Udaipur – India Velencéje.
Na igen. Ez a hely szerelem. Nem véletlen nevezik India legromantikusabb városának. Elképesztően hangulatos.
Ideérvén abban a nagyszerűségben volt részünk, hogy CS hostunktól egy egész lakást kaptunk a Palota tőszomszéddságában, a város egyik legfrekventáltabb helyén. Mindig azt hisszük, hogy nincsenek már ennél nagyszerűbb, nagyvonalúbb emberek, aztán hétről-hétre mindig találkozunk velük..
Itt laktunk ebben az utcácskában.
A szomszédainkkal nagyon jóban lettünk, nagyon sokat teáztunk, beszélgettünk a családdal, érdekes volt belelátni egy indiai család problémáiba. Az anyuka kihennázta Dóri kezét, és nagyon sok szépruhába rakták..:) Persze ajándékba is kapott egyet.
Egy másik reggel, amíg Edi aludt a gyerekek mindenféle indiai pózokba állították Dórit, megkapta a házas asszonyok jelét a haja tövébe és a gyerekek fénykepezes közben jót nevettek, hogy csetlik-botlik a mozdulatok közben:-)
Az egész városra az a jellemző, hogy sikátorok hálózata, utcácskák rejtélye vezet mineket eldugott, de sokszor lenyűgöző helyekre.
Nagyon jó a város hangulata, az ember csak sétálgat itt és azt érzi, visszarepült az időbe, hercegek és maharadzsák korába.
Aztán ha besétálunk a palotába, akkor realizálja az ember, hogy ez a korszak még mindig tart.
Másik nagy érdekesége a helynek a miniatűrfestészet. Udaipurt mint a festészet szülőhelyét tartják számon. A miniatűrfestészet lényegében nem más, mint néhány tucat témának az ismétlése, gondos és aprólékos munkával. Egyik legkedveltebb motívumhármas a Ló – Udaipur, Elefánt – Jaipur, Teve – Jaisalmer megfestése, különböző nagyságban.
Minden utcasarkon falra festett képekre bukkan az ember.Egykedves járókelőtől megtudtuk,hogy az ajtó két oldalára, valamint köré festett ábrák azokon a házakon vannak, ahol esküvő lesz vagy volt a közelmúltban. Egészen addig marad fent a festmény, míg le nem kopik.
Nagyon jól éreztük magunkat ebben a városban, nagyon jók az ételek, könnyű közlekedni, és eszméletlen látképeket, alkonyokat éltünk át a tavak különböző oldalain.
