Makaó – a legromantikusabb hely ahol eddig voltunk.
Kína után Macauba (Macao, Makaó) repültünk, ahol varázslatos napot töltöttünk egy lelkész fiának a társaságában. Csodálatos ember, és gyönyörű, tiszta tekintete van. Felüdülés volt a társasága: kifinomult, művelt, elegáns viselkedése.
Első este ellátogattunk a hotel és kaszinó negyedbe. Azt kell tudni az itteni kaszinókról, hogy több pénz folyik keresztül a makaói kaszinókon, mint Las Vegasban. Szóval nem semmi negyedek. Konkrétan felépítettek egy darabot Velencéből. Persze kicsit gagyibb verzióban…:)
Elképesztő anyagi, – és energiabeli pazarlás megy ezekben a kaszinókban. Elég feszélyezve éreztük magunkat poros cipőnkben, kopott ruháinkban, de szállásadónk megnyugtatott, hogy trógerebbnek kinéző emberek is mennek oda és hagynak ott százezreket. Hát mi a legcsekélyebb indíttatást sem éreztük, hogy kipróbáljuk, főleg, hogy a legtöbb játék pusztán a szerencsén múlik. Igazából rémisztő volt ez a hely, főleg amikor a fenti gyorsbüfében ettünk. Baromira elszaladtak ezen a szigeten az árak.
Azért nagyon érdekes volt ezt a helyet látni, főleg utána azokat a kis utcácskákat, ahol Jono felnőtt, biciklizni tanult, az első randija volt, stb.
Másnap ellátogattunk az erődbe, egy buddhista templomhoz, s az odavezető úton megnéztük a makaói piacokat.
Éjszaka pedig felmentünk egy nagyon magas épület tetejére, egy titkos helyre, ahonnan csodálatos látvány tárult elénk a kaszinók irányába, és az öböl felé.
Az est további részét pedig társasozással töltöttük.
Érdekesség, hogy Makaó portugál gyarmati mivoltja még mindig érződik a nevekben és a feliratokban, holott már senki nem beszéli a nyelvet. Ezen civilizáció alapjait egy szerzetesi, lelkészi igyekezett vetette meg, ezért lépten-nyomon belebotlik az ember jezsuita emlékhelyekbe, és keresztény templomokba.
Keresztény és kínai buddhista sírok egymás mellett egy makaói temetőben:
