinek más a „könnyű” kor. Tavaly voltam először kettesben Majával Ausztriában és csodás élmény volt, viszont oda autóval mentünk és azért az jelentősen megkönnyítette a dolgokat, mert nem kellett buszokhoz, vonatokhoz alkalmazkodni, nem volt plusz inger már maga a közlekedés is.
Én ilyen jellegű útra olyan gyerekkel mennék, aki már csak egyszer alszik vagy nem alszik napközben. Én úgy terveztem a programokat, hogy mivel korán kelők vagyunk, reggel elindultunk, de ebédidőre a szálláson voltunk pihenni, aludni.
Illetve, amikor már tudom, hogy tud nagyobb távokat egy kis pihenéssel gyalogolni. Mert hiába csak két kis hátizsákkal utaztunk, e mellett őt már nem tudtam volna cipelni.
„Egy gyerekkel mennék, de
kettő van és nagyon más igényekkel.”
Hú, erre a specifikus kérdésre sajnos nem tudok igazán hiteles választ
adni, mivel nincs tapasztalatom két gyerekkel utazással. De az biztos, hogy
nekünk hármunknak is nagyon mások az igényeink és sokkal könnyebben
kivitelezhető, hogy mindenki igényei kielégüljenek, ha két felnőtt van. Ezen az
úton nyilvánvalóan Maja igényeihez és ritmusához igazodtam, de ő is
hihetetlenül rugalmas volt.
Amit mindenképp ajánlok nektek:
Ki ne hagjátok a brioche con gelatot:
Alig pár lépésre Bellano városközpontjától egy ilyen hihetetlenül különleges szurdokot találni. Sajnos összesen két képet készítettem, ez a jobbik, de keressetek rá: Orrio di Bellano. Itt mondjuk gyerekszemmel az volt a legérdekesebb, hogy egy ipari alpinista épp a sziklán lógva irtotta az növényzetet.
