Őrségben a szív útján
Pár éve elhatároztuk, hogy házassági évfordulónk alkalmából mindent megteszünk azért, hogy legalább 1-2 napot együtt töltsünk e jeles nap körül, hogy tudjunk csak egymásra figyelni és elmerülni a természetben. Tavaly Sirokon jártunk, egy kis faházban szálltunk meg a vár aljában, ahonnan könnyen be tudtuk járni a környéket.
Idén, négy napra az Őrségbe vitt az utunk, az évfordulónkat pedig egy biciklitúrával ünnepeltük.
Itt laktunk. Egy kis erdőszéli lakban.
Ahol egy igazán nekünk való „minibár” várt :-).
Van egy nagyon hasznos kiadvány, amit Dóri talált és le lehet menteni telefonra is, így nem kell kinyomtatni. Van benne jó pár kirándulás és bicikli túra útvonal. Innen inspirálódtunk, amikor kiválasztottuk azt a kb. 30 km-es körtúrát, amit a házassági évfordulónkon megtettünk.
Talán tudjátok mi a viszonyunk a hosszútávú biciklizéshez. ( Ha mégsem, olvassátok el az Acama-sivatag beli biciklizésünk történetét:-).) A városban Dóri biciklivel jár, de eddig bárhol próbáltuk, a hosszútávú bringàzásba nem sikerült beleszeretnünk. De most adtunk neki még egy esélyt, hiszen itt az Őrségben szuper bicikli túrákat lehet tenni és elég egyszerűen lehet biciklit bérelni, mindössze 2000 forint egy napra, de persze ha van jó biciklitek, akkor érdemes hozni magatokkal.
Útvonalunk, Őriszentpéter – Nagyrákos – Pankasz – Hegyhátszentjakab -Szőce – Ispánk – Őriszentpéter volt.
Ispánkon, amit egyébként a világ közepének tartanak, jutalomként, hogy már majdnem körbeértünk Eszter falusi vendégasztalánál elfogyasztottuk jól megérdemelt kemencés kenyerünket és a tökmaglisztből sült pogácsáinkat.
Ez az a rész, amikor Dóri javaslatára “levágtuk” az utat:
A túráról hazaérve, azon gondolkodtunk milyen szép szimbóluma volt ez a mai bringaút a hàzasságunk előző évének, meg úgy általában a házasságnak.
Dombról le, dombra fel, tűző napon izzadva, nèha elfáradva. Azzal a különbséggel, hogy most a dombról lefele száguldás volt a könnyebb menet. Persze ez is akkor esett igazán jól, amikor előtte felszenvedtük magunkat a domb tetejére. De együtt voltunk és egyszer sem borultunk ki. Nagyon jól támogattuk egymást. Valamit egyikünk bírt nehezebben, valamit a másikunk. Akkor sem vesztettük el a lelkesedésünket, amikor tudtuk, hogy a szőcei lápokhoz vezető meredek úton gurulás azt jelenti, hogy felfele igen nehéz dolgunk lesz.
A legnehezebb viszont az az emelkedő volt, ami láthatóan ugyan nem nagyon emelkedett, csak úgy alattomosan, egy kicsikét, de jó sokáig, alig észrevehetően. Talán a párkapcsolatban és a házasságaban is azok a problémák a legmérgezőbbek, amik annyira nem rontanak a kapcsolaton, hogy a mindennapi menetét zavarják, amiktől nem akadunk ki, amik mellett valahogy mégiscsak működik a kapcsolat, de annyira nem nagyok, hogy jól kiboruljunk és átbeszéljük őket.
Szóval, esti elmélkedéseink után Edvárd vitriolos összefoglalása házasságunkat szimbolizáló bicikli útról pedig ez lett:
Dóri megint kitalált valamit, amire sem fizikailag, sem technikailag nem voltunk felkészülve, de végülis sikerült és nagyon jól éreztük magunkat.
Persze azért Edvárd hátsója még mindig sajog a vèkonyka üléstől:-).
Az Őrség csodás, mi szeretjük egymást…de azért másnap visszatértünk a gyalogtúrázáshoz.
(Innen is elismerésünket fejezzük ki bringás világjáró barátaink felé!)
Szerről szerre Szalafőn
Másnap belevetettük magunkat a Szalafői szerek világába. Szintén jól jelzett úton, ezt a kis szívet követve lehet körbejárni a szereket. Hihetetlenül izgalmas és változatos a kirándulás, mind természeti, mind kulturális szempontból és ez egy olyan túra, ahol tényleg érdemes elolvasni, ami a táblákra van írva, mert igazi érdekességekre hívják fel a figyelmet.
Ez a kis 11 km-es kirándulás tényleg mesebeli volt, és csak a szív(ünk)et kellett követnünk.
A mi kedvenc helyünk a felsőszeri kilátó lett, aminek az aljába zseniális módon egy hintaágy került. Itt lengtünk és csak csodáltuk a tájat. Mindenképp próbáljátok ki, ha itt jártok.!Természetesen az Őrség talán legnépszerűbb pontjára is ellátogattunk a Pityerszeri mini skanzenba.
Ha innen kicsit tovább haladtok az úton, akkor megnézhetitek a bölényeket és az eurázsiai vadló ménest.
Belső őrségi kalandozások
Harmadik napunkon Magyarszombatfa felé vettük az irányt, mert Dóri imádja a kerámia edényeket és a fazekasságot, ebben a faluban pedig szinte minden második ház egyben egy fazekas műhely. Míg Dóri a fazekas műhelyekben kolbászolt, Edvárd a helyi kocsma népével ismerkedett és olvasott. Egyébként az ilyen külön töltött idő fontos része lett az utazásainknak, legyen az bármilyen hosszúságú. Még régebben össze is írtunk pár tippet a párban utazóknak , ha van kedvetek olvassátok el!
Tovább haladtunk Velemér felé. Itt áll ugyanis az a templom, amit a „gördeszkás pap” tett híressé. Na, jó, azért arról is elég híres volt, hogy egyrészt festői környezetben fekszik, másrészt a napfordulók fényei mindig más freskókat világítanak meg. Egy kivételével. Egyetlen olyan freskó van, amit sosem világít meg a nap, azt, ami a poklot ábrázolja.
Egyszerűen annyi látnivaló van ezekben a falvakban, hogy felsorolni és megnézni is alig lehet egy szuszra mindet. A Szentgyörgyvölgyi csodálatos, kék református templomot azért mindenképp kiemelnénk. Megtévesztően emlékeztetett minket arra a picike templomra, amiben a Cook-szigeteken jártunk istentiszteleten.
..és a kedvenceink.
Hallottatok-e már a Tündérkertekről?
Ugyan országszerte léteznek, de az Őrség szereiben egymást érik és jó párat meg lehet belőlük nézni. A Tündérkert jóval több egy kertnél. Egy mozgalom, aminek az a célja, hogy megóvja az őshonos magyar gyümölcsfa-fajtákat.
Ezek a fajták olyan tökéletesen alkalmazkodtak környezetükhöz, hogy a gyümölcsök vegyszeres permetezés nélkül is termeszthetők rajta és lehet vinni innen oltványt is, ha valaki szeretne.
Miért fontos az ősi fajták megőrzése?
Ha megnézitek egy átlag zöldséges vagy szupermarket alma kínálatát… elég szegényes a választék. Egy-két fajtát ugyanis gazdaságosabb termeszteni nagyüzemileg, mint többfélét.
Persze ez a biodiverzitás csökkenéséhez és egy csomó ízletes fajta eltűnéséhez vezethet.
De a jó hír, hogy léteznek ilyen kertek, akár ti is tudtok létrehozni és ez azt is jelenti, hogy kulturálisan is gazdagodunk, ugyanis régen megvolt (még ma is meg van, de ezt a tudást már elvesztettük) az ecetnek, a pitének, a pálinkának, az aszalásnak való alma. Vannak fajták, ami egyszerűen azért tűntek el a polcokról, mert „csúnyák”, foltosak és bár ilyen fajták, de „megtanultuk” hogy a szép, csillogó almát kell venni, mert az a finom.
Ezen a honlapon megnézhetitek, hogy milyen fajták léteznek. Szerintünk nagyon izgi és hamarosan olvashattok a bogon hasonló Őrségi finomságokról:-).
Ki sem találnátok, Edvárd melyiket öntözi a képen :-). Persze kizárólag azért választottuk pont ezt, mert ez kedves tanárunk, Takács-Sánta András kedvenc almafajtája.:-)
És itt van….
A falu,
aminek egy utcájában több turistacsalogató van, mint jó néhány városban.
A megtekinthető nevezetességeket már a Veleméri templom előtti hirdetőtáblán lehet olvasni, szuper marketing szövegekkel. Annyira megragadott minket, hogy bár nem terveztük, de ide elzarándokoltunk.
Ez pedig Márokföld, amiről méltatlanul keveset lehet olvasni az interneten, pedig látható, hogy az itteni vezetőség aztán tett kreativitást a turizmus fellendítésébe.
A falu, ahol van kalandpark, jurta tábor, íjász pálya, tündérkert, egyedülálló örökségként megmaradt Sökfás temető, traktor túra, gyógyító energia park (amit az ország egyik legerősebb energiapontjának tartanak) ahol fel lehet tölteni a csakráinkat, különböző, előre kijelölt pontokra állva. De mindegyik közül talán a legszürreálisabb az ARTjáró, természetművészeti kiállítás. Ez alapvetően nagyon izgatott minket, láttunk is már máshol ilyen „kiállítást”, ám azért volt néhány (khm, khm) megdöbbentő alkotás, amihez még mi sem voltunk eléggé bölcsészek (a filozófia, esztétika, történelem diplomáinkkal sem).
Vendvidék
Első esténken elzarándokoltunk az ország legnyugatibb pontjához, Felsőszölnökre, a Hármashatár-hegyre (apropó azon gondolkoztunk, hogy a budapesti Hármashatár-hegy neve miért ez?).
Ha épp nincs karantén, nagyon izgalmas lehet, hogy egy nap alatt három ország, összefonódó túraútvonalán is lehet sétálni. Ez nekünk, itt, ebben a pici európai országban talán nem akkora dolog, de képzeljétek, el micsoda élmény lehet ez egy idelátogató amerikainak. Egyébként nagyon érdekes, így egymás mellett látni, hogy melyik oldalon milyen táblák vannak, milyen padok, milyen „attrakciók”, mint például a selfie képkeret az osztrák oldalon. 😉
Egy másik kőkockán négy nyelven is olvasható, hogy mit is szimbolizál a Sri Chinmoy által felszentelt hely.
Sri Chinmoy egy „eljövendő Egység-Világról álmodik, amelyben az egész emberiség egyesül. Ez az álom azon a szilárd meggyőződésen alapul, hogy Egység-Szívünket használva fel tudjuk majd ismerni, hogy mindannyiunknak közös forrása és közös célja van: egy boldog és beteljesedett élet.” – olvasható az emléktáblán.
Ausztria
Magyarország
Szlovénia
Azért elég furcsa érzés volt, hogy a máskülönben valószínűleg egyszerűen átjárható, Szlovéniába vezető út, most ilyen:
Azért egy kicsit a kiránduláson, átszöktünk a „zöld határon”. Egyszer Ausztriába, egyszer Szlovéniába ugráltunk.
Van itt még egy érdekesség. A Vendvidék, ahol hagyományosan a magyarországi szlovének élnek (vannak, akik tagadják a vendek szlovén származását) de miért igazán érdekes azok a természeti adottságai és a még ma is működő néhány szlovén mintagazdaság. A szocializmus ideje alatt zárt terület volt, saját nyelvvel (a vend-el) amit nem ért el sem az államosítás, sem a téeszesítés, így itt megfigyelhető, hogy „mi lett volna ha”.
Természetesen még mielőtt hazaindultunk volna az Őrségből, nem hagyhattuk ki a híres őriszentpéteri termelői piacot és még betértünk egy kis dödöllére Eszter Falusi vendégasztalához, amit helyi kerámiaművész tányérján szolgált fel nekünk.
Hogy is fejezhetnénk be ezt a bejegyzést?
Szívből ajánljuk nektek, hogy fedezzétek fel az Őrséget, akár kerékpárral, akár gyalog, ki -ki szíve szerint!
