Gyökeret eresztett, szárnyas utazók

Úgy esett, hogy már év közepe van és idén csak utazók között és az elménkben utazgatunk. Főleg újabbnál újabb életmódbeli megoldásokat kutatva. Dóri a minimalizmusban és humánökológában mélyedt el, melynek köszönhetően csodálatos emberekkel ismerkedhettünk meg mindketten, Edvárd pedig D.I.Y házépítő ismereteit egészíti ki és egyre többet tudunk meg a hulladékmentes életmód örömteliségéről is.

Ezért mi is csatlakoztunk a #műanyagmentesjúlius kampányhoz és itt osztjuk meg a mi megoldásainkat, valamint Nusival, a Shamo bags textilzsákok készítőjével és utazóval közösen egy szemléletformáló kampányt is szervezünk a Bosnyák téri, termelői piacra július 14.-én, szombaton. Szóval itthon sem unatkozunk  :-).

Nem mondjuk, hogy nem hiányzik az utazás, de most más feladataink vannak. Feladatok, amelyeket mi választottunk.

Például egy régi, romos ház felújításába vágtunk, amit saját és barátaink 😉  keze által alakítunk át és, amibe már most szerelmesek vagyunk.

Évekig kétségek között

Rengeteg helyen játunk a világban és a legtöbb országban legalább egyszer elfogott az érzés, hogy ide kell költöznünk! Milyen jó lenne itt élni, mert fantasztikus az oktatási rendszer, mert csodás a természet, mert mindenki olyan lazán veszi a mindennapokat és olyan jó lenne, ha ez ránk ragadna, ha ezeknek az embereknek az érzéseiből, világából, történelméből kapnánk egy szeletkét.

Ragadósak akartunk lenni, hogy mindazt, amit itt tapasztaltunk, éreztünk azt magunkkal vigyük belső hátizsákunkban.

De, persze volt olyan hely is, ahol nagyon örültünk annak, hogy Magyarországon élünk. Szóval miután a világ számos országába betekintést nyertünk, több – kevesebb ideig, annyira sok benyomás ért minket, hogy ez egy időre szinte teljesen lebénított.

Hol akarunk élni? Európában vagy egy másik kontinensen? Ha Európában, akkor merre? Biztosan új életet akarunk kezdeni egy másik országban? Ha itthon, hol?

Miért nem költöztünk végül el?

Mondhatnánk,  hogy itt a családunk, a barátaink, a munkánk, ami persze nagyon fontos. Vagyis, rájöttünk, hogy ez sokkal fontosabb számunkra, mint gondoltuk és korántsem annyira elcsépelt érv. Fontos annak a nyelvnek a használata, amin a világon a legjobban tudjuk kifejezni magunkat, hogy mindabból, amit magunkkal hoztunk itt hagyjunk egy darabkát, hogy rátelefonálhassunk a barátainkra, hogy van-e kedvük kirándulni  vagy átjönni vacsorázni…hogy folyamatosan kapcsolódjunk.

Így hát, nekiállítunk egy bázist keresni, ahonnan csillagtúraszerűen kiindul az életünk

Edvárd erős, falujához kötődő identitását és Dóri gyökértelenségét szerettük volna egybeolvasztani. Keresni valami közöset, valamit, ami kicsit újrakezdés, de ami csak a miénk, ahol Edvárd újrakapcsolódhat, Dóri pedig megtapasztalhatja, milyen része lenni, egy helyi kisközösségnek.  Egy kis sziget, ahonnan bejárhatjuk a világot, de ahova hazatérhetünk, amit otthonunknak mondhatunk, akkor is,  ha évekre távol leszünk.

Rájöttünk, hogy a gyökerek szárnyakat adnak!

Épp úgy, ahogy utazásaink is átformálódtak a „minél többet akarunk látni” –ból a vegyünk ki egy kis szobát, járjunk el reggelente a közeli piacra, főzzünk, ismerjük meg a péket, legyen egy hely egy idegen országban, ahol azt mondják nekünk „ A szokásosat?” és már messziről mosolyognak ránk az ismerős arcok.

Otthon szeretnénk lenni a világban is!