Lemberg. A város, ami egy óra után, örökre levett a lábunkról.
Az év első napján érkeztünk meg Lvivbe, a városba, ami egy óra után teljesen levett minket a lábunkról, és egyben bekerült a top három nagyvárosba szubjektív listánkon.
Ugyan eltelt nyolc hónap a bejegyzés megírásáig, de ilyen távlatból még mindig ugyan azzal a jó érzéssel gondolunk vissza a pár napra, amit itt töltöttünk. Idén terveztük, hogy visszamegyünk nyáron, majd tovább Odesszába, de számításainkat keresztülhúzta az élet.
Volovetsből, a hegyek közül mindössze három óra az út. Az első, hajnali vonattal indultunk, hogy mielőbb a városba érjünk. Fűtött vonatállomás, kedves, saját kalauz minden kocsiban, akik ellenőrzik, hogy valóban oda szálltál-e, ahova a jegyed szól. Január elsején, félálomban mit lehetne még kívánni?
Így néz ki a nem fapados személyvonat
Már maga a vonatállomás épülete is lenyűgöző.
Persze szuperek a német vonatállomások, a sok kis bolttal, csillogással, egyértelmű eligazító táblákkal, na de azért ilyen csillárok között várakozni, pár forintos, házi péksütit majszolva, annak azért van egy hangulata.
Jegyet venni persze nehezebb és kisilabizálni, hogy honnan is megy a vonat és mikor, de ahogy Kínában valahogy megoldottuk, úgy itt is. Itt olvashattok tippeket a sikeres ukrajnai vonatjegy vásárláshoz.
Tudjátok, jobban szeretünk a természetben vagy kisvárosokban elveszni, de ha megkérdeznétek, melyik az a nagyváros, ahova mindenképp el kell látogatnotok? Akkor azt válaszolnánk, hogy Lviv avagy Lemberg. Soha, de soha nem gondoltuk volna, hogy egy várost ennyire megszeretünk és fogtuk a fejünket: Hogy lehet, hogy egy-két barátunkon kívül, akik mondták, hogy Lviv jó hely, érdemes lenne elmennünk, nem úton útfélen azt olvassuk, hogy ez az egyik legizgalmasabb város, ahova egy utazó ellátogathat?
Akkor jöjjenek a miértek!
A miértek előtt egy kis jó tanács, amivel magunk ellen beszélünk. Sose higgyetek mások élménybeszámolóinak, javaslatainkat sem arról, hogy egy hely mennyire borzalmas, sem arról, hogy a legszuperebb! Mindkettővel volt jócskán tapasztalatunk. Az, hogy egy hely valakit megfog-e vagy nem rengeteg mindenen múlik. Az aktuális időjárástól kezdve, a kedvén át addig, hogy épp milyen emberekben botlik a buszon.
Ami érdekes, hogy ez a hely annak ellenére, hogy életünk egyik legborzalmasabb hostel élményében volt részünk a szálláson, mégis a szívünkbe zártuk. Szóval lehet, hogy ennek az áradozásnak mégis lehet hinni :-).
Nem véletlenül kelet Párizsa
Ez az a hely, ahol szinte minden kapualjban találni valami nevezetességet, különlegességet vagy furcsaságot. Párizs, Prága, Budapest, Salzburg, Krakkó egybegyúrva, csak megfizethető, lenyűgöző és tényleg nem csak idézőjelben érdemli meg a kelet Párizsa elnevezést.
Szó szerint egy mini Salzburg 🙂
Olyan kulturális sokszínűség érezhető a városon, amitől bármelyik történész elsírná magát a gyönyörűségtől. Ahogy a városban sétálunk az 1300-as évek lengyel fennhatóságának nyomait hordozzák a katolikus templomok, egy másik sarkon az ide települt örmények templomába botlunk, majd megint egy másikon már egy ortodox templomba.
Az 1700-as években svédek, majd az osztrákok foglalták el. Építettek színházat, könyvtárat, alapítottak egyetemet. Majd az első világháború során elfoglalták az oroszok, majd vissza az ukránok, lengyelek, újra a Szovjetunió része lett, ekkor épültek a város körülvevő lakótelepek. Ukrajna első, dedikáltam csomagolásmentes boltja is egy ilyen lakótelep tövében van. Részletes beszámolót olvashattok a boltról és arról, mennyire és hogyan sikeredett hulladékmentesre ez az utazásunk : ITT
Újabb német megszállás után, majd a Szovjetunióba való visszakerülés után lett Ukrajna része. Ezek mind nyomot hagytak a városon.
Nem csak a homlokzatokat őrizték meg, hanem a belső tereket is, mint itt a tudósok házban.
A Likacsivi temető pedig vetekszik (nem mintha érdemes lenne összehasonlítani, csak sokkal kevesebbet hallunk róla ) a párizsi Per Lachaise-el.
Mini galériák, múzeumok, alternatív kiállítások
A belváros telis-tele van izgalmasabbnál izgalmasabb kortárs kiállításokkal, az utcán művészeti projektekkel, amiben egyszerűen csak belefutottunk a sikátorokban. Mi éppen az ortodox karácsony előtt jártunk itt, ezért a karácsonyi vásárokat elözönlötték a zömében belföldi turisták,de még így is teljesen élvezhető volt a város, mert ahogy az lenni szokott, azt a két-három utcát árasztotta el a tömeg, ahol a vásárokat tartották.
Kávéházak fellegvára
Nem vagyunk nagy kávézók, Dóri egyáltalán nem is iszik kávét. Viszont itt annyira magukba szippantottak a szebbnél-szebb kávéházak, hogy legalább egy sütire minden nap beültünk. Kicsit olyan ezekre a helyekre belépni, mintha visszarepítenének a századfordulós kávéházi kultúrába. Pezsgő szellemi és kulturális élet árad a falakból. Szinte a levegőben érezhető, hogy egykor ez a város volt a központja a nagy szellemek találkozásának.
Persze vannak olyan kreatív turistacsalogató kávéstandok is, mint az alábbi. A kávés poharadra rárajzolják a portrédat, amíg vársz. Nem a mi stílusunk, de azért ez is egy elég egyedi ötlet.
Olcsó és kiváló tömegközlekedés
Mindenhova el lehet jutni villamossal, könnyen kiismerhető az úthálózat, de egyébként magában a belvárosban még villamosozásra sincs szükség, mert nem nagyok a távolságok. Minden esetre érdemes kipróbálni a mindössze 70 forintos jegyárért üzemelő villamost. Jegyet pedig a vezetőtől lehet váltani. Így:
Mennyire jó megoldás, nem?
Bármilyen nemzeti konyha, amire csak vágytok
A Grúztól kezdve, a japánon és a hagyományos ukrán, orosz konyhán át, a kreatív vegán konyháig mindent lehet találni, elérhető áron. Mi imádjuk a Grúz konyhát, úgyhogy egyik nap el is mentünk vacsorázni egy étterembe, elég urasan és mindössze 3000 forintért , megvacsoráztunk. Másnap pedig elcsábultunk egy kis sushira, mert annyira jól nézett ki az ablakban, ahogy az emberek ették.
Hagyományos piacok és utcai árusok
Van valami fura vonzódásunk a saját portékájukat áruló utcai árusokhoz. Ne értésétek félre, csak valahogy jobban esik egy megvenni üveg lekvárt, pár szem aszalt gyümölcsöt vagy magot tőlük, mint egy boltból és nem a csomagolás elkerülése miatt. Máshogy kapcsolódunk így az ételhez és az emberekhez.
Persze itt is van fröccsöntött műanyag árus, de a legtöbb helyen kézműves termékeket lehet kapni és van több mindennap nyitva tartó, helyi zöldséget, gyümölcsöt, tésztákat kínáló piac és városszerte utcai árusok nyújtanak kulináris élményt a megállóban várakozóknak. Erről bővebben már olvashattatok az Ukrajna hulladékmentes felfedezése bejegyzésünkben.
Régi vágású szerelők
Egy város bájához számunkra hozzájárul, hogy „eltart-e” régi vágású szakikat. Na, itt aztán van suszter, kalapkészítő, a város egyik főutcáján villanyszerelő bolt. A legviccesebb az volt, mikor Edvárd óraszíja elszakadt és éppen akkor botlottunk bele egy órásműhelybe. Öt perc és kész is volt.
Természetesen az ország hányattatott sorsának nyomai mellett sem lehet elsétálni, de ez az a kép, ami sokaknak eszébe jut Ukrajnáról és visszatart attól, hogy ebbe a csodálatos és sokszínű országba ellátogassanak. Gyertek el, itt még át lehet élni az oldschool utazás élményét!
Egy szó, mint száz, ez a város megvett minket és Ukrajna is. Az elsőre idegen ország egyszer csak barátságos lett, ahogy egyre jobban kiismertük magunkat. Egy idő után értettük mit kérdezhet a vonaton a kalauz, mikor fel akarunk szállni, magabiztosan kértünk zacskó nélkül kenyeret és mosolyogtunk az elsőre marconának tűnő emberekre.
Este indultunk visszafelé, Munkácsra, ahol eltöltöttünk egy utolsó éjszakát és még reggelt felcsúszkáltunk a jeges úton a munkácsi várhoz. Elég jó élmény volt, hogy mi voltunk a vár egyetlen látogatói korán reggel és egyedül voltunk abban a szobában, ahol Kazinczy fogságát töltötte. A belváros felé pedig újabb buszos „beléptető” rendszerrel találkoztunk és megtapasztaltuk, milyen óriási tömegben buszozni.
