Balatoni kalandok

Tavaly nyáron jártunk néhány balatoni településen. Megragadott minket a táj varázslata, a levegő tisztasága, az emlékek bódulata. A Balaton, azt hiszem minden magyar szívében különleges helyet foglal el. A csak itt fogyasztható hekk törzs – önmagában is ellentmodás és soha nem fogjuk megérteni, hogy miért eszik a fürdőző az édesvizű Balaton partján tengeri halat, de ez már csak így van és így marad, örökre összefonódik a balcsin strtandolással – , a lángos, a műanyagpoharas sör, a kempingszékek absztrakt tágulása, a ragadós viaszosvászon, a nádtetők fülled sárga fénye, a stégek szoci-zöld-kék-piros színe,  a fűzfák árnyéka, a nádas élővilága, és még sorolhatnám. Ezen a nyáron a klasszikus-nekemabalatonariviéra hangulatból kevesebbet kaptunk el, de azért ráleltünk egy csodálatos kis partszakaszra, Füred közelében, amikor meglátogattuk Ádyékat. Illetve Edvárd volt még Akarattyán is, ahol a filós táborban volt. Ott evett lángost és hekket is…J

Két hely ragadott meg minket igazán, az egyik Hévíz volt. Rég nem voltunk ott, és bámulatos a város fejlődése. Olyan, mint valami kis másik világ az ország egyik hőforrásánál. Ezt a másikvilági mivoltot az is jól mutatja, hogy szinte minden ki van írva oroszul és németül. Ezek szerint az ő igényeiknek is megfelelő szolgáltatásokat találnak itt. Ami egyrészt üdvös, másrészt elérhetetlenné teszi az átlagos magyar fizetésekhez képest. Viszont a turistáktól és  állami/eus forrásokból ideáramló pénznek nyoma van – látszik ez a gondozott utcákon, új burkolatokon, meseszép parkokon, magas ingatlanárakon. Lehet, hogy ide több pénz folyik, vagy kevesek folyik el nem arra a célra amire jön, mindenesetre dicséretet érdemel a mindenkori vezetés, mert tényleg azt lehet mondani, hogy Hévíz egy európai szintű város.

A másik hely, ahol többet voltunk az Tihany és Balatonfüred, Jókai egyik kedves városa, a csodálatos Aranyember tanösvénnyel, ahonnan pompás látvány nyílik a Balaton-felvidék dombjaira, s magára a magyar tengerre is. Vicces, hogy az ösvény állomásai a könyv szereplői alapján lettek elnevezve., pl Ali Csorbadzsi pad. A túra végén a Jókai kilátó áll, ahonnan nagyon szépen belátjuk a környéket.

//embedr.flickr.com/assets/client-code.js

Ha valaki nem csak pancsolni akar, vagy megunta már az egyhetes áztatást, akkor itt van egy egész jó összefoglalás az északi part kirándulóhelyiről:

https://welovebalaton.hu/aktiv.balaton/az.eszaki.part.tanosvenyei

Azokban a napokban éppen bor-fesztivál volt a parton. Örömteli, hogy ennyi stand volt, ennyi kis-és középtermelő van az országba régiónként. Jók ezek a fesztiválok, és igazi kuriózumnak számítanak a külföldieknek is. Füreden is nagy felújítások voltak az elmúlt években. Olyan hangulata van a belvárosnak, kis kávézóival, parkjaival, mint egy mediterrán kisvárosnak.

A Balaton minden magyar szívnek egy különös gyöngye ami fényes az emlékekben, és fényes most már a valóságban, hála a gyarapodásnak, fejlődésnek. Érdemes itt időt tölteni, és időről-időre újra meglátogatni.

„A Balaton ábránd és költészet, történelem és hagyomány, édes-bús mesék gyűjteménye, különös magyar emberek ősi fészke, büszkeség a múltból s ragyogó reménység a jövőre.” (Eötvös Károly)

Ha pedig hazafelé (Budapest irányába) valami igazán romantikus helyre szeretnétek ellátogatni,  akkor mindenképp álljatok meg Hajmáskéren és látogassatok el a négy emeletes panelházak között fellelhető kastélyba. Ugyan a kastélyt körülvevő leomlott kerítésre ki van írva, hogy bemenni életveszélyes, de mi nem tudtuk megállni is felfedező útra indultunk. Fantasztikus volt olyan helyen sétálni, ahol valóban megállt az idő, nem voltak turisták, sem kiírások, magunk fedezhettük fel a helyet. A kastély Ferenc József idejében önellátó katonai táborként szolgált, aminek még külön pénzneme is volt.

//embedr.flickr.com/assets/client-code.js