Havas túránk az Ohridi-tó felett
Utunkat az Ohridi-tó felè folytattuk, ahol 10 izgalmas napot tölöttünk el.
Az előző napi esős túrán mondtam Edvàrdnak, hogy idén annyira szeretnèk majd havat làtni…másnap a hágón átkelve egyszer csak elkezdett esni a hó. (Nem pont erre gondoltam…de vigyázz ember mint kívánsz.)
Érkezèsünk napján szinte végig esett az eső. Így Edvárd tartott egy apa délután Majával pár órára a szàllásunkon és környékén, Ohrid külvárosában.
Én pedig nyakamba vettem a várost. Az esős nap annyiban szerencsés volt, hogy alig lézengtek turistàk és a felhők csodás alakzatokat rajzoltak az égboltra.
Utazásaink alatt még Maja érkezése előtt szoktunk külön programokat szervezni. Jó néha egyedül lenni, így hármasban, pedig még fontosabb, hogy töltődjünk kicsit egyedül is, mivel nagyon intenzív együtt lenni. Edvárd általában szabad estét választ én pár órát délután, amikor egy túrára elmehetek vagy csatangolhatok szabadon, a saját ritmusomban.
Másnap pedig együtt sétálgattunk. A főtéren van egy szuper, pont totyogóknak való játszótér. Tudtam már előző nap, hogy ezt természetesen biztosan meg fogjuk látogatni :-). Szuper az itteni játszóterekben (és ez Albániára hatványozottan igaz), hogy úgy alakították ki őket, hogy egészen kicsi gyerekek is tudják teljesen önállóan használni.
Aztán egy kis séta utàn Maja el is szundított Edvárd hátán, míg felmásztunk a kolostorokhoz.
Nagyon, ajánljuk nektek Ohridot ès környéként. Könnyen el lehet tölteni itt akár heteket is.
Rengeteg fantasztikus kirándulóút van, kis városkák, falvak, amiket érdemes felfedezni. Akár a természet miatt jöttök, akár pihennétek, kávéznátok a tó parton, étterembe mennétek, itt mindent megtaláltok. Nagyon gyerekbaràt a város is, és ugyan mi másnap nem épp egy gyerekbarát túrára mentünk, de az is van itt. 😉
Bár szállásadónk, és azon az egyetlen helyen is, ahova mi beültünk, azt mondták a felszolgálók, hogy a legideálisabb időszakban jöttünk (ápilis vége), mert pár hét múlva már mozdulni sem lehet szezonban.
Úgyhogy nem tudjuk, hogy ugyanennyire élveztük volna akkor is, hogyha turista tömegek vannak itt, de most szuper volt.
A csúcs-hódítási kísérletünk
A Galicica Nemzeti park az Ohridi-tó keleti felèn fekszik. Kinéztünk egy túrát, ami a Magaró-csúcsra vezet fel (2254 m magasra). A városból láttuk, hogy a Nemzeti Park felé hó lepte csúcsok vannak, de gondoltuk, hogy azért a túra útvonal csak nem vezet arra.
Nem így lett…az elején csak hó foltokba botlottunk, de végül 2 órás hóban mászás utàn, csak a csúcs előtti völgyig értünk.
Félúton eltűntek előlünk a nyomok is a hóban, és csak akkor szembesült vele, milyen magas hótakarón mentünk, mikor a jelző táblához értünk.
A normál esetben kb. 2 m magasan álló tábla ennyire látszott ki a hóból.
Innen mèg egy 1,5 órás út vezetett volna a csúcsra, és vissza egy másik úton, de Edvàrd felelősségteljesen kijelentette, hogy innen most vissza fordulunk.
Ki tudja okoz-e az olvadás lavinàt (nem vagyunk jártasak benne mik történhetnek ilyen hó tömegben), meg azért most mégiscsak harmad magunkkal jöttünk:-).
Mondanunk sem kell, hogy nem találkoztunk senkivel. Kivéve egy svájci fiút, aki szembe jött velünk a hóban, de ő is vissza fordult. A monumentális látványt a képek sajnos nem tudják visszaadni ás bár biztosan csodás lett volna látni a csúcsról mindkét tavat, azért így sem panaszkodhatunk.
Maja egyébként a csúcson ébredt édesded àlmából, és mikor a havas részről leértünk, ebédeltünk egyet, aztàn már a sajàt lábán jött.
Most nagy könnyebbség, hogy már megérti, èn már nem tudom vinni, mert nehéz. Ha apa is velünk van, akkor az ő hátán lehet csak utazni.
A csúcson a két tó, az Ohridit és a Prespa látványa terült volna elénk. Ha nyáron jártok itt, nagy ajànljuk. Csodàlatos a látvàny és nyáron nem lehet olyan nehéz túra…meg végig lehet menni bátran.
Mivel innen nem láttuk a Prespa tavat, egy kicsit tovább mentünk a hegyről lefelé vezető úton. Innen láthattuk a Macedón, az Albán és a Görög partokat is, ugyanis a Prespa-tó ezt a 3 országot kapcsolja össze.
Íme, a túra útvonala, ha szeretnétek ide eljönni:
