Élet a tenger fölé magasodó hegyekben

Ma valóban pihentünk egy kicsit. Későn keltünk, reggel elmentünk a boltba friss kenyérért és a híres helyi mozzerella sajtért, kisétáltunk az utcánk egyik végében lévő parkba, ahonnan rálátásunk nyílt a városka luxushoteljár. Íme:

Majd elindultunk a kis hegyi utcákon. Először az egyik „főutcán” vagyis, ahol a buszok járnak.

Természetesen járda itt sincs, úgyhogy néha be kellett ugranunk egy kapualjba az autók elől. Betértünk egy félig kifőzde, félig cukrászdába is, ahol nagyon kedvesen kínáltak nekünk egy helyi süteményt. Az a jó abban, ha az ember egy ilyen kis helyre jön, hogy itt valóban úgy kezelik a helyiek mint egy olyan érdekességet, aki nyitott a kultúrájukra, akiknek örömmel kínálják saját specialitásaikat és a turistákban nem egy pénzeszsákot látnak. Ezen a napon igazán sikerült megismernünk a hegyi emberek vendégszeretettét és lazaságát. Az bejegyzés végére megtudjátok miért. 🙂

Elindultunk az utcán másik végébe, ahol egy vár állt, amit éppen most restaurálnak – vagy legalábbis fel volt állványozva. Innen gyönyörű kilátás nyílik Amalfi városára, erre a kis ékszerdobozra. Jól nézzétek meg a képeket, milyen kanyargós úton lehet leérni a parthoz.

Látható 1-2 luxusszálloda tengerre néző medencéje:

De most jön a hely igazi érdekessége. Mit láttok mögöttem?

Persze, persze az azúrkék tengert:-)

És még?

Igen, a fenti kép egy zöldséges kert!!! Zöldséges KERT! Csak úgy. Valószínűleg ezeknek a paradicsomoknak, tököknek van a legszebb kilátásuk a világon:-).

Nehogy véletlenül mellé lépj:

A növénytermesztés egy egészen új világa nyílt meg előttünk.

De mezőgazdasági túránknak még korán sincs itt vége.

Ahogy az úton lefele mentünk az egyik utcában figyelmesek lettünk erre:

Ok, mondhatnátok, hogy ez önmagában nem nagy szám…Olaszországban vagyunk. Miért csodálkozunk, hogy a kerítésen muskátli helyett a paradicsom fut le. De benéztünk a kertbe és ezerszámra találtunk a gyönyörűen fellógatott paradicsomot.

Két asszony volt a kertben, érdeklődésünket látva behívtak…vagyis gondoljuk, hogy behívtak,mert nem kezdtek el kiabálni velünk mikor bementünk. 🙂 Elmutogatták, hogy ők nem beszélnek más nyelven, csak olaszul,de a ház ura lent van a pincében és ő beszél németül. Levittek bennünket a pincébe és megtudtuk, hogy ez egy különleges paradicsom fajta, aminek van egy kis farkincája. Zölden szedik le, felakasztják a mennyezetre és ez biztosítja, hogy télen is legyen paradicsomszósz a pastához és pizzához.

A környéken legtöbben mezőgazdaságból vagy az ezzel összekapcsolt ‘agroturismo’ nevű szolgáltatásból élnek. Minden amit felszolgálnak az ide betérőknek, az itt megszállóknak a saját kertjükből származó, friss, idény és kb. O km-es étel. Híres a régió a tejtermékeiről is, ezekből szintén itt helyben, frissen készül a sajt.  Mi is célba vettünk egy ilyen ‘agroturismot’, amit szállásadónk javasolt. Ezeken a kis utcákon mentünk:

Ha az Amalfi partra látogatnátok ajánljuk, hogy legalább egy napot töltsetek el a hegyekben, turista mentes övezetben, a helyiek között, a természetben. Ha mi újra eljövünk ide biztos az egyik termelő családnál fogunk megszállni, akik nagyon kedvesek. Szóval megtaláltuk a Zi Carmine nevű családi házat, családi vállalkozást.

Onnan tudjuk, hogy egy egész család üzemelteti, mert minden 10 percben egy újabb családtag érkezett a ház alsó szintjén lévő étkező és konyha részbe álmos szemekkel. Ugyanis mi 5-6 óra körül értünk a házhoz, de nem volt nyitva. Becsöngettünk hát. Pár perc múlva egy álmosan mosolygó férfi nyitott nekünk ajtót. Elmagyaráztuk, hogy enni szeretnénk, ráadásul most. Úgy tűnik jócskán a szieszta vége előtt érkeztünk, de leültetett bennünket, majd megérkezett felesége, elvonultak a konyhába és fogalmunk sem volt, hogy mit kapunk majd,de biztosak voltunk benne, hogy egy ilyen helyen csak finom lehet, bármi is kerül az asztalunkra.

Kaptunk előételnek bruscettát házi kenyérből, majd felkelt az egyik lányuk, neki el tudtuk mondani, hogy húst csak egy kicsit kérünk anyának, mert én vegetáriánus vagyok. Ezek után minden ételt valaki más hozott ki, a süteményhez érve pedig már a nagymamát is megismertük. Gyakorlatilag egy 6 fős, komplett, három generációs családot sikerült kiugrasztanunk az ágyból.:-) Ettünk házi sajtokat, paradicsom és körte lekvárt,marinált cukkínit, grillezett padlizsánt és egy helyi, mini spenótos lángosra hasonlító valamit. Anyu pedig háromféle, állítólag isteni szalonnát és szalámit. A végén ragaszkodtak ahhoz, hogy a házi limoncellojukat és köményes pálinkájukat is kóstoljam meg. Nagyon kedves család volt, az étteremben pedig mi voltunk az egyetlen vendég, de úgy éreztük mintha a valaha volt egyetlen vendégek lennénk, annyira kedvesek voltak.

Ja, és árnyékot adó lugast nem csak szőlőből lehet ám futtatni:

Úgy döntöttünk este még meglátogatunk busszal egy másik hegyi városkát. Gondoltuk 20 perc alatt ott vagyunk és gyorsan hazaérünk a kis helyi-sárga éjszakai busszal. Talán ez volt az egyik ‘legolaszosabb’ buszozásunk. Sétáltunk egy kicsit az egyébként nem annyira érdekes városkában (vagyis persze mindegyik hely érdekes,de 30 perc séta után már indultunk volna haza) aztán a megkapott menetrend szerint vártuk a kis sárga minibuszt. Fél órás késéssel meg is érkezett, vele a helyi buliba igyekvő fiatalokkal. Felszálltunk, majd mondta  a sofőr, hogy 5 perc múlva indulunk. Kiszállt, beszaladt a boltba, ott beszélgetett egy kicsit, közben a fiatalok felcsavarták a hangerőt a rádión…igen szórakoztató volt látni hogy készülnek itt a bulira:-). Majd sofőrünk a boltból kilépve rágyújtott, összefutott egy barátjával és leültek egy kávézó asztalához. Már rég letelt az 5 perc, mikor felállt, két lépést tett a busz felé,de egy újabb csapat barát csapott le rá, nevetgéltek, majd az egyik lány is leszállt a buszunkról, ő is beszélgetett velük. Kb. fél óra után egy idős néni érdeklődött valamit a buszba beszólva a fiataloktól, aztán elment. Végül egy második cigaretta után elindultunk a busszal. A 25 perces út alatt 4-en hívták sofőrünket mobilon, minden fel-le szállót ismert, nevetgéltek aztán visszaérkeztünk San Lazzaróba. Az egész annyira laza és vidám volt!!:-)