Gyerekbarát-e a lakóautózás?- Kalandjaink folytatódnak Szlovákiában
Utazásainkban az útvonal tervezést mindig azzal indítjuk, hogy megnézzük, hol szeretnénk kirándulni, milyen túrákra indulunk, aztán megnézzük, hogy mennyi az oda vezető út. Nagy általánosságban mi maximum 3 órát*próbálunk menni az első úticélig, a többi napon pedig 1-1,5 órás utakat tervezünk, viszont ha most még több időnk lett volna, akkor maradtunk volna legalább 1-2 napot teljesen egy helyben.
*Úgyis több lesz:-). Mi vagy hatszor álltunk meg pisilni vagy láttunk valami szép helyet, ahol kicsit kiszàlltunk.
Odafele Rozsnyón keresztül mentünk, visszafele a hegyeken, Murányalján át és itt is bőven el tudtunk volna tölteni pár napot. Sok jó, éjszakázásra is alkalmas helyet láttunk. Ajánjuk nektek, hogy inkább utóbbi, bár kicsit hosszabb útvonalon menjetek.
Mivel még egy rövid és elég gyors defekt javítással is megküzdöttünk, illetve sokszor álltunk meg, ezért az első napunkon csak egy rövid sétára volt lehetőségünk éjszakai alvóhelyünk közelében. Egy csodás, csendes helyet találtunk, ahol csak mi voltunk, teljes sötétség, csak reggel ébresztett minket egy birka nyáj hangja (ami igazán kellemes élmény volt, mivel úgyis a holddal feküdtünk és a nappal ébredtünk).
Mivel Maja épp abban a korban van, hogy már nem lehet csak úgy órákig cipelni a hátunkon egy kiránduláson, ő is akar menni (ami szuper), a túrák kiválasztásánal ezt is figyelembe kellett most venni. Ennek ellenére azért csak elindultunk a szlovák paradicsomba, de biztonsági játékosként az esőzések után az egyik legrövidebb szurdokot választottuk a Zejmarskát. Egy gyors reggeli után, amit könnyűszerrel megfőztem az autóban, míg Edvárd és Maja futkároztak egyet a tó mellett, már indultunk is a túra kiindulópontjához.
A Zejmarska szurdok Dedinky községből közelíthető meg a legkönnyebben, és csak egy irányba lehet rajta menni, úgyhogy ha valaki mégis úgy döntene, ez nem neki való, akkor nem nagyon van visszaút.
Szlovákiában a túraútvonalak kereséséhez ajánljuk ezt a kiváló oldalt, amire mi is csak most bukkantunk rá: mapy.dennikn.sk
Bár tudtuk, hogy Maja imád gyalogolni, mi is meglepődtünk, hogy még soha ennyire nem élvezett egy túrát sem. Azért a felénél már láttuk, hogy fáradt és jött is egy kicsit veszélyesebb szakasz, úgyhogy Edvárd hátán folytatta az utat.
El is ringatózott és kb. 5 perc múlva aludt is. Akkor ébredt fel, amikor már az erdőben mentünk. Az útvonal egy tisztáshoz vezet, ahol mindenféle állattal ismerkedhetnek a gyerekek, van egy óriási ugráló és miután meglátta, hogy van felvonó is, nem volt kérdés, hogy azzal megyünk lefelé.
Nagyon hosszan, magasan ment a felvonó és egy kicsit meg kellett küzdenünk érte, hogy Maját felengedjék. (Legyen nálatok hordozó, mert csak előre kötve hordozóban engedték meg, hogy felüljünk vele, de ha a ti gyermeketekről tudjátok, hogy félúton valószínüleg ki akarna szállni, rúgkapálna, akkor nem annyira javasoljuk. Tényleg magasan megy és hosszan.)
Ezek után egyértelműen a felvonó szerelmese lett Maja, úgyhogy még szerencse, hogy másnapra is terveztünk felvonós túrát. Ebből a szempontból Szlovákia és a Tátra tökéletes választás gyerekkel.
Arra, hogy mennyire gyerekbarát a lakóautózás, ha egy szóval kellene válaszolunk azt mondanánk, hogy abszolút.
Hiszen már önmagában az élmény, hogy elöl ülünk mindannyian az autóban egymás mellett. Van benne egy állandóság, hogy mindig ugyan ott alszunk, ugyanott vannak a dolgok és ez egy hosszabb útnál különösen könnyítő tényező a gyerekeknek is.
Meg lehet állni bármikor aludni egyet, kényelmesen napközben is egy szép helyen és bár biztosan sok gyerek imád autósülésben aludni (vannak akik nem 
), de mindenkinek kényelmesebb csak becukkózni hátra.
), de mindenkinek kényelmesebb csak becukkózni hátra.
Ha meg csak a gyermek alszik, akkor is ki lehet ülni az autó mellé olvasni, beszélgetni a szülőknek.
Lehet olyan “szállást”, helyet találni, ahol nyugodtan szaladgálhat a gyerkőc, nem kell étterembe menni (vagy legalábbis nem minden nap) és lehet nagyon egyszerű, olyan ételeket főzni, amiket mindenki szeret. A kis helyen összezártság igen intenzív kapcsolódás, figyelünk egymásra a szenzorok sokkal élesebbek. Nekünk nagyon jól esett az is, hogy követtük a nap járását. Lefeküdtünk a holddal és az első napsugarakkal ébredtünk.
De! Egy kicsit az nehezíti meg talán ezt az utazási formát, hogy nagy lehet a kísértés arra, hogy folyamatosan menjünk. Kibéreltük az autót,ott a nyomás, hogy minél jobban kihasználjuk, bármikor, bárhol alhatunk és ez a folyamatos úton levés van akinek fárasztó.
Nekünk is szuper lett volna még 1-2 nap, amikor teljesen egy helyben vagyunk vagy csak kicsit mozgunk valamerre.
A mi javaslatunk, hogy egy hétre nagyjából 4 napnyi programot tervezttetek be, és akkor nincs nyomás, hogy ezt is-azt is beterveztük, és csakazértis menni kell. Ha meg több mindent szeretnétek csinálni, garantáltan lesz mit.
Nekünk volt egy nagyon meghatározó élményünk a túlstimulálással kapcsolatban, és a hegyen örökre az eszünkbe, szemünkbe és lelkünkbe vésődött egy olyan megélés, ami most sok mindent átformált bennünk, ahogy jöttünk hazafelé.
Lakóautóból couchsurfing.
Második esténkre ismét egy szuper helyet találtunk. Megint csend, sötét, zavartalan éjszaka várt ránk és gyönyörű kilátás.
Egy kora reggeli fogaskerekűvel mentünk fel Tátracsorbából a Csorba-tóhoz. Nem csak Maja miatt volt jó döntés fogaskerekűvel felmenni, meg amúgy is, amikor csak tudunk szeretünk tömegközlekedni, hanem azért is mert utána jártam, hogy lakóautóval nem lehet fent a tónál parkolni. Illetve elvileg 5 dedikált parkolóhely azért van, de a napijegy 20EUR.
Itt azért éreztük egy kis hátrányát az autóval szemben a nagyobb járgànynak. De végülis ez is csak egy faktor, amit tervezésnél figyelembe kell venni, mint amikor az egy hónapos balkáni utunknál olyasmit kellett keresnünk a szàlláson, ami eddig soha nem volt prioritás: mosógépet a pelenka mosáshoz.
De visszatérve: A fogaskerekű 1 EUR volt egy irányba, ráadásul akkor jöttünk rá, hogy nemzeti ünnep, hosszú hétvége és egy gyorsgyalogló veresny is volt a Csoba tónál hétvégén, úgyhogy az időnk a parkolóhely kereséssel ment volna el..ha egyáltalán találtunk volna.
A vurslin és a verseny zaján, a tömegen mihamarabb átverekedve magunkat, – ami már kellőképpen túlstimulálta a mi érzékszerveinket is- hát még Majáét, gyorsan felvonóra pattantunk.
(A Gopass alkalmazásban előre meg tudjátok venni, ráadásul kedvezményesen a felvonó jegyeket. Mi is ennál az útnál találtunk rá és nagyon hasznosnak bizonyult. – ez amúgy nem reklám, nincs semmi előnyünk belőle, ha átkattintotok. )
Célunk a Solisko- csúcs meghódítása volt. Ez csak félig sikerült, mert annyira feltámadt a szél, a vége előtt, hogy Edvárd, hátán Majával visszafordult.
Én még egy kicsit mentem felfelé, aztán a csúcs előtt én is visszafordultam. Mennyit vàltoztam az évekkel ezelőtti önmagamhoz kèpest , sosem fordultam volna vissza régen és kissé kudarcnak éltem volna meg, hogy nem jutok el a csúcsig. Most meg éreztem, hogy elég, leültem egy kicsit és csodáltam ahogy egyik pillanatról a másikra eltűnnek a felhők között a hegyek, aztán újra kikandikálnak.
Visszaindultunk hát, kicsit napfürdőztünk.
Előbbi nagyon jó döntésnek bizonyult, mert a Csorba tó közepén csónakázva egyik pillanatról a másikra kapott el a zuhé. Majának hál’ istennek nagyon tetszett, hogy futunk az esőben a vonathoz:-).
Ezt az éjszakát viszont nem a lakóautóban töltöttük. Kudarc-e ez?
Egyébként is úgy terveztük, hogy azért valahol mégiscsak kell fürödnünk rendesen, úgyhogy egy kempingbe szállunk meg, viszont sajnos közel két méter magasan nem annyira kényelmes egy kisebb lakóautóban aludni.
Edvárdnak annyira fájt mindene a második este után, attól, hogy nem tudta magát egy percre sem kinyújtani, hogy úgy döntöttünk újra tervezünk és nem kényszerítjük magunkat semmire: couchsurfingelünk.
Azt terveztük, hogy mi Majával alszunk a kocsiban, Edvàrd meg szállásadónknál, de végül annyira kedves volt Martin, hogy ott ragadtunk.
Ez volt az első kanapészörfölésünk Majával, és szuper élmény volt. Edvárd is kinyújtotta a lábát, letusoltunk és úgy döntöttünk, hogy bár nem terveztük, de a szálláson megspórolt összegen másnap felmegyünk a Lomnici nyeregre, ha már ennyire bejött a felvonózás és ilyen csodás időnk van.
Azért a couchsurfing parkolóhelyünkön is simán lehetett volna aludni, csoda kilátással.
Felismerések a lomnici nyereg hátán
Hétvége lévén meglepően kevesen voltak. A Csorba tónál tapasztaltakkal ellentétben itt nyugalom volt, csend. A jegy megvásárlását megint online ajánljuk, mert sokat lehet vele spórolni. (Még úgy is elég borsos az ára, hogy mi a Lomnici csúcsra nem mentünk fel.)
A tengerszemhez felérve van egy szebb napokat is látott játszótér, és rövidebb sétákat is lehet tenni. Mivel szép időnk volt, ezért olyan jegyet váltottunk, amivel a nyeregre is fel tudunk menni. Maja azóta is szinte naponta emlegeti apiros felvonót, amit láttunk és kérdezi, hogy mikor megyünk túrázni felvonóval, úgyhogy nemsokára megyünk is a Libegőhöz:-).
A nyereg tetjére érve, viszont egy olyan élmény ért minket, ami sok szempontból elgondolkodtatot, és jelentős változást hoz az életünkben (nem véletlenül van a hegynek mágikus ereje), hazatérve nekiláttunk egy kis újratervezésnek. Erről majd lehet, hogy írunk, de egyelőre megtartjuk magunknak, amíg kitisztul… csak annyit, hogy nekünk szinte minden utazásunk hozott valami változást, mindegy milyen rövid vagy hosszú volt. Az élmény mélységének feldolgozása nem azon múlik mennyi helyet láttunk.
Ami viszont furcsa érzés volt, amivel nehezen kezdtünk valamit, az az hogy most először történt meg, hogy egy hegyre szinte nulla erőfeszítéssel jutottunk fel. A technika segítségével.
Nagyon ambivalens érzés volt.
Persze csodálatos a látvány, és persze itt is gyalogoltunk, de valahogy nem volt benne az út. Az erőfeszítés. Még tovább motoszkál bennünk,hogy vajon miért okoz ez ilyen hiány érzetet bennünk, és miért ennyire más a megélés? A jövőben szeretnék-e így eljutni valahova, vagy amíg Majával rövidebbeket tudunk túrázni, nem ennyire magasra, addig egyszerűen magasabb hódítást ne tervezzünk?
Hálás köszönet VANdorland Kingànak amiért kipróbálhattuk gondosan megépített lakóautójàt. Csak mert kérdeztètek és lehet, hogy nem volt egyértelmű, de Vanda a kocsi bérelhető.
