Elindultunk első lakóautós utazásunkra!
Már évek óta nagyon szeretnénk kipróbálni a lakóautós utazást, és sokat rágtam Edvárd fülét, hogy nosza induljunk útnak, de az ő foga azért nem nagyon fűlött hozzá.
Viszont VANdorland Kinga, meghallotta ezt és felajánlotta, hogy próbáljuk ki az általa épített lakóautót (igen, ő építi..nagyon menő). Kingának ráadásul szívügye a környezettudatosság, és az autót is ebben a szellemben igyekezett kialakítani.
Annyira jó érzés volt, hogy például olyan apró elemekre is figyelt, hogy a függöny karnisok is fából vannak, a konyhai fiókban vannak bevásárló zsákok, és az egész berendezés hangulata megnyugtató, letisztult.
Végre, több hónap szervezést követően találtunk egy jó kis időpontot az induláshoz….épp szeptember 14-ét, ami elég jeles dátum, mert ez volt a 10. házassági évfordulónk napja. Valahogy mindig úgy alakul, hogy e körül a nap körül szinte minden évben úton vagyunk, pedig sosem terveztünk pont ezért utat.
Maja egyik mesekönyvében van egy róka család, akik lakóautóval utaznak hegyen-völgyön, így ő már napokkal előtte tűkön ült és mondta, hogy majd hozzuk a lakóautót és majd abban fogunk aludni.
Edvárd ment el este az autóért, úgyhogy reggel, amint kipattant a szeme, mint egy mikulás csomaghoz, úgy szaladt ki Maja a kocsihoz. (Ilyen gyorsan még sosem öltözött fel szerintem.) Kb. két óra volt a bepakolás, mert első napra ebédet is főztem, saját ágyneműt húztunk, hogy ne kelljen utánunk mosni, ő meg addig topogott hátizsákostul, könyvestül, hogy már induljunk.
Természetesen hoztuk a szokásos formánkat ès elkezdett esni az eső. Már nem lepődtünk meg.
Hogy választottunk úticélt? Miért pont Szlovákiát?
Mikor Kinga felajánlotta, hogy szívesen odaadja nekünk Vandát pár napra, hogy belekóstoljunk a lakóautózásba, azonnal Szlovénia jelent meg a szemeim előtt.
Hegyeket és tavakat vizionáltam, ahogy kinézünk a lakóautóban ébredve. Szlovénia pedig telis-tele van gyönyörű hegyvidékkel, folyók, tavak, minden mi szem szájnak ingere. Nincs is olyan messze (nem akartunk, hogy az utazás felét autóban töltsük), számos olyan kirándulási lehetőséget tartogat, ami kisgyerekkel is teljesíthető, ráadásul én már nagyon rég, Edvárd pedig még sosem járt itt.
Na, de ekkor jött az a rész, amikor egy másik, új utazási formához, máshogy kell gondolkodni. Azért az nem úgy van, hogy minden országban, a legszebb helyeken csak úgy megáll az emberfia egy lakóautóval és alszik egyet. (Sátorral azért ez néhol könnyebben működne és persze a bivakolás is egy másik műfaj.) Szóval miután kinéztem, hogy milyen útvonalon mennénk, hol szeretnénk kirándulni, elkezdtem utána járni, hogy hol lehetne aludnunk.
Ebben nagy segítségemre volt a következő három applikáció: park4night, Campercontact és Stellplatz. Ezeken az applikációkban maguk a lakóautósok helyeznek el alvásra alkalmas pontokat, kempingeket a térképen és véleményeket is írnak hozzájuk.
Gyorsan kiderült, hogy Szlovéniában a vadkempingezés nem legális, és érthető módon nem is díjazzák a helybeliek. Többször olvastuk, hogy hajnalban rendőrök ébresztették az alvókat, pénzbüntetést kaptak. Ezt nekünk egyrész gyerekkel nem volt kedvünk most megkockáztatni, másrészt etikusnak sem éreztük (erről bővebben itt olvashattok).
Viszont a kempinghelyek annyiba kerültek, amennyiért mi szállást szoktunk foglalni és igazából az egész lakóautózás a szabadság és a “vadonba” való kószálás miatt vonzott. Nyilván az, hogy ki-mennyiért szokott szállást kivenni az egyéni, mi elég olcsón szoktunk találni és főleg couchsurfingelünk (egyébként itt Szlovéniában is szuper hostokat találtunk).
Így hát kicsit szomorúan, de úgy döntöttünk Szlovéniába majd megyünk vonattal, sátorral és kanapészörfölünk.
Elkezdtem körbejárni, hogy Európában hol legális vagy tolerált a vadkempingezés.
Íme egy lista:
Legális,vagy legalábbis nem illegális:Írország,Skócia, Norvégia, Svédország, Finnország, Baltikum,Ukrajna (ha most mehetnénk, akkor más nem is jött volna szóba, Szlovénián sem gondolkodtunk volna), Románia, Moldova, Bulgária, Albánia, Törökország.
Tilos: Portugália és Spanyolország egyes tengerparti részei, Gibraltár, Hollandia, Svájc, Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Montenegró
A többi országban pedig a parkolás, egy éjszakára jellemzően inkább tolerált. Magyarország közelében így szóba jött még Bosznia-Hercegovina, ami nekem szintén egy szerelem ország, itt is kinéztem jó pár kirándulást (úgyhogy ha ide kell útiterv szóljatok;-), főleg a Szarajevót körülvevő hegyekben, de végül ezt messzinek éreztük, majd ha több időnk lesz akkor ide megyünk.
Erdély lett a nyerő, ezen belül is Máramaros vagy az Erdélyi-középhegység. Mikor már megterveztük az útvonalat többen is elővigyázatosságra intettek a valós medve veszély miatt, úgyhogy nem akartuk a családunkat aggodalomban tartani.
Így, hát Szlovákia felé vettük az irányt, ami közel is van, gyönyörű, könnyen navigáltunk a GPSel, mert a mobilnet működött és ilyen szemmel még sosem jártuk a környéket. Végül szuper jó választásnak bizonyult, csodás helyeken aludtunk, valóban megkaptuk a csendben, vaksötétben, tóparton, reggel 6 órás bárány bégetésre ébres élményt és még az idő is kegyes volt hozzánk végül.
Természetesen hoztuk a szokásos formánkat ès elkezdett esni az eső. Már nem lepődtünk meg.
Ugyan a túrák a Szlovák paradicsomban azèrt nem annyira togyogó kompatibilisek eső utàn, mint egy-egy szlovén kirándulás, de azért itt is megtaláltuk a nekünk valót.
Erről a következő részben olvashattok: Gyerekbarát-e a lakóautózás? – Kalandjaink folytatódnak Szlovákiában
