Menu a’la world trip/ Ételek a világ körül-Thaiföld
Nos, sajnos azzal kell kezdenünk, hogy nem voltunk annyira lenyűgözve a thai konyhától…vagyis inkább elteltünk tőle. Erre az országra még az előbbi két, Dél-Kelet Ázsiai országnál is jellemzőbb a húsevés. Minden étel gyakorlatilag ugyannaz egy kicsit más szósszal és vagy csirke, vagy disznó vagy tengeri herkentyű feltéttel. Itt az is nehezítette a dolgunkat, hogy a thai írásjeleket egyáltalán nem értjük és még annyit sem tudtunk mondani,hogy nasi goreng…ezzel a problémával már az első este szembesültünk, mikor elsétáltunk egy helyi „falatozóba”.
Egy-két DK Ázsiai klasszikus – ami eddig kimaradt- és thai sajátosságok:
Külön „szalvéta” tartónak kifejlesztett műanyag, álló, wc papír tekercs doboz:
Nem tudjuk felfedeztétek-e az eddigi képeken, hogy kést szinte egyik étel mellett sem található…na ez azért van mert étkezésre nem is használják. Egészen rászoktunk a kanál, kanál-villa, villa-villa, kanál-pálcika kombinációkra. Még a végén elfelejtünk késsel enni:)
Amivel mindig meggyűlt a bajunk Thaiföldön:
1. Elmondani,hogy nem eszünk húst. Ezért már az első este a rajzos magyarázatot válsztottuk, amit később tovább fejlesztettünk és mikor azt láttuk, hogy nagyon nem értik mit szeretnénk, akkor előhúztuk a zsebünkből es megmutattuk:
2. A só! Az asztalon alapból a következő négy ízesítő található:
Őrölt chili paprika, halszószban úszó chili,cukor, csípős mártás. Sem só, sem szójaszósz. Egytől-egyig mindenhol legalább három különböző szószt hoztak ki nekünk, mire siekrült elmagyaráznunk, hogy sót vagy szója szószt szeretnénk.:)
Szóval a standard étel, amit minden utcasarkon tudtunk rendelni az a pad-thai, egy olyan tészta, amit szója szószban és valami kicsit édeskés mártásban, babcsírával összesütnek, adnak hozzá zöld leveleket és tojást, mogyoró reszelékkel tálalják. Ez az étel valóban mennyei…egészen addig, amígy az ember nem egy hónapon keresztül eszi regelire, ebédre és vacsorára. Ezt és különböző változatait (értsd különböző formájú tésztával készült) annyiszor ettük,hogy végül nem csináltunk róla több képet, pedig érdemes lett volna, mert olyan mint a főzelék, minden háznal kicsit más. De az biztos, hogy a legjobbakat az utcán, éjszakai vásárokban ettük 200 forintos átlag áron:)
Ami még Thai különlegesség az a tom yum leves, de ezt csak Edi kóstolta meg, mert nagyon csípős.
Aztán ettünk omlettbe csomagolt sült tésztát:
…és természetesen rizses ételeket:
Itt nagyon finom a currys (zöld, sárga, piros változatban) zöldség rizzsel,de valamiért ez nagyon kevés helyen lehet kapni vega változatban, mert sokszor előre elkészítik (apropó ezért is jó DKÁzsiában vegának lenni..mindent frissen keszítenek nekünk)
Zöldséges rizst, ami azért különleges, mert a burmai-thai határnál ettük. Gondoltuk megkóstoljuk hogy főznek itt…a néni nem nagyon örült, hogy neki kell állnia főzni és három önkéntes fordító segítségével sikerült „válsztanunk” a kínai-thai nyelvű menüről…sajnos azt, hogy gombát nem kérünk nem sikerült átadni,na de legalább Edi ezt is megkóstolta.
Italok:
Sajnos itt nem örvend akkor a népszerűségnek a friss dzsúz, mint Malajziában,de van sok féle jeges smoothie a piacokon. Viszont az éttermekben ezt lehet kapni:
Leírhatatlanul mű ízű a thai piros fanta. Viszont itt már megfizethetőbb az alkohol,úgyhogy Edi ki is próbálta a népszerű thai sört a Changit:
Hol ettünk? Újfent beigazolódott, hogy az utcán készített helyi ételek a legfinomabbak. Mindössze kétszer tértünk be étterembe, vagy bevásárlóközpont food courtjébe,de nagyot csalódtunk. Nem is tudjuk miért van annyi különböző pult ezeken a helyeken, mikor 20 ból 19 ugyan azt az ételt készíti (természetesen csak húsos, előre elkészített ételeket) a20.pedig egy rosszab minőségú, ám drága indiai. Szóval maradtak a kis kocsik, a piacok melletti asztalkák és a finom, tiszta étel minősítésű falatozók.
Kedvenc forrásaink viszont a kis városok éjszakai piacai, ahol mindenféle apró finomságot lehet kóstolni:
édeskrumpli gombóc, sült papajával, hagymával, sütőtökkel és sült banánvirággal 🙂
Fürjtojás, szójaszósszal:
Rizstésztába csavart zöldségek és szójaszószos tészta, csípős mártással:
Chiang mai igazi kánaán volt számunkra. Már nagyon ki voltunk éhezve az igazi vegetáriánus ételekre és arra, hogy ne kelljen magyarázni mit nem kérünk az ételbe. Fantasztikus pékségek, gyümölcslevek, saláták,vegetáriánus thai, burmai és japán ételek…ez chiang mai.
Burmai tradicionális currys sülttészta leves:
A top 10 ételeink egyike, brokkolis répa japan szezámmagos öntettel:
Egy kínai hegyi kis teatermelő faluban kóstoltuk meg a friss tealevél salátát (nagyon, nagyon csípős volt!)
De kaptunk egy kis teát, hogy leöblítsük:
Igen, igen tudjuk,hogy salátát nem szabad ázsiában enni….de annyira kívántuk már. Pirított rízstésztás saláta:
Zöld mangó saláta:
Persze azért rengeteg hely volt, ahol biztosan nem ettünk volna az utcán:
Na de most jön, amire Edi régóta vágyott…egy szezonális különlegesség (mi pont a szezonban voltunk:)) sült kukac és bogarak.
Csak a lárvát kóstolta meg:
ízletes lárva saláta;-)
Édessegek:
Itt imádják a banános palacsintát, úgyhogy mindenhol lehet kapni,de igazából ez egy roti (sült kenyé) amit. Malajzában a curry szósz mellé ették. Itt édesen eszik..nagyon finom.
Persze chiang maiban lehetett óriás palacsintát is venni (természetesen választhat az ember disznóhúsosat is…csak a rend kedvéért)
A fagylaltokról pedig íme egy kép..tessék jol megnézni az „ínycsiklandó” ízesítéseket:
Úgy hallottuk, hogy ez kínában teljesen természetes,de mi itt találkoztunk először a „kíállított menü” jelenséggel. Éredemes volt a bevásárlóközpontkba benézni..gyakorlatilag a kirakatból lehet kiválsztani az ételt, ami majd pontosan úgy fog kinézni az ember tányérján ha elkészül, mint a kirakatban lévő. Ezek az ételek megszólalásig hasonlítanak az igazira:
Ronald McDonalddal búcsúzunk thaiföldtől, aki minden kultúrához nagyon ügyesen alkalmazkodik:
