Skócia – Visszatérés Európába.

Bizony sok idővel fizettünk azért, hogy visszatérhessünk Európába. Röpke 9 órás repülés, 5 óra várakozás Londonban, majd 8 órás éjszakai buszút Edinburgh felé. Plusz 5,5 óra időeltolódás, szóval éjfélkort mi reggel fél hatnak éreztük…Na de szót ne emeljük – kibírtuk, itt vagyunk Skóciában. A London reptéren észrevettük, hogy véletlenül a táskánkba maradt a tegnap esti paneer tikka masala maradéka (amit nagyon nem szabadott volna áthoznunk a határon) de ha már így esett megettük. 

Szívünk megdobban lépten nyomon, hogy ez már otthon nekünk, ismerjük a rendet, a szabályokat, s tudjuk merre forduljunk, bármit is akarunk. Az első nagy élmény már a buszmegállóban volt: WC, van melegvíz, szappan, tiszta minden, és van WC papír. Bizony ez még mindig megdobantja a szívünk, pedig már itt vagyunk majd 2 hete. 

Másik ámulat a buszon ért minket. Mindent elmondott a sofőr  a mikrofonba. Most megállunk 10 percre, most 25 re. A hőmérsékletet igyekezzük optimalizálni, valaki fázott, valakinek melege van –  most 23 fok, úgy gondoltuk ez a megfelelő… wow, ilyen és ehhez hasonló dolgokat. Edvárdot úgy megindította a dolog, hogy következőket mondta a sofőrnek: 

– Maga uram egy tünemény, hogy így tájékoztat minket… az utolsó buszutunkon Indiában még ablak sem volt a buszon, nem hogy utastájékoztatás..:) Mondadnunk sem kell, hogy nézett ránk a buszvezető. Mintha ufók lennénk. 

Megérkeztünk s elsétáltunk Nolwenn és Sander  barátaink lakásához, akik befogadtak minket, s nagyon meglepődtek, hogy gyalog jöttünk a csomagokkal és nem a városi busszal…dehát nekünk 2,5 km cipekedés már meg sem kottyan..:) útközben még egy nepáli éttermet is láttunk..meg is dobbant a szívünk.

Kaptunk csodás  reggelit, francia pékárut, meleg zuhanyt, mosógépet, ahol minden ruhánk megtisztulhatott, s ágyat, puha meleg ágyat, amiben friss ágynemű volt, s tökéletes szobahőmérséklet. Nem is emlékszünk, mikor volt az, hogy valóban tiszta, és nem fertőtlenítő illatú ágyban aludtunk. 

Első nap megpihentünk kicsit, majd elindultunk az emlékek vándorútján. 

Olyan szuper volt felismerni a házakat, az utcákat, melyeken jártunk már. Megtaláltuk az ékszerboltot, ahol a jegygyűrűnket vettük, így pótolhattuk, az elveszett, s ellopott gyűrűket. Ugyanazon az áron. Szinte semminek nem változott az ára az elmúlt 2,5 évben. 

Meglátogattuk Nolwennt a munkahelyén, a francia pékségben. Sokat játszottunk, főztünk együtt, s meghallgattuk őt énekelni megint, ami csodaszép. 

Elmentünk a közeli Holyrood parkba, a parlament mellett s egy hatalmasat kirándultunk, megmásztuk ‘Arthur székét’.

Majd hosszas keresgélés után Dóri talált egy nagyon jó lehetőséget, amivel a vonat-busz kombinaciónál jóval olcsóbban és szabadabban tudunk utazni,  s így újra kocsit kölcsönöztünk.

Vasárnap pedig elmentünk Nolwennel St. Andrews-ba, végigvezetve a Fife tengerparton a golf szülő városába, az egyik leghíresebb egyetem is itt található. Három év elteltével ugyan olyan csodaszép ez a város, s csudajó újra az európai polgárok életét élni egy kicsit itt, a magávalragadó Skóciában.