Pingyao – az elveszett város
Úgy döntöttünk, hogy Peking előtt még teszünk egy rövid, két napos megállót a Pingyao nevű városkában, ami arról híres, hogy ez az a város, ahogy egy külföldi elképzeli, hogy milyen is egy kínai város. És valóban a házak, az utcák, a kapuk csodálatosan megőrzött történelmet tárnak elénk.
Elmentünk megvenni a vonatjegyet, Dóri egész jó taktikát fejlesztett ki a nyelvi szakadék áthidalására: leírja a vonat számot, pontos dátumot, időt, állomásokat egy papírra és azt nyújtjuk oda a pénztárnál. Természetesen előzetesen leellenőrzi, hogy melyik vonatra van hely.
Nem semmi állomások vannak itt:
Az egész városka fallal van körülvéve, és vizesárok fut a fal mellett. Az emberek úgy tűnik még mindig úgy viselkednek, mint 100 évvel ezelőtt. Mondjuk ez a legtöbb emberre igaz, lásd, köpködés, vonatút, stb. De itt úgy is élnek. Szénnel fűtenek és biciklivel járnak.
Itt töltöttük a karácsony esténket is. 24-én ellátogattunk a helyi keresztény templomba, ahol „megkapó” performanszokat láthattunk. A Jézus-popra tolt sztaniolpapíros-pomponlány előadás, középkorú kövérkés kínai nőkkel, szűk pólóba bújtatva: megfizethetetlen élmény és leírhatatlan látvány. De nagyon értékeltük az igyekezetet és a jókedvet amivel a műsorokat előadták, szervezték. S volt olyan hogy harmadik zene újrakezdésre sikerült is elkezdeni a táncot, egy két ritmussal lemaradva/leelőzve a dallamot.
Utána invitáltak minket a közös evésre. Ezt nagy nehezen sikerült kihagyni. Szerencsére volt egy lány aki beszélt angolul és lefordította a többieknek, hogy már ebédeltünk és tele vagyunk.
Persze ez nem volt igaz. De a képet látva tán megérzitek a genus locit, s megértitek, miért utasítottuk vissza..:)
Kellemetlen, hogy legtöbbször nem tudunk élni az ilyen szíves invitálásokkal. de a két napig tartó ételmérgezés óta meglehetősen óvatosak vagyunk.
Megnéztük még a másik keresztény templomit is.
Hát itt aztán kemény volt a karácsonyi díszlet. A kedvencünk a karácsonyfára aggatott Miki-egeres tollak, amik messziről mint apró, színes jégcsapok lógnak. Aztán közelebb érve megérted: valahonnan megmaradt. Na de beszéljenek a képek eme kavalkádról:
Estére beszereztünk némi süteményt egy nénitől aki nagyon ízletes édességeket készít, és a térképből hajtogatott karácsonyfával illetve a kínai applikációval elérhető karácsonyi zenékkel egészen szentestei hangulatunk keletkezett. Főleg, hogy kint mínusz fokok voltak, s bent a meleg padlón ültünk, az első igazán jól fűtött kínai szállásunkon Pingyaóban.
Áldott Ünnepeket mindenkinek!
Készült velünk két rádió interjú a kínai karácsonyunkról. Ezeket itt hallgathatjátok meg, ha érdekel:
Kocsis Erzsi
2015.01.08. @ 16:20
Köszönjük a jókívánságokat, igazán ránk fér.Jó egészséget nektek, gyomorra vigyázni, hogy a hátralévő három hónapot is katonássan viseljétek.Nagyon hiányoztok,v árunk haza bennetek szeretettel:Nagyi
Karácsonyfák, betlehemek útunk során | Talpalatnyi történetek Edvárd és Dóri utazásaiból a világ körül
2017.12.26. @ 17:55
[…] Kínában töltöttük a karácsonyt, egy Pingyao nevű kisvárosban, utazásunk hetedik hónapjában jártunk és végre volt egy kis […]
Karácsonyi készülődés Kínától Bolíviáig | Talpalatnyi történetek Edvárd és Dóri utazásaiból a világ körül
2017.12.27. @ 08:22
[…] Kínában töltöttük a karácsonyt, egy Pingyao nevű kisvárosban, utazásunk hetedik hónapjában jártunk és végre volt egy kis […]