Festészet. Az orosz és Shahid esete.
Az úgy volt, hogy egy este éppen masala dosa nevű ételt falatoztuk egy kedves kis helyen, amikor a szomszédos asztalnál ülő emberrel szóba elegyedtünk, s akiről kiderült, hogy orosz és Olegnek hívják. Aztán úgy megkedvelt minket, s mi is rokonszenvvel voltunk iránta, így együtt mentünk az elébb említett táncestre. Az est előtt bementünk egy kiállításra, ahol fiatal művészek mutatkoztak be. Oleg beszélt velük pár szót, s hamar realizálták, hogy Oleg is művész (festő és illusztrátor) Aztán beszélgettek szakmai kérdésekről, majd megmutatták műhelyüket, ahol Oleg felismert egy képet, ami egy helyi művésztől, Shahid Parveztől volt, akivel hat évvel ezelőtt Jaipurban találkozott.
Fel is hívták a művészurat, akivel mi is megismerkedtünk, s másnap ellátogatott Edvárd és Oleg a mester műtermébe. Azért akartunk említést tenni róla, mert Shahid az egyik legemberibb művész, akit megismertünk. Egyáltalán nem elszállt, és nem is elveszett valamilyen szürreális dimenzióban. Teszi a dolgát, amire hivatott, amit szeret, de ember maradt a két talpán, s nem veszik el ebben a világban. Itt Indiában egyébként is ritka modern művészetet művelő művészre bukkanni, ugynais itt nagy hagyománya van az előbbi bejegyzésekben bemutatott minatűr, másoló festészetnek, ahol ugyan azt a vallási, történelmi témát dolgozzák fel újra és újra, minél tökéletesebb másolatot készítve.
Érdemes megnézzni munkáit is itt:
https://www.artalivegallery.com/artists.php?cat=artists&scat=92
